A legfontosabb lecke, amit a szakításomból tanultam

Voltál már valaha az életednek egy olyan szakaszában, ahol a legboldogabb voltál, a legkönnyebbnek érzeted magad és a szíved tele volt új reményekkel, szeretettel és mégis, annyi haragot, csalódást és frusztrációt éreztél, főleg magaddal kapcsolatban? Zavarosan hangzik, ugye? Én nemrég voltam ebben a fázisban. 

Amikor 1 hónappal ezelőtt szakítottam a volt párommal, az első dolog, amit éreztem a megkönnyebbülés és a teljes könnyedség volt. A túlgondolkodó természetem azonban hamarosan átvette az irányítást és újra és újra lejátszottam az utolsó beszélgetésünket a fejemben és zavartnak, elárultnak és dühösnek éreztem magam. Igen, én kezdeményeztem a szakítást, azonban aznap este mondott néhány dolgot, ami azt a benyomást keltette bennem, hogy az elmúlt hónapokban nem volt teljesen elkötelezett a kapcsolat iránt. Miközben én azon voltam, hogy működőképessé teszem a kapcsolatunkat, egészen az utolsó pillanatig, amikor a szívem már nem bírta tovább a fájdalmat és a frusztrációt, így szakítottunk.

A következő hetekben folyamatosan visszagondoltam arra a 16 hónapra, amit együtt töltöttünk és teljesen világosan láttam az összes vörös zászlót. Nem mintha korábban nem láttam volna őket, de akkoriban nagylelkű voltam, türelmes és megbocsátottam. A szakítás után viszont - épp emiatt - a harag, a frusztráció és a szomorúság szinte állandó érzéssé vált vele szembe. Hogy mert nekem olyan dolgokat ígérni, amiket soha nem akart teljesíteni? Hogy mert meggyőzni arról, hogy adjam oda neki a szívemet és a lelkemet és hogy úgy kezeljem őt, mintha ő lenne a legértékesebb dolog az életemben?

És ekkor vágott kupán a felismerés nagyon keményen, teljesen padlóra küldve engem. Rájöttem, hogy egész idő alatt a harag, a szomorúság és a frusztráció, amit éreztem, nem vele szemben van, hanem magammal szemben. 

Dühös voltam magamra, amiért figyelmen kívül hagytam az érzéseimet és az ösztöneimet. Dühös voltam, amiért túl sokáig tűrtem a szart. Szomorú voltam, mert kezdtem 100%-ban önmagam lenni vele és hagytam, hogy inspirálja a bennem lévő változásokat. Csalódott voltam, mert eltűrtem tőle olyan viselkedéseket, amelyeket egyébként soha nem tűrnék el. Nem voltam hű magamhoz, nem voltam hű ahhoz, akivé az elmúlt években váltam. Csalódtam magamban, mert a kapcsolat egy bizonyos pontján már nem úgy bántam a szívemmel és a lelkemmel, mintha ez lenne a legértékesebb dolog a számomra.

Sokáig tartott, mire megismertem bizonyos hiedelmeket, amelyekkel együtt nevelkedtem és amire újra megtaláltam önmagam. Szóval dühös voltam magamra, amiért figyelmen kívül hagytam a legmélyebb ösztöneimet, csak azért, hogy megvédjem az egóját annak, akit a páromnak neveztem. Valaki, aki meggyőzött arról, hogy egy életre szól ez a kapcsolat, még akkor is, ha a tettei nem tükrözték a szavait. Pedig nem hibáztatom őt. Nem hiszem, hogy rájött volna, mi kell ahhoz, hogy tényleg társak legyünk. De mégis folytattam és ha őszinte vagyok magammal, akkor legbelül tudtam, hogy már rég nem rendelkezik azzal, ami ahhoz kell, hogy együtt maradjunk. De én kapcsolatban maradtam vele, megpróbáltam működésre bírni az egészet és magamat hibáztatom, amiért nem fejeztem be hamarabb, így mindkettőnknek megtakaríthattam volna sok fájdalmat.

Szóval rájöttem, hogy ahhoz, hogy teljesen tovább lépjek, nem neki kell megbocsátanom, hanem önmagamnak. Meg kellett bocsátanom magamnak, hogy figyelmen kívül hagytam az ösztöneim. Meg kellett bocsátanom magamnak, hogy nem vagyok hű magamhoz. Meg kellett bocsátanom magamnak, hogy túl naiv vagyok. De, ami a legfontosabb, meg kellett bocsátanom magamnak, hogy eleve bevonzottam őt az életembe.

Bizonyára te is tudod, hogy megbocsátani magunknak nem könnyű. Mi vagyunk a legkeményebb kritikusai saját magunknak. Íme néhány lépés, amit te is megtehetsz, hogy az egész "gyógyulási folyamat" könnyebb és eredményesebb legyen.

1. Írj le 5 pozitív dolgot, amit tanultál belőle

Valahányszor úgy éreztem, hogy a haragom kezd kirobbanni belőlem és tönkreteszi a hangulatom, leültem, fogtam egy tollat és egy papírt és leírtam azokat a pozitív dolgokat, amelyeket az exemmel való kapcsolatomból tanultam.

Megtanultam, hogy képes vagyok mélyen szeretni valakit, annak ellenére, hogy az elején ez lehetetlennek tűnt. Megtanultam, mire van szükségem egy kapcsolatban, amelyeket kezdetben nem is tartottam olyan fontosnak. Azt is megtanultam, hogy mik a határaim és hogyan kommunikáljam őket határozottan, mégis szeretettel. De a legnagyobb tanulság a kommunikáció fontossága volt. Nyíltan kommunikálni, gyakran kommunikálni és tiszteletteljesen kommunikálni a jóról, a rosszról, a boldog és a kényelmetlen dolgokról is. 

Ezen pozitív dolgok leírása segített abban, hogy visszahozzam a fejem a pozitív gondolatokhoz és helyrehozzam a hangulatom. Végül is mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk a tapasztalatinkból és ezeken keresztül önmagunk jobb verziójává váljunk. Tehát nem bánom a vele való kapcsolatom és amikor ezt elfelejtem, a pozitív dolgok leírása segít.

2. Vegyél mély lélegzetet, amikor úgy érzed, hogy a düh vagy a szomorúság próbál visszakúszni az életedbe

A szakítás utáni hetekben véletlenszerű dührohamot és szomorúságot éreztem. A legváratlanabb helyzetekben jöttek elő, például, amikor vezettem, busszal utaztam vagy hazafelé sétáltam a bevásárlásból. Pillanatok, amikor nem nagyon tudtam volna használni az előző pontban leírt tippet. Tehát ahelyett, hogy mindent eldobtam volna és tollat, papírt kerestem volna, vettem egy mély lélegzetet és az érzéseimre összpontosítottam. Mármint arra, ahogy a levegő megtölti a tüdőm. Egy pillanatra bent tartottam a levegőt, majd kiengedtem, miközben azt figyeltem, hogy milyen érzés, amikor a levegő elhagyja a testem. Ez a gyakorlat segített abban, hogy kapcsolatba lépjek a testemmel és a jelenben maradjak. Emlékeztetett arra, hogy élek és egészséges vagyok és önmagam jobb változatával élek.

3. Sorolj fel 5 dolgot, amiért igazán hálás vagy. Mondd ki őket hangosan!

Egy másik módszer, amely segített abban, hogy visszahozzam az elmém és a szívem a pozitív gondolatokhoz, az volt, hogy hangosam kimondtam 5 dolgot, amiért igazán hálás vagyok. 

Tehát, amikor úgy érzed, hogy a negatív gondolatok bármilyen formája elkezd gyötörni téged, gondolj legalább 5 dologra, amiért hálás vagy. Ez emlékeztetni fog arra, hogy mennyire áldott és szeretett vagy és segít megbirkózni azokkal a negatív gondolatokkal, amelyek blokkolnák az elméd.

4. Vegyél egy forró zuhanyt

Vagy éppen hideget. Amelyiket jobban szereted. Rájöttem, hogy minden szomorúság vagy düh, amit este felé érzetem, a legerősebb, mert fáradt vagyok. Tehát egy forró zuhany és az arra való összpontosítás, hogy a forró víz, hogy folyik a testemen, segített abban, hogy elengedjem a negatív gondolatokat és érzelmeket. Azt éreztem, hogy ahogy a víz lefolyik a testemen, úgy mossa el a fáradtságot, a bánatom és a frusztrációm is.

5. Mozogj

Táncolj, sportolj, jógázz! Bármi, ami megemeli a pulzusodat, segít abban, hogy úgy érezd, hogy kapcsolatban állsz a fizikai éneddel és emlékezteted magad arra, hogy élsz és lélegzel.

Mindezek a gyakorlatok és mantrák emlékeztetnek arra, hogy ember vagyok és azért vagyok itt, hogy éljek és tanuljak a tapasztalataimból - a jóból és a rosszból - és hogy minden nap önmagam jobb változata legyek. Ez eddig hatalmas segítséget nyújtott mindent újra kezdeni egy szakítás után.