Hogyan reagáljunk, ha valaki azt mondja, öngyilkos akar lenni

A mentális egészség és a depresszió témai csak néhány évvel ezelőtt kezdtek egyre hangsúlyosabbá és sajnos mindennapossá válni. Bár jobb később, mint soha, ez sajnos azt jelenti, hogy a többségünk soha nem tanult arról, hogyan támogassunk valakit, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Sok ember képeztek ki, hogyan segítsen másoknak újrakezdeni egy fizikai krízis megélése után, viszont kevesen vannak, akik ugyanerre képesek akkor, ha mentális válságban van valaki, pedig ez egy sokkal gyakrabban előforduló helyzet. Tehát, ha eljön a nap, amikor egy szeretett személy hozzád fordul és azt mondja : "Nincs már igazán kedvem tovább élni..." , biztos, hogy teljesen döbbenten fogsz ott állni, tanácstalan leszel, hogy mit csinálj vagy mit mondj. Lehet, hogy hirtelen hatalmas kényelmetlenséget és nyomást érzel, hogy megjavítsd az illető életét, mintha az életének a súlya a te kezedben lenne. Ez teljesen normális, nem rontottál el semmit.

Ha ilyen helyzetben vagy, szeretnék néhány dolgot elmondani.

1. Lazíts! Minden rendben. Tudom, hogy ez nagyon nehéznek tűnik, de nem kell megjavítanod semmit. Most pedig megosztom veled a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszereit annak, hogy támogass valakit, aki öngyilkossági szándékot fogalmazott meg.
2. Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok - hihetetlenül hangzik, de - normális gondolatok. Ami sajnálatos, hogy nem kezel emberi állapotról van szó. Ha valaki eljutott idáig, az csak annyit jelent, hogy érzelmi fájdalmainak szintje meghaladja a vele való megbirkózás képességét. Amikor ez a pohár kiborul vagy külső támogatást keresnek a kezeléshez vagy arról fantáziálnak - vagy akár meg is próbálják -, hogy véget vetnek az életüknek.
3. Az, hogy valaki megnyílt előtted ezekkel az érzésekkel, nagyszerű jel. Ez nem csak azt jelenti, hogy élni akar az illető, és segítségre vágyik, de eléggé bízik benned ahhoz, hogy segítséget kérjen tőled. 
4. Köszönöm neked! Komolyan. A tény, hogy proaktívan útmutatást keresel, hogy támogass valakit és valami jót akarsz tenni, elképesztő. Csodás ember vagy!

Szóval, mit csinálj?

Korábban a legjobb tanács, amit kaphattál, hogy megbirkózz egy ilyen helyzettel valószínűleg egy hirdetés lett volna, amely így szól : "Ha valaki,akit ismersz, öngyilkos akar lenni, mondd meg neki, hogy hívja ezt a számot." Ez pedig egy lelki segélyvonalra irányítja az illetőt. Örülök, hogy létezik ez a szolgáltatás. Elképesztő erővel, szaktudással,alázattal, empátiával rendelkező önkéntesek dolgoznak a nap 24 órájában azon, hogy bármely lelki probléma esetén azonnali telefonos segítséget nyújtsanak. 

Nem hirdetésként, de úgy gondolom, hogy érdemes tudnunk és/vagy gyorsan rátalálnunk a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének telefonszámáról és elérhetőségéről.

 Ebben a posztban szeretnék veled további stratégiákat és megközelítéseket megosztani, amelyeket az évek során tanultam és használtam, hogy segítsek valakinek, aki öngyilkosságot fontolgatott. Először is kezelnünk kell az esetleges kellemetlenségeket és nyugtalanságokat, amelyek akadályozzák a lehető legjobb segítségnyújtást.

A kényelmetlenség kezelése

Az öngyilkosság témája a legtöbb ember nagyon kellemetlen érzéssel tölti el. Miért? 

Az igazság az, hogy - hacsak nem volt valamilyen személyes traumád az öngyilkossággal kapcsolatos korábbi tapasztalataid miatt - a pánik és a kényelmetlenség mértéke nem olyan helyről származik, amelyről tudsz.

Az alapvető nyugtalanság abból fakad, hogy nem ismered a radikális sebezhetőséget és a nyers fájdalom felfedését. Ha nem tudod, hogyan kell szembenézned és beszélned a saját érzelmeidről, hogy is várhatnád el magadtól, hogy pont te segíts majd valakin.

Lehet, hogy olyan családban nőttél fel, ahol senki sem beszél az érzéseiről. Valamikor megtanították neked (közvetlenül vagy közvetve), hogy az érzelmek nem elfogadott beszédtéma és soha nem szabad panaszkodnod vagy gyengeséget mutatnod. Talán azt tanultad meg, hogy a szomorúság terhet jelent mások számára.

Lehetséges, hogy soha nem volt alkalmad megtapasztalni vagy gyakorolni, hogy milyen segítséget nyújtani valakinek, aki küszködik és felfedi előtted belső életének zűrzavaros igazságát.

Akár a családodtól, akár egy túlélési stratégia részeként tanultad meg, hogy megbirkózz egy fájdalmas helyzettel, a fentiek mind az érzelmi élet vad hullámainak elkerülését jelentik. Az érzelmek terén mindig vannak mélypontok. Sokan nagyon keményen dolgoznak azon, hogy elrejtsenek vagy elfojtsanak valamit, hogy ne érezzék ezeket a mélypontokat, de ezek elkerülhetetlenek és a leghatékonyabb az, ha megosztod őket másokkal.

Ha te magad nem nézel szembe ezekkel, akkor természetes reakció, hogy ha valaki bevallja, hogy öngyilkos akar lenni, hogy elszakadsz a testedtől és kényelmetlenül érzed magad. A saját gondolati mintáid alapján menekülsz a helyzet elől, ami épp az ellenkezője annak, amit tenned kell.

Valójában az ilyen elkerülési minta áll azoknak a problémáknak a középpontjában, amelyek sok embert öngyilkosságra késztetnek. Nem tudják, hogyan kell segítséget kérni vagy csak nincs eszközük és terük ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek a küzdelmeikről, ezért megpróbálják elfojtani őket és tovább lépni. 

Ez a kollektív elkerülés és elfojtás az, ami sok éven át homályban tartotta az őszinte érzésekről, érzelmekről való beszélgetéseket. Ha észreveszed, hogy ez a természetes hajlamod, használd fel ezt a lehetőséget, hogy megvizsgáld, mit fojtasz el magadban és találd meg, hogyan köthetsz békét ezekkel a kevésbé szép dolgokkal, amelyeket folyamatosan elnyomni próbálsz. 

Ezt nem csak azért írom, hogy segítsek másokat támogatni, hanem azért is, hogy önmagadat támogasd és megbizonyosodj arról, hogy felépíted azt a belső tudatosságot, amely szükséges egy még teljesebb élethez és elkerülheted a saját érzelmi küzdelmeidet.

A kényelem hiánya, az érzelmi fájdalom ismeretének hiánya, valamint a reagálásra való felkészültség az, ami arra készteti az embereket, hogy a legrosszabb megközelítést alkalmazzák és rossz tanácsokat adjanak, mondjanak azoknak, akik öngyilkosságot fontolgatnak.

Íme mit NE mondj

Amikor valaki megosztja veled, hogy öngyilkos akar lenni, az első ösztönöd az lehet, hogy megpróbáld lezárni ezt a helyzetet, mintha tüzet oltanál a nappalidban. A legjobb megközelítés viszont az, ha hátradőlsz, figyelsz és hallgatsz. Fogadd el ennek a személynek a valóságát, lényét és ismerd meg, azt a helyzetet, ahol éppen most tart.

Ne zárd le a beszélgetést, ne menekülj el, ne állj ellen, ne kicsinyítsd le, ne racionalizáld, ne próbáld túlzásnak feltüntetni ezt az egészet. 

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy érvényteleníted a tapasztalatait. Például azzal hogy "De nagyszerű életed van. Miért kellene szomorúnak lenned? Olyan szerencsés vagy. Nézd meg mennyi mindened van és mi mindent elértél már az életben."

Mintha csak azt mondanád : "A problémáid nem valósak. Tedd túl magad rajta!"

Ez a megközelítés még a legjobb szándék ellenére is egy óriási pofon annak, aki nagyon valóságos, nagyon nyers emberi pillanatban fedte fel neked a lelkét. Olyan ez, mintha valaki egy nyitott sebbel rohanna oda hozzád a csatatéren, te pedig azt mondanád, hogy ennek a sebnek nem is kellene ott lennie, szóval ne törődjön vele, csak harcoljon tovább. 

Hirtelen úgy érezheted, hogy az illető a párkányon áll és le kell beszélned az ugrásról. De nem ez történik. Nem kell tudnod, hogyan oldd meg a problémáját és nem kell sietned azzal, hogy megoldást találj. Az illető nem ezt kéri tőled. TÁMOGATÁSRA van szüksége, nem megoldásra.

Ugyanebből a megoldás-orientált gondolkodásmódból származik az a kérdés, hogy az illető miért nem szed inkább valamilyen gyógyszert? Ez megfelelő kérdés lehet egy egészségügyi szakembertől, de nem egy baráttól vagy egy szeretett személytől. Ha ezt kérdezed, akkor az illető személy sértettnek érezheti magát, mintha a fájdalma olyasmi lenne, amit gyógyszerrel megoldható, apróság, lépjen már túl rajta.

Ha valaki végül bevallja egy másik személynek, hogy öngyilkos akar lenni, az valószínűleg HATALMAS lépés a számára. Azért jutottak el idáig, mert csendben szenvedtek. Erő és bátorság kell ahhoz, hogy ennyire sebezhető legyél és megnyílj ahhoz, hogy elmondd valakinek, hogy érzed magad. Tiszteld és fogadd el ezt az ajándékot az illetőtől, úgy, ahogy azt ő megosztja veled.

Mit KELL mondanod

Vegyük az ellenkező megközelítést és kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk és elismerjük, amit hallottunk. A "De nem szabadna így érezned" rutin helyett, miután meghallgattad őket, azt mondhatod : "Igen, értem. Teljesen érthető, hogy miért érzel így. El sem tudom képzelni, milyen nehéz volt."

Tegyél meg mindent, hogy ne a saját gondolati mintáid szerint kezeld a helyzetet, csak légy jelen, figyelj, hallgass. Az egyén érzelmi fájdalmának közös átélése önmagában is az egyik legnagyobb gyógyító erő. Vegyél egy mély levegőt és tudd, hogy a benned lévő érzéseknek nem kell megváltozniuk és nem kell hősnek lenned, aki megváltoztatja vagy "megjavítja" őket.

Nem kell megoldásokat adnod, lebeszélned vagy elmondanod, hogy a szeretteikre milyen rossz hatással lenne az öngyilkosságuk. Ragaszkodj az érzelmi valóságukhoz és a tapasztalataikhoz. Légy kíváncsi a részletekre. A te feladatod, hogy teret adj neki, átöleld, meghallgasd és támogasd. 

Ha jártál már te is hasonlóan, légy őszinte. Oszd meg te is a saját tapasztalataid és küzdelmeid. Ha még nem voltál ilyen helyzetben, akkor ezzel kapcsolatban is legyél őszinte. "Hú, el sem tudom képzeni, milyen érzés lehet. Csak az fáj nekem, hogy látom neked mennyire fáj."

Ami a legfontosabb, az a GONDOSKODÁS és az EMPÁTIA.

Íme néhány egészségesebb dolog, amit mondhatsz: 

"Nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy így érzel. Szeretnék többet tudni arról, hogy érzed magad mostanság, ha hajlandó vagy mesélni róla."

"Köszönök, hogy elmondtad, nagyon örülök, hogy a barátom vagy. Nem tudom, mit mondjak, de itt vagyok neked, bármilyen módon is szükséged van rám."

"Szeretlek és számíthatsz rám. Ha szükséged van a segítségemre, tudd, hogy itt vagyok. Segíteni akarok neked."

"Van valami, amiben segíthetek?" (És aztán tényleg tedd meg.)

Csak azt ajánld fel nekik, amit tudsz. Ne feszítsd túl magad irreálisan. A helyzet "megjavítása" miatti pánikban néhány ember túlfeszíti magát és egy rakás üres ígéretet tesz annak érdekében, hogy az öngyilkos személy kedvében járjon. De a szókimondás és a megszegett ígéretek kevésbé hasznosak, mint az apró, őszinte cselekedetek.

Öleld meg őket

Ez furcsán hangzik, de egy hosszan tartó ölelés (több, mint 20 másodperc) rendszeresen sírásra készteti az embereket egy ilyen nehéz helyzetben. Ez nem csak azért van így, mert valószínűleg megfosztották őket a fizikai érintésektől, amely egyébként a neurológiai szabályozás alapvető emberi szükséglete, hanem azért is, mert hallgatólagosan azt az üzenetet közvetíti, hogy érdekeled őt, látod őt, fontos számodra.

Szavak nélkül, egy hosszú öleléssel gyógyító üzenetet küldhetsz a teste legmélyebb rétegeibe. Ebben az egész interakcióban az alapvető gyógyulást éppen maga az ölelés. Az emberi kapcsolat és az érintés a legjobb dolog, amit kínálhatsz.

Akár szeret ölelkezni az illető, akár nem, nagyjából mindenki fogékony lesz ebben a kiszolgáltatott pillanatban. Fogalmazd meg személyes vágyadként számára, nem pedig vigaszként. "Megölelhetlek?" vagy "Most nem akarok semmit mást, csak megölelni téged. Lehet?"

Használd a humort okosan

Amikor az emberek öngyilkosságot éreznek, általában megrekednek a saját fejükben és nagyon komolyan veszik a gondolataikat és a fájdalmukat. Akár tudják, akár nem, kétségbeesetten vágynak egy új nézőpontra a helyzetükkel kapcsolatban. Az ajándék, amit adhatsz nekik, az a könnyedség, amelyet azonnal megkapsz, ha kívül kerülsz a mentális kerékvágásokon. 

Ez csak akkor hatásos és egészséges, ha meghallod a személy valódi érzéseit és átérzed őket. Továbbá szeretetből csináld és ne kötelesség tudatból próbálj meg javítani a hangulatán. Egy másik rossz reakció, hogy kvázi kabalaként viselkedsz, aki azonnal igyekszik kerülni a további rossz hangulatot azzal, hogy erőszakosan vidám vagy komikus lesz. Az illető látni fogja, hogy ez hamis és egyébként rendkívül haszontalan módszer.

A humort nem szabad taktikaként használni ahhoz, hogy az illető érzelmi valóságát figyelmen kívül hagyjuk. Valódi és utólagos gondolatnak kell lennie, amely szívből jön. Ha úgy érzed, hogy segítségére lehet egy kis nevetés, akkor hajrá, használd a humort bátran. 

Nyomon követés

Nagyon valószínű, hogy ez a személy és a beszélgetés megállás nélkül a fejedben lesz, miután befejeztétek. Mindkettőtök számára hasznos, ha megbeszélitek, hogy mikor beszéltek,találkoztok legközelebb. 

Tisztázzátok, hogy milyen gyakran fogtok beszélni, hogyan fogtok beszélni. Nyújt hiteles támogatást, ami lehet akár minden nap egy SMS vagy hetente egyszer találkozni és megnézni egy filmet vagy elmenni vacsorázni valahova stb. Figyeld meg, hogy ezen találkozások alkalmával mire van szüksége az illetőnek, mit kér, mi akar tőled, mitől érezheti magát a legjobban támogatva?

Valószínűleg az illető nem fog tudni sokat gondolkodni azon a pillanaton túl, tekintve, hogy mennyi mentális erőfeszítésbe került, hogy megnyíljon. De van esély rá, hogy ráhangolódjanak arra, amitől jobban érzik magukat. 

A rendszeres telefonhívások jobb kapcsolatot biztosítanak, mint a szöveges üzenetek és nyilvánvalóan a személyes látogatások a legjobbak.

Ha a kezdeti beszélgetésetek hatással volt rád, vagy elgondolkodtatott vagy valamilyen módon inspirált, mondd el neki, amikor újra beszéltek/találkoztok. 

Hagyd, hogy megtisztelve érezze magát, amiért megkeresett téged, garantáld neki a biztonságot és hogy továbbra is számíthat rád. Ez a folyamat legjobb része. Légy jelen, adj szeretetet és messze túl fogsz lépni egy élet megmentésén. Ha valóban képes leszel megnyílni, akkor te is mélyen, legbelül átalakulsz.