5 fő ok, amiért halogatsz

Az első, hogy a bátorságod valójában türelemre int ahelyett, hogy megtennéd azt a bizonyos dolgot. Néha bátrabb, ha nem teszed meg, amit kellene. Ahhoz, hogy megértsd mindezt szembe kell menned a belső és külső "kell"-el és ehelyett rá kell hangolódnod arra, ami valójában a tiéd, hogy ma élni tudj a jelenben. Nem tudom megmondani, hányszor halogattam egy e-mail küldését, majd a következő napokban történt valami, ami irrelevánssá tette volna az e-mailem. Néha csak az a feladatunk, hogy lazítsunk és hagyjuk kibontakozni a dolgokat.

A második ok, hogy egy részed ellenáll annak, ahogyan erről a dologról beszélsz. Ha van egy részed, amely rendkívül nagy tétet tesz a dolog elvégzésére (mint például : "Minden szarul fog sikerülni, ha nem teszem meg." vagy "Ha nem teszem meg, az csak azt bizonyítja, mennyire nem érek semmit.") akkor természetes, hogy ellen akarsz állni a cselekvésnek.

Még akkor is, ha a komfortzónád határait feszegeted, fontos életkészség, hogy megtanuld, hogyan csökkentsd önmagad számára a tétet. Ennek néhány módja az, hogy csak arra összpontosítasz, amire a bátorságod hív, hogy tedd meg MA, rendkívül egyszerűen, hagyva, hogy a cselekedeteid 100%-ban hétköznapiak / nem lenyűgözőek legyenek és egyszerűen csak arra összpontosítasz, hogy "tovább vidd a cselekményt", ahelyett, hogy aggódnál a siker/kudarc/eredmények miatt.

A harmadik ok, hogy egy részed méltatlannak érzi magát arra, hogy cselekedjen, vagy méltatlannak tartja a cselekvést követő eredményeket.

Minél inkább pengeélen táncol az érdemességed, annál nagyobb a tét, annál nagyobb az ellenállás. Ez egy lehetőség arra, hogy megerősítsd mind a női, mind a férfi energiáidat (mindkét energiára szükség van, függetlenül attól, hogy milyen nemű vagy). 

Erősítsd meg a női erődet azáltal, hogy odamész ahhoz a részedhez, amely méltatlannak érzi magát és megadod neki azt a szeretetet, amire mindig is szüksége volt. 

Erősítsd meg a belső férfiasságodat azzal, hogy megfogod a saját kezed és megteszed azt a lépést, amire méltatlannak érzed magad. Az érdemtelenség érzése nem oldódik meg a cselekvés megkezdése előtt.

A negyedik ok, hogy egy részed fél az ismeretlentől, ami következik.

A cselekvés mozgatja a cselekményt mind belső, mint a külső világodban. Kimozdít az ördög kényelméből, akit ismersz és bemutat egy mások ördögnek, akit még nem. Ez a folyamat mindig ijesztő számunkra és nem lehet megkerülni. A teljes élet mindig veszélyekkel jár. De ez megfelelő veszély. Az a fajta, amely önmagad igazabb változatává érik. 

Kövesd a bátorságod! Légy őszinte magadhoz! Figyelj arra a bölcsességre, amit a belső hangod tudat veled!

Az ötödik és egyben utolsó ok pedig, hogy valóban túl nagy feladat elvárni magunktól, hogy azt a bizonyos dolgot, egyedül csináljuk meg.

Hiperindividualista kultúránkban túl sokat várunk el magunktól. Azt hiszem, meg fogsz lepődni, hogy mennyivel kevesebb ellenállást kell tanúsítanod a részeidnek ijesztő dolgok elvégzésével szemben, ha nem érzed úgy, hogy mindent egyedül kell csinálnod és amikor tudod, hogy megkapod a hozzáértő támogatást.