Nem fogom spoilerezni a Twisters - Végzetes vihar című filmet, de azt elmondhatom, hogy volt egy jelenet, ami sokáig megmaradt bennem. Van egy beszélgetés a tornádók kategorizálásáról és arról, hogy a megadott minősítés nem a méreten vagy a szélsebességen alapul, hanem kizárólag azon, hogy mekkora pusztítást okoz. Más szóval, nem mindig tudjuk megmondani, mennyire lesz jelentős egy tornádó, amíg a kár meg nem történik. 

Az első, hogy a bátorságod valójában türelemre int ahelyett, hogy megtennéd azt a bizonyos dolgot. Néha bátrabb, ha nem teszed meg, amit kellene. Ahhoz, hogy megértsd mindezt szembe kell menned a belső és külső "kell"-el és ehelyett rá kell hangolódnod arra, ami valójában a tiéd, hogy ma élni tudj a jelenben. Nem tudom megmondani, hányszor halogattam egy e-mail küldését, majd a következő napokban történt valami, ami irrelevánssá tette volna az e-mailem. Néha csak az a feladatunk, hogy lazítsunk és hagyjuk kibontakozni a dolgokat.

Kezdjük egy nagyon fontos emlékeztetővel : sokkal könnyebb tönkretenni egy kapcsolatot, mint felépíteni. Egy vagy több évbe is beletelhet, amíg végre megtalálod azt a személyt, akit lelki társadnak, vagy jobbik felednek érzel. De csak néhány nap, hét kell ahhoz, hogy elveszítsd a párod....örökre. Egy barátom titokban bizalmasan beszélt nekem néhány héttel ezelőtt a barátnőjéről. Szereti őt, de az elmúlt napokban azon gondolkodott, hogy szakít vele. Mi történt? Amióta megtudta, hogy a férfinak mellékállása is van, egyik pénzügyi szükséglet követte a másikat a nő részéről. És mivel szuper kedves srácról van szó, nem mondott nemet a barátnőjének, még akkor se, ha tudta, hogy többet tesz érte, mint kellene. A tanulság : a szerelem nem halhatatlan.

Önmagad ismerete minden bölcsesség kezdete - mondta Arisztotelész. Úgy érzed, hogy folyamatosan üldözöl valamit, ami egyszerűen elérhetetlennek tűnik? Társadalmunkban arra kényszerülünk, hogy többet érjünk el, többek legyünk, és folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. A közösségi média a siker képeivel bombáz minket és úgy érezzük, hogy lemaradtunk az életben. De mi van akkor, ha az igazi boldogság nem abból fakad, hogy többet érjünk el? Mi van, ha ez abból fakad, hogy ismerd önmagad és olyan élet élj, ami igazán fontos számodra? Ez a poszt most arról szól, hogy felfedezzük azt a rendkívüli beteljesülést, amely a hétköznapi élet elfogadásából származik. Arról szól, hogy átvágj a zűrzavaron, megtaláld az autentikus énedet és az értékeidnek megfelelő életet élj. 

A női nárcisztikusokat nehezebb észrevenni. Először is azért, mert kevesebben vannak, másodszor pedig azért, mert viselkedésük kevésbé magabiztos, mint a férfi nárcisztikusoké. A férfi nárcisztikusok számra közel hárommal meghaladja a női nárcisztikusokat. A nárcisztikus személyiségzavar azonban a nőknél is növekedésnek indult. 

Arra gondoltam, érdekes lenne felsorolni azokat a randizási és párkapcsolati ellentmondásokat, amelyeket az elmúlt években hallottam a témában, szóval megszületett ez a poszt. Remélem, hogy ha kigúnyoljuk ezeket az abszurd logikai ugrásokat, az arra ösztönzi majd az embereket, hogy átértékeljék az álláspontjukat.

Egy felnőtt nő számára szinte elkerülhetetlen, hogy férfiakkal randizzon. A szerelmes nők számára pedig a legnagyobb kérdés az, hogy a férfi szereti-e őket vagy csak le akar feküdni velük? Végül is óriási különbség van a szeretet és a "csak szex" között. Egy nő számára könnyű megtalálni azt a férfit, aki le akar feküdni vele, de olyan férfit találni, aki szereti őt, nem olyasmi, amibe csak úgy belebotlanak. De meg tudod mondani, hogy a férfi szeret-e téged vagy csak le akar feküdni veled abból, ahogyan viselkedik az intimitás során. 

Vissza akartam szerezni, hogy tudjam, mit jelent "férfiasnak" lenni, és el akartam szakadni azoktól a vékony, izmos, macsó asszociációktól, amelyekben felnőttem, de amelyek soha nem illettek hozzám. Minden ember lehet "férfias" a maga módján és ezek a lépések mindenki számára elérhetők. Sok minden vonatkozhat a nőkre is, de szerintem vannak olyan elemek, amelyek tükrözik azt, ami egyedülálló a férfi fiziológiában és pszichológiában. Úgy gondolom, hogy ez a fajta "férfiasság" bármely férfit vonzóvá tehet barátként, férfiként, társként, szeretőként stb. Inkább javaslatokat fogtok olvasni, hogy boldogabbnak és magabiztosabbnak érezzétek magatokat, szóval ne úgy tekintsetek erre a listára, mint egyfajta "kellene" lista.

Miért vallanak kudarcot kommunikációs kísérleteink a legjobb szándékaink ellenére is? Bár nem tudjuk megváltoztatni a házastársunkat, megváltoztathatjuk magunkat és ezáltal a kapcsolatunkat is. A kommunikáció kétirányú utca. Az, ahogyan beszélünk és hallgatunk, megtanítja a házastársunknak, hogyan szeretnénk, ha bánna velünk. Tehát merüljünk el mélyebben az egyik legveszedelmesebb rossz szokásunkban, abban a reményben, hogy ha egyszer megszüntetjük a kommunikációt, a párunk ugyanazt teszi. Ha ehelyett inkább megtanulunk nyitott elmével és szívvel reagálni házastársunk aggodalmaira, kikövezzük az utat a szeretetteljesebb és összekapcsoltabb párbeszéd előtt.

Őszintén szólva nem igazán tudom megfogalmazni azt az érzést, ami bennem van, ahogy a különböző hírportálok tudósításait, televíziós műsorok reportjait vagy épp "megmondóemberek"  TikTok videóit, Instagram sztorijait látom a több napja tartó Imane Khelif "botránnyal" kapcsolatban. Huber Tamás az Index főszerkesztő-helyettese legújabb cikkében viszont véleményem szerint rátapintott egy fontos dologra : "Ez a történet már nem a fair playről, nem a genderről és legfőképp nem a sportról szól."