A pesszimisták általában komor vagy szkeptikus kilátásokkal rendelkeznek, más néven "félig üresnek látják a poharat". Ennek eredményeként erősen összpontosíthatnak arra, hogy mi romolhat el, őszintén meglepődhetnek, amikor a dolgok végül működnek, vagy megkérdőjelezhetik a pozitív eredmények érvényességét. Mivel mindig a legrosszabb dologra számítanak, általában alacsony szinten van a boldogságuk. Sőt, azt gondolhatják, hogy semmi jó nem tart sokáig, és úgy érzik, mintha a szőnyeget bármikor kiránthatnák a lábuk alól. Ezzel az észlelt bizonytalansággal soha nem érezhetik magukat magabiztosan sikereikben vagy társadalmi helyzetükben. Mivel hajlamosak gyengeségeikre és bizonytalanságaikra összpontosítani alacsony önbecsülésük és önbizalmuk is lehet.

Tudtad, hogy ha világosan kommunikálod, mennyit jelent számodra a párod, az nagyban erősítheti a kapcsolatotokat? Persze, hogy tudod, de csinálod is? Had tippeljek....Nem. Ha remek a beszélőkéd és mindenre emlékszel kívülről, akkor mindenképpen közöld a pároddal, hogy mennyit jelent számodra, ahelyett, hogy leírnád. Ha viszont olyan vagy, mint a maradék 99%, meg kell tanulnod szerelmes levelet írni. 

Abban az esetben, ha az esküvőd olyan volt, mint amire vágytál, de nem érted, hogy miért érzed magad szomorúnak életed legjobb bulija után, elmondhatjuk, hogy megvan az esélye annak, hogy esküvő utáni depresszióban szenvedsz. A házasság vagy a kapcsolatunk ilyen szintű formálása fontos pillanat az ember életében, mivel két egymást szerető személy törvényes és társadalmi partnerséget köt. Mi több, mivel mindenki azt hiszi, hogy ennek a pillanatnak felejthetetlennek kell lennie, sokan hónapokat töltenek azzal, hogy megtervezzék ezt a bizonyos nagy napot. De ha minden sikerült, az esküvő csodálatos volt, örülsz annak hogy megnősültél vagy hogy feleség lettél, miért érzed magad mégis csalódottnak és szomorúnak?

Úgy gondolom, hogy a romantikus filmek és a közösségi média téves felfogást adnak nekünk arról, hogy milyennek kell lennie a szerelemnek. A probléma az, hogy felnagyítják a szerelembe esés részét és teljesen figyelmen kívül hagyják a tényleges hosszú távú kapcsolatot. A kapcsolat kezdetének ilyen nagy hangsúlya teljesen logikus, mivel ez a legérdekesebb és egyben a legkiszámíthatatlanabb rész. A szerelemről, az első csókról, a vitákról, a féltékenységről és a félreértésekről szóló történetek nagyon piacképesek. Senki sem nézne meg egy filmet, amiben a párok a házimunkáról vitatkoznak. Bár a romantikus filmek nagyszerű szórakozást teremtenek, de téves elvárásokat is azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie a szerelemnek. Emiatt mindenki szerelmes akar lenni, de senki sem áll készen a szerelemre.

Világunk gyakran magától értetődőnek veszi a szülői szerepet. Amikor azt tanulmányozzuk, hogyan is működnek a családok és miért fontosak, gyakran észrevehetjük, hogy nem adunk elég elismerést az anyáknak és az apáknak. Az anyák, apák és a további tiszteletbeli személyek, akik ilyen szerepeket töltenek be egy gyermek életében, nélkülözhetetlenek és központi szerepet és játszanak a gyermek életének alakításában, a születésüktől a felnőttkorig.

Romantikusnak hangzik, ahogy Bonni Raitt énekel róla, de a való életben ez szar érzés és fáj is. Amikor szeretsz valakit, aki nem viszonozza az érzéseidet, az nem csak egy ego-csapás, hanem olyan, mint egy lelki se. De szárítsd fel a könnyeid egy percre, mert sok mindent meg kell fontolnod, mielőtt elfogadod az érdemtelenség ítéletét. 

Képzeld el azt a személyt, aki lenni akarsz. Hogyan néz ki az élete? Ez a személy valaki másnak dolgozik? Vagy saját vállalkozást vezet? Hogyan néz ki a bankszámlája? Milyen napi szokásai vannak? Amikor jobban megérted, hogy ki az, akivé válni szeretnél, el kell kezdened minden nap ekként a személyként megjelenned. Nem varázsütésre válsz ilyen emberré : te építed fel ezt a személyt.

Néha valóban versenyt futunk az idővel, például amikor megpróbáljuk elérni a vonatunkat. Ugyanígy sokan rohannak a mindennapok során is, amikor megpróbálják elvégezni a teendők listáján szereplő összes feladatot. De mi is pontosan a rohanás? A rohanást úgy határozhatjuk meg, mint az időhiány érzékeléséhez kapcsolódó viselkedési reakció. Egyszerűbben fogalmazva, amikor úgy érezzük, hogy sürget az idő, rohanással reagálunk, hogy gyorsabban elvégezhessük a dolgokat. Ennek a reakciónak akkor van értelme, ha valóban kevés az időnk, például amikor percekkel a járatunk tervezett felszállása előtt futunk a beszállókapuhoz a reptéren. A rohanás viszont sok tevékenység esetében nem indokolt és a "jelen pillanatban" való rohanással valószínűleg rossz szolgálatot teszünk a jólétünknek.

A kényszerkontroll a bántalmazás baljós formája, amely túlmutat a fizikai erőszakon. Ez egy kiszámított viselkedési minta, amelynek célja egy másik személy irányítása és manipulálása, az önérzet és az identitás lerombolása. A bántalmazásnak ezt az alattomos formáját nehéz azonosítani, gyakran a normalitás és a szeretet fátylába burkolózik, ami még pusztítóbbá teszi mindezt az áldozatok számára. A kényszerkontroll a családon belüli erőszak legtöbb formájának alapja. Bár lehet, hogy nem vezet fizikai bántalmazáshoz, minden a hatalomról és az irányításról szól egy kapcsolatban. Nem lehet fizikai bántalmazás kényszerkontroll nélkül. Nem lehet pénzügyi visszaélés kényszerkontroll nélkül. Nem lehet manipuláció kényszerkontroll nélkül.

Az élet egy utazás, tele hullámvölgyekkel. Vannak azonban olyan idők, amikor úgy tűnik, hogy a mélypontok a végtelenségig nyúlnak a csúcsok pedig elérhetetlenek. Amikor az élet nem oké, könnyű túlterheltnek, elveszettnek és kimerültnek érezni magunkat. Ezekben a kihívásokkal teli pillanatokban hatalmas feladat lehet megtalálni az erőt a folytatáshoz. Miközben feltárjuk ezeknek a nehéz időknek a mélységeit, és gyakorlati betekintést nyújtunk abba, hogyan tartsunk ki, amikor az élet nem tűnik rózsának, megtalálhatjuk a módját, hogy akkor is továbbmenjünk, amikor az élet nem könnyű.