A gyászból való gyógyulás az egyik legnehezebb tapasztalat, amin valaha is keresztülmehetsz és ez az egyetlen közös emberi tapasztalat, amelyet mindannyian átélünk valamikor az életünkben. Hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy a veszteség megtapasztalása nem életfogytiglani büntetés. Ez egy életút. De vajon mindez akkor is igaz, ha egy gyermek haláláról van szó? Ha ezt olvasod és elvesztetted egy szerettedet, akkor most rájössz, hogy a gyász a legnehezebb dolog a világon. Talán elvesztetted egy barátod, a házastársad vagy egy munkatársad. Meglepődsz, amikor rájössz, hogy milyen mélyen megérintett mindez. Zaklatottnak és tehetetlennek érzed magad. Ez a bánat.
Az sem ritka, hogy szokatlanul idegesnek érzed magad a hírekben vagy az interneten olvasható tragédiák miatt. Ez lehet egy híresség vagy egy ismeretlen személy egy tragikus eseményben. Ha nehezen éled meg ezt az érzelmet és azon tűnődsz, hogy miért érintett meg ez ennyire, tudd, hogy ez az emberi lét része. Normális és természetes, hogy érezzük a fájdalmat mások iránt, akár ismeretlenek, akár nem. Ez kollektív empatikus gyász és mindannyian együtt gyászolunk.
Ha ezek közül bármelyik rezonál veled, nem vagy egyedül. Nem tervezhetjük meg a gyász és nem tudhatjuk előre, milyen érzés, amíg meg nem történik velünk. Vannak szándékos lépések, amelyeket megtehetsz, hogy megtanuld, hogyan lépj tovább. Nincs "túljutás" rajta, és az idő sem fogja begyógyítani az ilyen veszteséget. De fejlődni fogsz a folyamat során és megvan benned a lehetőség, hogy tudatosabb, együttérzőbb, szeretetteljesebb és kedvesebb legyél. Az életednek pedig mélyebb értelme lesz.
Egy gyermek halála
Csilla 16 éves fia lázzal jött haza az iskolából. Ritkán volt beteg, ezért azonnal orvoshoz vitte a fiát. Épp influenza szezon volt, és az orvosuk pontosan ezt diagnosztizálta.
Robi ágyban töltötte a napot. Húslevest vacsorázott és estig tévézett a családjával. Csilla jó éjt puszit adott neki és megígérte, hogy amint jobban lesz, közösen mennek el karácsonyi nagybevásárlásra.
Robi a kora reggeli órákban meghalt. Örökre itt hagyta a családját. Csilla az ágyban találta, élettelenül. Kétségbeesetten próbálta megmenteni szívmasszázzsal, miközben a férje hívta a 112-t, de már túl késő volt.
Az orvos óriásit tévedett. Hetekkel később a boncolás kimutatta, hogy Robinak bakteriális agyhártyagyulladása volt. Élénk, sportos, egészséges tinédzserből kevesebb, mint 24 óra alatt halott gyermek lett.
Ha átéltél már ilyen veszteséget, tudod, hogy nincs nagyobb trauma és támadás az életed ellen, mint a gyermeked elvesztése. Ez egy elképzelhetetlen veszteség, amitől minden szülő fél. Elképzelhetetlen, amíg meg nem történik veled. Az emberek gyakran mondják, hogy "ez a legrosszabb, ami történhet" és pontosan így is van.
Csilla és férje Robi halált követő években rájött, hogy nem számít milyen nagy veszteség érte őket és milyen mély a gyászuk, az élet megy tovább, de mégsem tudták elképzelni az életüket a fiúk nélkül.
Azon gondolkozta, hogyan lehetnének valaha is újra boldogok? Vajon mások is látják rajtuk a fájdalmat? Suttognak a hátuk mögött az emberek?
És a fenébe is...hat nappal karácsony előtt történt mindez. Hogyan érezhetnék magukat boldogan az évnek ezen szakaszában?
Csilla kapott tőlem egy naplót és egy tollat azzal az útmutatással, hogy írjon. Mindegy mi jut éppen eszébe, csak írjon.
De mégis hogyan írjak életem legtragikusabb élményéről? - kérdezte. Az első oldal teljes kínzás volt. Csak egyetlen mondatot tudott belefirkálni : "A fiam meghalt és az életem már soha nem lesz ugyanolyan."
Másnap már sikerült egy egész bekezdést írnia. Aztán minden nap könnyebben jöttek a szavak. A napló lett érzelmei biztonságos kikötője. A naplóban lehetett őszinte, szomorú, dühös, mindegy volt milyen érzelmek árasztották el aznap. Amikor viszont leírta az érzéseit, a könnyek zuhogó esőjét a naplóban hagyhatta és egy ideig pihentethette az érzéseit.
Az egyetlen választása a túlélés volt. Három élő gyereke van, akiknek most nagyobb szükségük van rá, mint valaha. Nem volt hajlandó feláldozni a szerepét az életükben azzal, hogy megadja magát a bénító bánatnak.
Ne hagyd abba az önmagadba vetett hitet. Van erőd a gyógyuláshoz
Csilla régebben úgy gondolta, hogy "minden okkal történik", de egy ilyen tragédia mellett ennek nincs értelme. A gyermeke előtt ott volt még az egész élet.
Csilla tisztában volt a gyász szakaszaival : tagadás, harag, alkudozás, depresszió és végül...elfogadás. Nehezen tudta viszont elképzelni, hogy valaha is képes lesz elfogadni Robi halálát.
Próbáltunk bizonyítékot találni arra, hogy Csilla erős és képes túlélni. Életének során szembesült már jó pár kihívással. Tinédzserként elvesztette mindkét nagymamáját. Szomorú volt.
A lánya váratlan születési rendellenességgel született, több műtétre is szüksége volt. Szomorú volt.
De egy gyermek elvesztése? Elképzelhetetlen.
Mi teszi lehetővé, hogy néhány ember túléljen, míg mások egy életen át küzdenek a győzelemért?
Ez a rugalmasság. A rugalmasság több, mint a visszapattanás képessége, mert nincs visszaút veszteséggel, de előre kell ugrani.
Ha a járdán lévő repedésre gondolsz, egy kis eső aktiválja a gyarapodás iránti vágyát. Kinő közötte egy kis fű a maga teljes dicsőségében. Ez jelképez mindannyiunkat és a túlélés iránti akaratunkat.
A gyászból való gyógyulás figyelmen kívül hagyott eszközei
Rugalmasság
Meglepő módon mindannyian képesek vagyunk rugalmasak lenni, de meg kell hoznunk ezt a döntést. Ahogy keresztülmész a gyász öt szakaszán, át kell menned a belső rugalmasságod megtalálásnak folyamatán is.
Először is, higgy abban, hogy képes vagy rugalmas lenni és megfiatalítani az életed azáltal, hogy elkötelezed magad a belső munka mellett. Ez az, ahol a gondolkodásmódod rendkívül fontos. Halhatatlan elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy újra örömet akarjunk.
Néha bűntudatot érzünk az örömtől. Azt gondoljuk hogy nem érdemeljük meg, mert elveszi a szeretetet az iránt, akit gyászolunk.
Ez egyszerűen nem így van. Az öröm az emberi jogod és az életed küldetése. Ez abból fakad, hogy szeretet adunk és szeretve vagyunk. Szeretted azt a személyt, aki elment, de nem akarsz boldog lenni?
Nem kell siettetni a gyászfolyamatot. Biztos hallottad már, hogy " az idő minden sebet begyógyít". Nos, ebben az esetben nem. Néha azt akarhatod, hogy a könnyek örökké tartsanak, mert ilyen mélyen szeretted azt a bizonyos személyt, de hogyan élhetnél örökké ezzel a mély szomorúsággal? Hogyan állíthatod helyre az örömöt? Kezd el elképzelni!
Képzelet
Milyen érzés lenne? Gyakorold, hogy fájdalom nélkül ábrázold az életed. Csilla pontosan ezt a mondatot írta le a naplójába : Milyen érzés lenne fájdalom nélkül emlékezni Robi életére?
A gyász még a legédesebb emlékeket is megsebezheti. Harcolunk ellene. Vissza akarjuk szerezni az élet pillanatainak örömét és nem akarunk veszteséget átélni.
Csilla visszaemlékezett a kisfiú Robira, amikor megtanult biciklizni és ahelyett, hogy a bánat spiráljába zuhant volna, kényszerítette magát, hogy az emlék boldogságában és örömében maradjon. Egy pillanatra sikerült is így éreznie. Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban tudott ezzel a békés érzéssel élni. Ezzel a gondolkodásmóddal tudta, hogy eljön az idő, amikor visszaállíthatja az örömöt az életében.
De ez egy teljesen más élet.
Írj, hogy meggyógyulj
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy soha nem fogod érezni a fájdalmat. A gyógyulás felruház azzal a képességgel, hogy megtanulj együtt élni a veszteséggel és néha felszínre kerüljön a bánatod.
Csilla rendszeresen írt a tőlem kapott naplóba. Hagyta hogy hulljanak a könnyei. Folyamatosan írt és írt és írt. Ahogy teltek a hetek visszaolvastuk az írásait és észrevettünk valamit. Túlélt még egy napot, egy hetet, egy hónapot és egyre erősebb lett. Szinte fel se ismertem azt a személy, aki Csilla volt a gyász első napjaiban. Látszott rajta, hogy milyen erős lett.
A fiáról szóló emlékei elszakadtak a fájdalomtól. Az emlékek újra teljesek és szépek lehetnek. Ez nem mindig lesz így, mert lesznek olyan időszakok, amikor a bánat újra előkerül. Neked is - ahogy Csillának - bíznia kell abban, hogy kezelni fogod és túl leszel rajta.
Most három olyan eszköz áll rendelkezésedre, amelyekre talán nem is gondoltál : rugalmasság, képzelet és írás. Amint tudatában vagy annak, hogyan működik, várni fogod azokat a bizonyos gyógyulási időket. Ez az a pillanat, amikor a gyászod megváltozik.
Megtanulni újra élni
"Most ránézek a fiam életére és hálás vagyok, hogy 16 évig, három hónapig és tíz napig vele lehettem. Még mindig az anyja vagyok. Soha nem cserélném el az elvesztése miatti fájdalmat azért, hogy egyáltalán ne érezzek így. A születése megváltoztatott és a halála is. Minden átalakulás során egy teljesen új én született. Úgy döntöttem, hogy visszaszerzem az életemet. A napló és a gondolkodásmódom óriási részei voltak ennek.
Az írás megváltoztatott; célt adott nekem. Tudtam, hogy Robi öröksége az én kezemben van. Élete és halála jelentett valamit a világnak. Az írás lehetőséget adott arra, hogy megosszam a történetem abban a reményben, hogy ez megnyugtathatja a többi gyászoló szülőt, hogy igenis van élet a veszteség után.
Az én történetem megerősíti, hogy a szeretet soha nem csökken. Mindig érezni fogod a szeretteid jelenlétét. Azt javaslom mindenkinek, hogy tiszteljétek meg magatokat a gyógyítással. Ez az egyetlen módja annak, hogy az életed a lehető legteljesebb mértékben helyreállíthasd. Boldog életet kell élned, mert az elvesztett szeretted is pontosan ezt akarja és ezt várja el tőled. Ezt szeretné látni fentről.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
