Miért nem halljuk egymást?

Miért vallanak kudarcot kommunikációs kísérleteink a legjobb szándékaink ellenére is? Bár nem tudjuk megváltoztatni a házastársunkat, megváltoztathatjuk magunkat és ezáltal a kapcsolatunkat is. A kommunikáció kétirányú utca. Az, ahogyan beszélünk és hallgatunk, megtanítja a házastársunknak, hogyan szeretnénk, ha bánna velünk. Tehát merüljünk el mélyebben az egyik legveszedelmesebb rossz szokásunkban, abban a reményben, hogy ha egyszer megszüntetjük a kommunikációt, a párunk ugyanazt teszi. Ha ehelyett inkább megtanulunk nyitott elmével és szívvel reagálni házastársunk aggodalmaira, kikövezzük az utat a szeretetteljesebb és összekapcsoltabb párbeszéd előtt.

A négy legrosszabb kommunikációs buktató egyik, amelyben mindannyian bűnösök vagyunk, a védekezés.

Védekezővé válunk, amikor úgy érezzük, hogy megtámadnak minket, általában házastársunk által, valamiért, amit szégyellünk vagy bűnösnek érzünk.

Sajnos, annak ellenére, hogy a védekezés természetes, nagyon káros és mérgező lehet a kapcsolatodra. Senki sem szereti, mégis mindannyian csináljuk, még akkor is ,ha szeretnénk, ha nem így cselekednénk, reagálnánk. Mellesleg több párkapcsolati szakember is megállapította már, hogy a védekező válasz a kommunikációnk során, erősen összefügg a válással. 

Tehát, hogyan lehet megszabadulni tőle?

A védekezés akkor fordul elő, amikor házastársunk dühös ránk, csalódottságát fejezi ki viselkedésünkben, vagy amikor valami kellemetlenséggel vádol meg minket. Amikor ez megtörténik, okkal, magyarázattal vagy akár tagadással válaszolunk.

Például. Tegyük fel, hogy 15 perc késéssel sétálsz be a bejárati ajtón. A feleséged felhozza számodra ezt a késést.

Sokunk számára az első reakció az, hogy :"Ó ugyan, ez csak néhány perc, nem nagy ügy."

Vagy talán azt mondjuk, hogy "Bagoly mondja verébnek...múlt héten te hányszor értél haza sokkal később?"

Vagy akár teljesen tagadhatjuk is a késés tényét : "Dehogy késtem! Mondtam neked, hogy ilyenkor fogok hazaérni."

Ezek a válaszok mind védekezőek, mivel megpróbálod megvédeni magad a feleséged vádjával szemben. 

Ez több okból is káros a kapcsolatokra. Először is, az integritást hiányát mutatod. 15 percet késtél, és nem ismerted be.

A második ok, ami talán a legfontosabb, hogy megtanítod a feleségednek, hogy nincs beleszólása a dolgokba. Amikor ideges lesz valami miatt, nincs kivel beszélnie, mivel senki sincs otthon. Magára hagyod. Ez aláássa a bizalmat és a biztonságot a kapcsolatodban, és megtanítja neki, hogy nem törődsz az érzéseivel.

A harmadik ok az, hogy elszalasztod a lehetőséget a változásra és a fejlődésre. Ha következetesen védekezel, soha nem veszed a szívedre, ha hibáztál és soha nem lehetsz jobb.

Szóval, hogyan lehet megszabadulni a védekezéstől?

Ironikus módon a védekezés megszüntetésének kulcsa az önelfogadás. A védekezés középpontjában egy veleszületett vágy áll, egy elsődleges szükséglet, hogy helyesek és jók legyünk.

Amikor ez veszélybe kerül, megvédjük az önérzetünket azáltal, hogy elhárítunk minden olyan célzást, hogy valami rosszat tettünk. Sokunk számára, ha valamit rosszul teszünk, az azt jelenti, hogy tévedünk. Kevesebbek vagyunk és végső soron méltatlanok vagyunk a szeretetre és tiszteletre.

Természetesen ez egyáltalán nem igaz. Csak azért, mert tévedtünk, nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk. Ez csak azt jelenti, hogy emberek vagyunk, és mint tudjuk, minden ember követ el hibákat.

Tudjuk, hogy ez az érzés a védekezésünk forrása. Például, amikor a feleséged hazajön és elmeséli a napját, nagyszerű hallgatóság vagy, tele együttérzéssel, megértéssel, szeretettel.

A viselkedésed azonban megváltozhat, ha hazajön és problémája van veled. Eltűnik a meghallgatás, az együttérzés, a megértés és a szeretet.

Miért?

Mert nem akarod, hogy rossz embernek lásson téged.

Szóval, hogyan lépjünk túl a védekezésen?

Az első dolog, hogy elfogadjuk, hogy mindannyian, te és én, mindent megteszünk, hogy átvészeljük az életet. De minden erőfeszítésünk ellenére hibákat fogunk elkövetni, amelyek közül néhány ártani fog az embereknek. Ettől még nem leszünk gonoszak. Ez csak azt jelenti, hogy emberek vagyunk. Ez egy olyan üzenet, amelyet internalizálnunk kell, ha valaha is felelősséget akarunk vállalni viselkedésünkért és azért, hogy ez hogyan hat másokra.

Képzeld el, hogy legközelebb, amikor a feleséged azt mondja : "Ideges vagyok, hogy ilyen későn jöttél haza." ahelyett, hogy védekeznél, nyugodtan azt mondod : "Sajnálom, hogy sokkal később jöttem haza, mint ahogy az megbeszéltük és megértem, miért vagy ideges."

A feleséged valószínűleg elájul a sokktól és ami a legfontosabb, úgy fogja érezni, hogy meghallgatod, megérted és közel állsz hozzá, ami pedig azt eredményezi, hogy a késésed miatti haragja elillan.