Elmondta, hogy van párja, de már késő volt. Lefeküdtünk.

Hosszú egyedüllét utáni kétségbeesés? Menekülés a valóság elől vagy csak egyszerű felelőtlenség? Mi lehet az oka annak, ha az élet összehoz minket valakivel, aki bár később - de még időben - közli velük, hogy ő bizony nincs egyedül. Egyáltalán hol van az a pont, amikor ezt el kell mondani? El kell mondani? Változtat ez bármin? Számtalan kérdés, de vajon van-e olyan válasz, amivel minden a rendes úton járható?

A felgyorsult világunknak az is az előnyei közé tartozik, hogy manapság már a társkeresés is szintén rapid gyorsasággal és egyre több lehetőséggel kecsegtet minket. Társkereső oldalak, applikációk, bulik, csoportok stb. A lehetőségek tárháza végtelen.

Több mint 2 év egyedüllét után azonban mi vár az emberre ilyen oldalakon? A kép eléggé vegyes és hosszú az út odáig, amíg egyáltalán elmondhatjuk, hogy ezzel az illetővel legalább egy randit eltudnék képzelni, hogy élőben meggyőződhessek róla, hogyan tovább. 

Ilyenkor persze jönnek az újabb sztereotípiák és elvárások. Mindig a férfinak kell felajánlani a randit és elhívni a lányt, de vajon mit várhatunk a randin?

Ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb, amit te is megtanulhatsz, hogy SOHA nem úgy megyünk oda egy randira, hogy "ááá ő biztosan ilyen vagy olyan." Nem, a randi pontosan a személyes ismerkedés varázsát kell, hogy nyújtsa nem pedig az előítéletek beigazolását kell keresnünk. Nincs forma, nincs előre elrendezett randi, legyetek spontán és engedjétek meg egymásnak, hogy megismerjétek a másikat. 

Az online világban randit kérni annyira nem vészes, hiszen legrosszabb esetben letilt minket az illető nagyon alattomos módon. Persze valamikor ez is érthető, hiszen előfordul, hogy a másik fél nem érti azt a szót, hogy NEM.

De ha már ott tartunk, hogy a randi elfogadásra került, megvan az időpont, megvan a helyszín, megvan a telefonszámcsere, elönt minket az izgalom. Már jó ideje nem randiztunk, úgy gondolhatjuk, hogy már el is felejtettük hogyan is kell. 

Emlékszel mit írtam az előbb? Nincs olyan, hogy egy randi szabályok szerint épül fel. Ne görcsölj rá, add önmagad és engedd meg a másiknak, hogy önmaga legyen. Talán ez a legfontosabb. Ja és hogy olyan helyet válassz, ahol amúgy is szívesen töltenéd az időd, mert ha netán úgy alakul, hogy nem lesz következő randi, legalább ettél egy jót, ittál egy jó kávét, vagy megnézted a régóta várt mozifilmet. :) 

Az online világban mindenki igyekszik egy fokkal jobb arcát feltüntetni és nem kizárólag a feltöltött képekre gondolok, de azokra is. Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon a látott képek aktuálisak, vagy netán 5 évesek és az érettségi környékén készültek? Vajon tényleg úgy néz ki az illető, mint a képeken?

Elérkezik a randi ideje. Már-már hihetetlennek tűnik, de délután bizony találkozni fogtok. Meglátod és rájössz, hogy élőben még csodálatosabban néz ki, mint a képeken.

Sétáltok, beszélgettek, elkezditek megismerni egymást. Iszogattok, kajáltok egy jót, majd nem sokkal később valamelyikőtök lakásán találjátok magatok. A hangulat már kezd túlfűtött lenni, érzitek az egymás felé tanúsított vonzalom melegségét és áramlását, érzitek, hogy valami közel húz titeket egymáshoz.

Beszélgettek,kinyittok még egy üveg bort, összebújtok, amikor is ő valamit mondani szeretne neked. Kicsit ünneprontók ünnepe veszi kezdetét. Kiderül az igazság, nem igazán független az illető.

- Lehetek veled őszinte? Nagyon jól érzem magam veled. (megcsókol) Viszont valamit tudnod kell, nekem van valakim. Nem működik jól a kapcsolatunk főleg szexuális téren, ezért is kerestem valakit, akivel ezen a téren is kiteljesedhetek.

 

- Hűhh, ez most váratlan volt....... (mi a faszt művelek?)......de megértem. (Megértem? Kit akarok becsapni?) Próbáltad már vele megbeszélni ezeket a dolgokat? 

 

- (Újból megcsókol és megölel) Persze, egy ideig úgy éreztem, hogy változik is valami, de aztán megint ott vagyunk, ahol elkezdtük. Tudom, hogy ez így nem mehet sokáig tovább, de most valahogy nem az az életem fő prioritása, hogy ezt rendbe tegyem. 

 

- Értem. Már vártam valami hasonlót, mert túl szép lett volna, hogy minden klappoljon. (Micsoda hülyeség, hiszen ez egyáltalán nem lehetetlen, de már kicsit sokkolt tudatállapotom ezt mondatta ki velem.) 

- Teljesen megértem és soha nem szoktam elmondani ezt senkinek, de neked elmondtam. Nem is tudom miért, de valahogy úgy éreztem neked erről tudnod kell, nem akartalak megbántani és szerettem volna, ha mindent úgy látsz és tudsz, ahogy az valójában van. Ha te úgy jobbnak látod, akkor nyugodtan elküldhetsz, de ezt el kellett mondanom.

 

- Menjünk be.....

Nyilván sejtitek, hogy mi történt ezután. Megfigyeltétek a címet. Elmondta, hogy van párja, de már késő volt. Lefeküdtünk. 

Mi történt? Valójában úgy voltam vele, hogy ez is jobb, mint a semmi? Vagy tényleg akkora volt a gyors kötődés, hogy nem láttam a másik lehetőséget, ami végig ott lebegett a szemem előtt, sőt még ő is felajánlotta, hogy elküldhetem, ha úgy gondolom?

Nehéz kérdés és talán nincsenek is rá jó válaszok. 

Az életben rengeteg olyan helyzettel találkozunk, ahol a döntéseink után járó következményeket nekünk kell viselni. Tisztában kell lenni azzal, hogy végtelen lehetőséggel rendelkezünk és csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy hogyan döntünk. Jó döntések? Rossz döntések? Igen, mindkettő lehetséges, de soha nem szabad magunkat ostorozni ha esetleg mellé nyúltunk és úgy tűnik rossz döntést hoztunk.

Ha jól döntöttünk örülünk, boldogok és sikeresek vagyunk. Ha pedig rosszul, akkor a hibából tanulnunk kell és elindulhatunk az önfejlesztés útján. Változtathatunk és változhatunk, de egy biztos, nem tarthat minket padlón és nem mondhatjuk azt, hogy soha többé párkeresés. Nem a párkeresés tette ezt, a döntésünk miatt alakult ki ilyen helyzet. Milyen helyzet? Negatív? Nos, ostorozhatod magad, de nem lesz eredménye. Ellenben, ha hajlandó vagy tanulni ebből a helyzetből, akkor sokkal nagyobb változást értél el és igeni megérte az az este....minden egyes perce.

A cikk elején számtalan kérdést szegeztem feléd is. De észrevetted, hogy miért történtek ezek az események? Észrevetted, hogy mi miatt lett a kérdés egyre több? Nos....kimaradt egy nagyon fontos lépés.....nem voltam tisztában azzal, hogy mit akarok. 

Hosszú volt az egyedüllét és csak elkötöttem a hajót. Viszont mivel nem tűztem ki az úti célt, sem azt, hogy merre tartok és mit is akarok, az élet pontosan annak rendje, módja szerint járt el velem. Hánykolódtam a hajóval az élet tengerén céltalanul. Egyik sziklától, a másikig, hiszen céltalan hajónak semelyik szél sem jó. 

Az élet csak megmutatta, hogy végtelen lehetőségem van. Mit szeretnék? Egy éjszakás kalandokat? Mindennap másik partnert? Hosszútávú kapcsolatot? Szeretnék egy kapcsolatban 3. lenni? Mindegyikre megvan a lehetőség, de a döntés itt is az enyém. 

Nemcsak párkapcsolat és szerelem terén, de az életünk minden területén fontos, hogy tervezzünk és határozott céljaink legyenek. Szívünk joga úgy dönteni, hogy mi csak egy éjszakás kalandokra hajtunk, vagy hogy nekünk aztán egyáltalán nem gond, ha 3.-ok vagyunk egy kapcsolatban, viszont akkor ne lepődjünk meg, ha ezt is kapjuk. Bármit megteremthetsz az életedben, a lényeg, hogy tűzz ki okosan és határozott célokat, tegyél lépéseket és élvezd az életet! A "Hogyan?"-ról pedig bármelyik ingyenesen letölthető E-bookomban olvashatsz >>>