Az elkerülő és szorongó partnerek szakításai

Van egy bizonyos fajta kapcsolat, amely váltakozva szenvedélyes, tüzes és fájdalmasan beteljesületlen és amely hajlamos zavarba hozni mind a kívülállókat, mind a résztvevőket. Egy olyan személy közötti kapcsolat, aki (ahogy a pszichológusok fogalmaznak) szorongva kötődik, és egy másik, aki elkerülően kötődik. Az ilyen párok állandó toló-húzó játékokat játszanak. A szorongóan kötődő fél általában többé-kevésbé hangosan panaszkodik, hogy partnere nem reagál rá eléggé. Azzal vádolják őket, hogy érzelmileg távolságtartóak, visszafogottak, hidegek és talán fizikailag is érdektelenek. 

Az elkerülő partner a maga részéről viszonylag csendben marad, de elege van a pillanataiból, panaszkodik, hogy a szorongó fél túlságosan követelőző, esetleg őrült, és ahogy ők fogalmaznak, pejoratív módon "rászoruló". Úgy tűnik, hogy az egyik ember túl sokat akar, a másik túl keveset.

A boldogtalanság egy ciklusban bontakozik ki. Kezdetben a szorongó partner nagy intenzitással szereti az elkerülő partnert, de idővel, szintén növekvő frusztrációval, az elégedetlenség egyre intenzívebbé válik, míg végül egy nap, megelégelve a sok látszólagos elutasítást, a szorongó partner legyőzi félelmeit, úgy dönt, hogy valami jobbra van szüksége és elmondja a párjának, hogy itt a vége. Ezen a ponton az elkerülő fél teljes átalakuláson megy keresztül. Legnagyobb félelmük, hogy szerelembe borulnak, egy csapásra eltűnik és felfednek valamit, ami normális esetben teljesen elmerül a jellemükben, az elhagyatottságtól való félelmet.

Teljesen megszabadulva az elnyelés fenyegetésétől, az aggódó talán már összecsomagolt, az elkerülő szabad kezet ad minden felgyülemlett romantika és lelkesedés tartalékának, amelyeket teljesen biztonságosnak érez előhozni most, amikor úgy tűnik, hogy a viszonzás veszélye oly csekély. 

Dühük ellenére az aggódó ember meghallja a bókokat és az őszinte ígéreteket. Úgy tűnik, hogy a korábban távoli partner az idő múlásával, ahogy mindig is szerették volna, meleg lélekké vált. Nincs ok tehát arra, hogy ne folytassák a kapcsolatot.

Végül is nem arról van szó, hogy nem szerette ezt az embert. Az érzés, hogy nem szeretik őket, egy időre lehetetlenné tette a dolgokat. Megvan a boldogság és úgy tűnik, hogy a pár hosszú távú boldogság felé tart, megszabadulva az elnyelés körüli szorongástól, az elkerülő partner szabad kifejezést ad a szerelemnek, megszabadulva az elhagyástól való félelemtől, a szorongó biztonságban és bizalommal marad, de elég hamar visszatérnek a problémák.

A dolgok úgy szólván túl kedvessé válnak az elkerülő partner számára. Úgy tűnik, hogy a szorongó már nem hagyja el őket. Csak maradnak és egyre nagyobb közelséget keresnek. És így visszatér az elnyeléstől való régi félelem. Nincs más választásuk, mint újra elhúzódni és eltávolodni, ami fokozatosan ismét elviselhetetlennek bizonyul a szorongó partner számára. 

Heteken vagy hónapokon belül a pár visszatér ugyanabba a helyzetbe. Heves érvek térnek vissza. A rászoruló és hideg szavak ismét napirenden vannak. Itt az ideje egy újabb válságnak és a távozás újabb fenyegetésének. Lehet, hogy ez így megy évekig vagy akár egy életen át.....

Kívülről szinte vicces, belülről egyszerűen pokoli.

De van néhány kiút, az elkerülő fél felismerheti és megtanulhatja tolerálni az elnyeléstől való félelmét. A szorongó fél tudatára ébredhet természetellenes vonzódásának a beteljesületlen emberek iránt és nem hajlandó visszatérni egy válság után és biztonságosabb és megnyugtatóbb jövőt keresni.

Vagy, ami még reményteljesebb a pár számára, mindkét partner elsajátíthatja a kötődéselmélet szókincsét. Megfigyelhetik ismétlődéseiket, betekintést nyerhetnek gyermekkorukba és megtanulhatják, hogy ne játsszák el kényszereiket. 

Megtanulhatják azokat a játékokat, amelyeket öntudatlanul játszanak, majd mindazok megkönnyebbülésére, akik törődnek velük, és a kapcsolat megváltására befejezhetnek mindenféle további játékot.