Élénk álmaim vannak. A minap eszembe jutott, milyen érzés szeretni valakit, aki már nem szeret engem. Csak álom volt, de a mellkasomban lévő nehézség valóságosnak tűnt. Az álom szerkezete emlékeztetett a múltamra, arra, hogy mennyire szerettem és ragaszkodtam és mindezt a saját magam kárára. De az álom végén egyedül álltam és elhatároztam, hogy jobban szeretem magam, mint valaha. Tudtam szeretni és képes voltam továbblépni. Választhattam magam, amikor az, akit választottam, már nem engem választott. Mint a valóságban, a döntés enyhítette a fájdalmat, amit átéltem. Igen, nehéz továbblépni, de még nehezebb lenne maradni. Szerettem, kitartottam, ragaszkodtam és mindezt a saját káromra tettem.