Uraim : a hallgatás megöl minket!

A férfiak többségének hallgatása a lányokra és a nőkre gyakorolt kollektív hatásunkról lehetővé teszi, hogy a bántalmazó patriarchális rendszerek továbbra is érvényben maradjanak, még akkor is, ha nem támogatjuk a legbántalmazóbb férfiak szélsőséges cselekedeteit, akik nyíltan támadják a nőket politikailag, gazdaságilag és fizikailag. Persze fontos megjegyeznünk, hogy nem minden férfiról beszélünk, kivételek ugyanis mindig akadnak.

Kutatások kimutatták, hogy a munkahelyeken a férfiak 94%-ka nyomást érez más férfiak részéről, hogy megfeleljenek a társadalom "merev férfias normáinak". Ez a patriarchátus, amely megmondja a férfiaknak, hogyan éljék az életüket. Ezáltal tehát ők sem szabadok.

Sok férfi szeretne beavatkozni és csökkenteni a szexizmust, de néha nem teszik meg. A magas férfiszorongással küzdő férfiak valószínűleg azt mondják, hogy semmit sem tennének a munkahelyi szexizmussal szemben.

Miért nehéz a férfiak olyan gyakran?

Mert ha azt mondják nekik, hogy kollektíven felelősek a patriarchátus fenntartásáért, az azzal fenyeget, hogy bevallják maguknak, hogy egész életükben ugyanazok a patriarchális férfiak zaklatták őket, akik nőket támadtak meg. A patriarchátus nem csak a nők ellenőrzéséről szól. Arról szól, hogy mindannyiukat irányítsák. 

Dühösen reagálnak, mert meg kell találniuk annak a módját, hogy együtt éljenek a saját felelősségükkel, amiért már régen átadták erkölcsi önrendelkezésüket a zaklatóknak és együtt élnek azzal a szégyennel, amit ez az egész teremtett. Mindenki tudja, hogy a zaklatók mindig figyelnek minket. Emiatt megfagytunk és védekezünk a csendes álláspontunkban. 

Ki akarsz törni a retrogresszív férfinormák erőszakos érvényesítéséből? 

Az ár, amit férfiként fizetünk azért, hogy hagyjuk, hogy a férfiasság dominancián alapuló kultúrája elhalgatasson minket, a mély magány és az elszakadás. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy elrejtsük önmagunk azon aspektusait, amelyek nem felelnek meg a "merev férfias normáknak", hogy idegenné válunk önmagunk, partnerünk, gyermekeink számára. 

A felnőttek több mint fele (kb.58%) magányosnak tekinthető. A krónikus magánynak ugyanolyan egészségügyi hatása van, mint a dohányzásnak. 

Meg kell találnod az az utat, amely segít, hogy egészséges férfia kultúrát teremts a kapcsolataid, a méltányosság és a közösség hosszabb, teljesebb életének érdekében.