Úgy tűnt, mintha egy romantikus regényből származó történet lenne. Egy egyetemi rendezvényen futottunk egymásba. Öt évvel idősebb volt nálam, kiegyensúlyozott, sikeres és világias. Az, hogy ő választott, jelentős volt. A kapcsolat villámgyorsan fejlődött és fiatal és tapasztalatlan elmém számára sorsszerűnek tűnt, mert olyan gyorsan megbarátkoztunk egymással. A repedések egy hónappal a randizás után jelentek meg. Eleinte lassan kisebb nézeteltérésekkel, amelyek nagyobb konfliktusokká alakultak. Nyomást éreztem, hogy beilleszkedjek az idősebb, tehetősebb körébe. A kezdetben jelentéktelen korkülönbség elkezdte felfedni az elvárásaink és életmódunk közötti különbségeket. Idővel a dinamika eltolódott és a kapcsolat állandó stresszforrássá vált. A viták hevessé váltak, gyakran dühös lett, dobált dolgokat vagy elsétált. Ezeket a kitöréseket nehéz volt megjósolni.
Észrevettem, hogy gyakran szorongok, minden mozdulatomat és szavamat kitalálom és megpróbáltam elkerülni az újabb konfrontációt. Elkezdtem azon tűnődni : ez csak a szokásos kapcsolati feszültség vagy valami aggasztóbbra utal? Ez a zűrzavar ködéhez vezetett. Miután keresgéltem a neten, arra a következtetésre jutottam, hogy ez a viselkedés talán egészségtelen hatalmi dinamikára utal, amely potenciálisan nárcisztikus tendenciákból vagy bántalmazó viselkedésből ered.
A párom nárcisztikus?
Az igazság az, hogy nem számít. Az a kérdés, hogy valaki kapcsolatban van-e egy nárcisztikussal, nem feltétlenül a legfontosabb. Nem mindenki, akit nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálnak, káros a partnerére és fordítva, nem minden bántalmazónak van mentális egészségügyi diagnózisa.
Ez a kérdés gyakran abból a mély zavarodottságból és fájdalomból ered, amelyet akkor érzünk, amikor verbális és érzelmi bántalmazást tapasztalunk valakitől, aki mélyen fontos számunkra. Az ilyen bántalmazás nemcsak óriási lelki károkat okoz, hanem kiváltja és felnagyítja bizonytalanságunkat is. Sokunk számára a természetes hajlam az, hogy tisztánlátást keressünk és megértsük, miért történik ez.
Túllépni a "nárcisztikus és empatikus" dinamikán
Megérteni valakinek a cselekedetei mögött rejlő összetettséget bonyolult. Még az egyén sem érheti meg teljesen, hogy a múltbeli tapasztalatok, a tudatalatti bizonytalanságok és félelmek hogyan irányítják viselkedésüket.
Az egyik gyakori narratíva az, hogy a nárcisztikus és az empatikus elválaszthatatlanul vonzódnak egymáshoz. Azonban gyakran tanácsolom ügyfeleimnek, hogy határolódjanak el ettől a narratívától. Bár a kategorizálás és megértés iránti vágy természetes, gyakran több zavart eredményez és eltereli a figyelmet a legfontosabb kérdésről : megfelel-e ez a kapcsolat a fizikai, érzelmi és pszichológiai szükségleteimnek?
Fontos kérdések, hogy megértsük, mennyire egészséges a kapcsolatunk
- Biztonság : Biztonságban érzed magad ezzel a személlyel? Tudsz-e félelem nélkül nyílt párbeszédet folytatni? Tapasztalsz-e elfogadást vagy inkább azon kapod magad, hogy elrejted identitásod aspektusai?
- Láthatóság : Úgy érzed, látnak a kapcsolatban? Az egészséges kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és elismerésen alapul.
- Kommunikáció : Úgy érzed, hogy meghallgat? Hogyan kezeli az aggályaid? Gyakorolja veled az aktív hallgatás?
Kétségtelen, hogy bizonyos mértékig mindannyian nárcisztikus tendenciákat hordozunk. Ha azonban következetesen nem találod kielégítőnek a fenti kérdésekre adott válaszokat, elengedhetetlen az önvizsgálat. Miért maradnál ilyen kapcsolatban?
Összpontosíts magadra
Létfontosságú, hogy magunkba nézzünk. Arra kondicionáltak, hogy azt higgyük, hogy a szeretet hatalmas erőfeszítést igénye? A múltbeli tapasztalatok alakították ezt a hitet? Vagy félsz a következményektől, ha szakítanál vele? Ezek szerzett viselkedések, amelyek megrekedhetnek a káros dinamikában. A szabadulás kulcs az önismeretben és a személyes fejlődésben rejlik.
Kiszabadulni a nárcizmus és a bántalmazás hálójából
A kapcsolatokban való navigálás összetett, különösen akkor, ha nárcizmus és potenciális bántalmazás elemeivel tarkítják. Ezek a jelzők nem mindig világosak, ami megnehezíti a rendszeres kapcsolati kihívások és a valóban káros minták megkülönböztetését.
Visszagondolva a korai párkapcsolati tapasztalataimra, emlékszem, hogy vonzódtam egy idősebb, sikeres partnerhez. A döntése, hogy velem lesz, megerősítést nyert. Ahogy azonban a kapcsolat érettebbé vált, a kisebb kérdések jelentős aggodalmakká váltak. A nyomás, hogy beilleszkedjek a körébe és áthidaljuk a korkülönbséget, csak növelte a feszültséget. Nemsokára azon kaptam magam, hogy állandóan szorongok, tojáshéjon járok, hogy elkerüljem a konfrontációkat.
Az ilyen dinamikák közepette döntő fontosságú az önvizsgálat : ez egy tipikus kapcsolati feszültség, vagy vannak jelei valami alattomosabbnak? A nárcisztikus viselkedés és az érzelmi bántalmazás manipulatív taktikaként, kontrolldinamikaként vagy érzelmi távolságként nyilvánulhat meg és zavarodottságban hagyhatja az embert.
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, elengedhetetlen,hogy feltedd magadnak a fenti kérdéseket : arra kondicionáltak, hogy higgyek abban, hogy a szeretet hatalmas erőfeszítést igényel? A múltbeli tapasztalataim alakították ki azt a hiedelmet, hogy a kapcsolatok természetesen kihívást jelentenek? Van-e mögöttes félelmem a szakítás következményétől?
Amit megtanultam a saját és az ügyfeleim tapasztalataiból, az az, hogy ezek nem veleszületett érzések, hanem szerezett viselkedések, amelyek gyakran korai élettapasztalatokban vagy múltbeli kapcsolatokban gyökereznek. Káros dinamikák csapdájában tartanak minket, ami megnehezíti a kijárat megtalálását. A szabadulás kulcsa tehát ismételten hangsúlyozva az önismeretben és a személyes fejlődésben rejlik.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
