Egy bölcs asszony egyszer mesélt nekem egy történetet egy tanítványról, aki egy erődben bolyongott, hogy találjon egy gurut, aki megtaníthatja neki, amit szeretet volna. Amikor a tanítvány odament a mesterhez, azt mondta : "Mit tanuljak?" A Mester így válaszolt : "Ha azt kérdeznéd tőlem, hogy mit tanulj, én azt mondanám, hogy tanulmányozd magad. Ha újra megkérdezed, még mindig azt mondanám, hogy tanulmányozd magad. Miért? Mert értékes vagy, gyönyörű vagy, csodálatos vagy, okos vagy, mindened megvan, amire szükséged van. És ne hagyd, hogy bárki mást mondjon neked!"
Egy életen át tanulmányoztam önmagamat, nem azért, mert elhatároztam, hanem azért, mert annyi váratlan dolog rázta meg a világomat, hogy egyszerűen mélyebb kérdéseket kellett feltennem.
Miért történt ez? Ki vagyok én? Hogyan juthatok ki ebből a helyzetből? Mit akarok valójában? Hogyan kell élnem az életem?
Nemrég részt vettem egy továbbképzésen. Egy terapeuta bemutatta egyik esetét tanulmányozásra és konzultációra a csoportban. Ahogy minden kollégám előadta ötleteit arról, hogyan kezeljük ezt az úgynevezett esetet, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy elveszünk az emberi tapasztalat árnyékaiban és valami olyat keresünk, ami nem romlott el. A következő javaslatok közül egyik sem tekinthető "válasznak" vagy előremutató útnak magában az ügyfélben. Így amikor megpróbáltam kihozni magunkat ebből az elveszettségből, csend ereszkedett a csoportra, ahogy a figyelmünk másra terelődött.
Soha senkinek nincs válasza más dilemmájára! Ostobaság ezt gondolni.
De egy olyan világban, ahol az emberek megtagadják vagy elhanyagolják jogukat és felelősségüket, hogy megismerjék önmagukat, olyan ellenőrzési rendszereket hoztunk létre, amelyek hatalmat gyakorolnak az én felett. És ez nem fog működni. Mert az "én" lázadni fog. Ez az egyik következménye annak, hogy nem tanulmányozzuk az ént és megtanulunk önismeretben járni - egy olyan világban, ahol az erőtlen emberek megpróbálnak irányítani másokat, akik szintén eltévedtek.
Carl Jung hosszasan bizonygatta, hogy az emberi lényeknek nemcsak tudatos egójuk van, hanem a psziché egészét egy központ irányítja, amelyet énnek nevezett.
"Ez a "valami" furcsa számunkra és mégis olyan közeli, teljesen önmagunk és mégis megismerhetetlen, egy olyan titokzatos alkotmány virtuális központja, hogy bármit követelhet. Ezt a központot énnek neveztem. Ugyanúgy nevezhetnénk "bennünk lévő Istennek" is."
Életünk kezdete és vége elválaszthatatlanul ebben a központi pontban gyökerezik. A közepén - vagy a zűrzavarban - úgy tűnik, arra vagyunk tervezve, hogy szándékosan törekedjünk az ő irányába, középre, visszafelé. Nevezheted "én"-nek vagy Istennek, akárhogy is, nem fognak kitagadni. Ez pszichológiai tény.
Egy Oprah-val készített interjúban Caroline Myss-t megkérdezték : "Mi Isten?" Azt válaszolta : "Isten törvény."
A saját életemben arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell tanulnom a saját természetem törvényei szerint élni, amelyek az élet törvényei. Végső soron én vagy az élet gyermeke. Tehát, amikor magamat tanulmányozom, tanulmányozom az élethez való viszonyomat. Mivel életet kaptam, az én feladatom, hogy használjam ezt az életet, amit kaptam. Hogyan tanulnék meg másképp élni?
Az önképzés a csoda szent cselekedete, amikor rájövünk, hogy az elsődleges tapasztalatunkkal való kapcsolat az, ami értelmet ad az életünknek. Ez az elsődleges talaj, amelyben mindenki áll, ma nagy feladatot ad nekünk, ami nem más, mint a bölcsességünk belülről való megváltásának útja.
Bármi legyen is a kihívás, a bennünk rejlő erő nagyobb, mint bármi, amivel szembe kell néznünk.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
