Ma egy szívhez szóló történetet szeretnék veletek megosztani, amely anno számomra is új leckét tanított meg, amikor először hallottam. Attól a perctől kezdve, hogy a szemem rászegeződött, egyértelmű volt, hogy mindent meg kell tennem, hogy mellette legyek. De amikor megragadta a kezemet és elmosolyodott, tudtam, hogy ő a mindenem. Nem is sejtettem, milyen rosszra fordulnak a dolgok. Kezdetben alig vártam, hogy visszatérjek a munkából és mellette legyek. Késő estig nevettünk, játszottunk együtt. Éjjel mellette ültem, néztem, ahogy alszik és vártam, hogy reggel csókkal ébreszthessem. Igen, úgy hangzik, mintha megszállottá váltam volna, de ilyen a szeretet. Néha, amikor a világod jól érzi magát és te a csúcson vagy, az élet közbeszól és úgy mozgat, mint szél a fát. Egy nap szomorúnak tűnt, és gyönyörű és örömteli mosolya eltűnt. Nem érezte jól magát.

Találkozás, szerelem és együttélés életünk végégi. Ez az a fajta szerelem, amelyre mindannyian vágyunk. Vannak, akik szerencsések és együtt érhetik el a közös útjuk végét, míg másokat csak egy bizonyos ideig kíséri egy partner. Amikor megérkeznek egy bizonyos pontra, állomásra, nincs más lehetőség, el kell válniuk. Amikor a közös útjuk véget ér, csak egy lehetőség van. Befejezni a kapcsolatot. De miután egy kapcsolat véget ér, két ember, akinek intim kapcsolata volt, lehetnek barátok?

Csaba és barátnője ugyanazon vitáznak újra és újra. A folyamatos ismétlődés miatt Csaba teljesen elvesztette a fonalat, hogy vajon mi is okozza ezeket a veszekedéseket. Mindig ugyanaz a műsor. Meghallgatja, ahogy a barátnője panaszkodik a munkájáról, majd sír, mondván, hogy nehéz kezelnie ezt és a Csabával való kapcsolatát. Amikor viszont Csaba szándékozik mesélni egy nehéz napjáról, a barátnője néhány perc után félbeszakítja, mondván, hogy túloz. Leginkább arról van szó, hogy Csaba alig kap esélyt arra, hogy megossza érzéseit, mielőtt a barátnője a teljes beszélgetést elutasítaná. 

A gyermekkori trauma táplálja a kötődési stílusodat. Sajnos a trauma az utolsó dolog, amit szeretnél, hogy irányítsa a kapcsolatodat. A trauma arra készteti az embereket, hogy "szorongóvá" vagy "elkerülővé" váljanak. Spektrumon működik. Néhány embert enyhén befolyásol a kötődés. A mérgezőbb kapcsolatok tele vannak mérsékelten vagy szélsőségesen kötődő emberekkel. Akárhogy is, függetlenül attól, hogy mennyire vagy "biztonságban" az ellentétek vonzzák egymást. Sajnos a legtöbb ember soha nem fog tanulni a kötődéselméletről. A belső sebeiket sem fogják begyógyítani az egészségesebb kapcsolatokért.

Tegyük fel, hogy közted és a párod között 11 év korkülönbség van. A 26. születésnapodon találkoztatok és lehet, hogy ő volt a legidősebb srác, akivel valaha randiztál. A korkülönbség kérdése sokak számára nehéz lehet. A leggyakoribb - értelemszerűen - ami felmerül bennünk, hogy bárcsak pár évvel fiatalabb lenne. A barátait megismerve feltűnhet, hogy szintén idősek hozzánk képest, a legtöbbjüknek akár már gyerekük is van, miközben a saját barátaink közül még senki sem házasodott meg. Megesik, hogy mindezt átgondolva egy katasztrofális hang is felüti a fejét amely azt mondja : valószínűleg előbb fog meghalni, mint én és egyedül maradok. Bár a korkülönbség kezdeti szorongást képes okozni, nem vagyok biztos benne, hogy van értelmes és logikus oka annak, amiért ekkora jelentőséget tulajdonítunk az életkornak egy kapcsolatban.

Mindig úgy tűnt számomra, hogy az emberiség nagyjából két kategóriába sorolható. A "követők / igazi hívők" , akik úgy tűnik, arra vágynak, hogy valaki megmondja nekik, mit gondoljanak és tegyenek. Nagy szükségük van arra, hogy elhiggyék, amit mondanak nekik (különösen, ha úgy tűnik, hogy ez a saját érdeküket szolgálja) és ennek eredményeként nagyon hiszékenyek és ösztönösen kizárnak minden olyan bizonyítékot, amely ellentmond annak, amit igaznak akarnak gondolni. Könnyen manipulálhatók olyan emberek által, akiknek nincs lelkiismeretük, hogy hazudjanak nekik - beleértve a vállalatokat, vallási vezetőket, politikusokat és mindenféle formájú és méretű pszichopatát.

Ahogy azt az előző részben ígértem, folytatjuk az elmaradt 5 stratégiával, amely lehetővé teszi számodra, hogy szavak nélkül megmutasd az értékeid egy férfinak.

Az első dolog, amit el kell mondanom, hogy a nő értéke nem olyasmi, amit elmondhat egy férfinak, hanem inkább valami, amit a férfinak magának kell meghatároznia, a nőtől származó bármilyen nyomás, rávezetés nélkül. És a férfiak nem a logikán keresztül határozzák meg egy nő értékét, hanem érezniük kell ezt az értéket. Bárki, aki közületek hallgatja, aki valaha is megpróbált meggyőzni egy férfit az értékéről azzal, hogy elmondta neki az értékét, tudja, hogy ez nemcsak hogy nem működik, de ettől a férfi még kevésbé méltónak lát téged, mint amilyen amúgy vagy és még jobban leértékel majd téged. Tehát ebben a posztban kilenc módszert mutatok, hogy szó nélkül bizonyítsd értéked egy férfinak.

"Tuti, hogy nem meleg, nézz már rá, milyen férfias!". Sokszor elhangzik ez a mondat férfiak és nők szájából egyaránt. Ez azt jelenti, hogy melegnek lenni és férfiasnak lenni kölcsönösen kizárja egymást, mintha nem lehetsz "igazi" férfi, ha meleg vagy. Ez a tévhit abból a sztereotípiából ered, hogy a meleg férfiak nőiesek, és ez bizony mélyen beleivódott a társadalmunk felfogásába. Olyan mélyen, hogy úgy tűnik, néhány ember teljes sokkba kerül, amikor egy férfias meleg férfit lát, annak ellenére, hogy rengeteg van belőlük.

A legtöbb introvertált férfi több okból küzd a randizással. Egyrészt kevésbé "fényesek" és hajlamosak kevésbé kitűnni, miközben az extrovertáltak általában nagyobb figyelmet kapnak a nőktől. Bár az introverzió nem ugyanaz, mint a félénkség, sokkal gyakoribb, hogy az introvertáltak félénkek (vagy csak lusták a szocializáció terén). A legtöbb férfi küzd a randizással, függetlenül attól, hogy introvertált-e vagy sem. Manapság sok oka van annak, amiért nem olyan könnyű találkozni a nőkkel.