Mérgező szülők - Tipikus mondatok és az általuk okozott kár

2021. október 13. 07:30 - Life Advisor

mergezo_szulo.jpgFontos leszögeznünk, hogy egyik szülőnek sem az a szándéka és a célja, hogy rossz szülő legyen. Sajnos azonban vannak olyan szülők, akik mérgezővé válnak a gyermekeikre. A legtöbbször ezt észre sem veszik. Folytatják ezt a nagyon egészségtelen viselkedést és azon tűnődnek, hogy mi lehet a baj a gyerekkel. Úgy gondolják, hogy a problémákat a gyerekek okozzák és természetesen ők soha nem hibásak. 

Hogyan lesz valaki mérgező szülő?

Valószínűleg gyerekként nekik is mérgező szüleik voltak, vagy legalábbis az egyik szülőjük mindenképpen. Felnőtt korukra megszokták ezt a szomorú bántalmazási mintát és magukkal vitték a saját családjukba, megismételve mindezt a saját gyerekeikkel. 

Fontos megjegyeznünk, hogy nem feltétlenül lesz minden bántalmazott gyermek bántalmazó felnőtt. Ahhoz azonban, hogy ezeket a sebeket magunk mögött hagyjuk, tudatos döntéseket kell hoznunk és rengeteg professzionális terápián kell részt vennünk, hogy legyőzzünk lelkünknek azon sebeit, amelyeket korábban gyerekként szereztünk.

A probléma pedig az, hogy sokan nem tudatosak. Sokan észre sem veszik, mennyire fáj nekik mindez, mennyire meg kellene gyógyulniuk annak érdekében, hogy ne bánjanak úgy a gyerekeikkel, mint ahogy velük bántak gyerekként. Az ilyen embereket annyira elnyomják saját fájdalmaik (és annyira hozzászoktak már ehhez), hogy nem is látják mások fájdalmát. Még a gyerekeikét sem és még akkor sem, ha ők maguk okozzák.

Az ilyen emberek gyakran nem akarnak szembenézni azzal a bántalmazással, ami gyerekkorukban történt velük és úgy döntenek, hogy inkább eltemetik a múltjukat és kijelentik, hogyha nem beszélnek róluk, nem foglalkoznak velük, akkor nem is léteznek. Ez azonban nem igaz és nem ez a megoldás.

Minden, amit a múltban elszenvedtünk, a fejünkben, a lelkünkben vagy az érzelmeinkben marad megoldatlan kérdésként, hatással lesz az életünkre és arra, hogyan bánunk a körülöttünk lévő emberekkel. Beleértve a saját gyerekeinket is.

A bántalmazás és a mérgező viselkedés körét csak akkor szakíthatod meg, ha dolgozol a problémáidon. Ha  gyerekkorodban bántalmaztak, mérgező szülők vettek körül, a legjobb, ha szakember segítségét kéred, ha nem is a saját, de legalább a gyerekeid érdekében. 

Hogyan lehet felismerni a mérgező szülőket?

Nos, ezek a vonások elég széles skálán mozognak. Sok olyan dolgot tesznek ezek a szülők, amelyek így vagy úgy tönkreteszik a gyerekeiket. 

Itt megjegyezném, hogy bár gyerekekről írok, nem csak a kiskorúakra gondolok. Azokra a "gyerekekre" is, akik már felnőttek, de a nevelésüket egy mérgező szülő végezte. Ezért függetlenül attól, hogy te szülő vagy-e vagy sem, találhatsz választ a saját személyes fejlődésedre és a gyógyulásra.

De térjünk vissza a mérgező szülők vonásaihoz. Szinte lehetetlen lenne felsorolni mindazt a viselkedést, amellyel egy mérgező szülő rendelkezik. A mérgező szülő bántalmazó lehet pszichológia, érzelmi, fizikai és szexuális szempontból is. 

Ebben a posztban a pszichológiai-érzelmi bántalmazás kategóriájára összpontosítok, itt ugyanis bonyolultabb lehet felismerni a toxikus kapcsolatot. Van néhány tipikus mondat és viselkedés, amely a mérgező szülőkre jellemző. 

1. "Rossz gyerekem van."

A mérgező szülők önismerete nem a legjobb, nem látják, mit csinálnak rosszul és ezzel milyen károkat okoznak a gyerekeiknek. Néha azt is gondolhatják, hogy ők mindenben tökéletesek, tehát minden probléma forrása a gyerek. 

Azt állítják, hogy a gyerek rosszul viselkedik, nem hallgat a szüleire, nem azt teszi, amit a szülők akarnak stb. A gyerekeiknek pedig szinte már mantraként mondják, hogy "rossz gyerek".

Az ilyen emberek abban a hitben élnek, hogy a szülők tökéletesek, a szülőnek mindig igaza van, tehát a probléma csak a gyerekkel lehet. Ez viszont távol áll az igazságtól. Nagyon távol. 

Minden problémát tehát a gyerekre hárítanak, aki talán nem olyan korú, amikor kifejezetten elmondhatja, hogy mire lenne szüksége a szüleitől. Vagy ha idősebb is a gyereke, addigra már megszokta, hogy mindig ő a hibás. Elfogadja ezt, ezért nem is gondolja, hogy neki lehet igaz és a szülők is tévedhetnek.

Így nőnek fel ezek a gyerekek ahhoz a hitrendszerhez, hogy minden rossz, ami körülöttük történik,, az ő hibájuk. Még ha senki sem hibáztatja őket, önmagukat hibáztatják. Anélkül, hogy észrevennék, mennyire bántják magukat ezzel a viselkedésmintával. 

2. "Problémáim csak nekem lehetnek, neked (gyerekem) nem."

A mérgező szülők, akik valószínűleg maguk is bántalmazott gyerekek voltak, magukkal hozzák a sebeiket. Ez olyan súlyt helyez a lelkükre, érzelmeikre és életükre, hogy gyakorlatilag naponta eltemetik saját magukat. Tudatosan vagy tudat alatt. 

A folyamatos teher miatt a mérgező szülők nem képesek érzelmi intelligenciájuk fejlesztésére, nem képesek igazán érezni és kezelni mások fájdalmát. Még a gyerekeikét sem.

Azok a gyerekek, akik ilyen mérgező szülőkkel nőnek fel, az élet korai szakaszában megtanulják, hogy bármiféle szükségleteik vannak, a legtöbbet nem a szüleik fogják kielégíteni. Mivel ezek a szülők csak a szükségletek töredékét látják, ha egyáltalán látják. Ezek lesznek azok a gyerekek, akik felnőttként feláldozhatják életüket másokért anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy mire lenne szükségük. Ugyanis már régen elvesztették a kapcsolatot saját igényeikkel. 

Szülőként megteheted, hogy figyelmesen hallgatsz a gyerekedre. Foglalkozhatsz a szükségleteivel, kezelheted a fájdalmait. Meg fogsz lepődni, hogy még egy 3 vagy 4 éves gyerek is világosan kifejezheti, hogyan érzi magát és mire van szüksége, ha rendszeres, biztonságos teret biztosítasz számára, ítélkezés nélkül, teljes odafigyeléssel. 

3. "Az emberekben nem lehet megbízni, a világ nem biztonságos. A veszély mindig, mindenhol ott van."

A mérgező szülők hajlamosak saját szorongásukat gyermekeikre ragasztani. Mivel ezek a szülők tele vannak mély bizonytalansággal, valószínűleg sok mindentől félnek az életben. Ezek az egykor bántalmazott gyerekek - ma szülők - akik nem oldották meg saját problémáikat, maguk is arra voltak kényszerítve, hogy azt gondolják, hogy a világ nem biztonságos. Nem érezhetik magukat biztonságban otthon, az utcán, az iskolában és az életükben sem. Pontosan ezt adják át a gyerekeiknek is.

Ha a szülő ebben az állandó félelemállapotban van és szembesül valamivel, hogy az idősebb gyereke olyasmit tesz, amitől a szülő fél - de a gyerek nem - akkor személyes sértésnek veheti mindezt. Azt gondolja, hogy ezt a gyerek szándékosan tette, hogy megbántsa a szülőt. Ennélfogva jogosnak érzi, hogy megbüntesse a gyereket és bűntudatot keltsen benne a tettei miatt. Még akkor is, ha a gyerek valójában semmi rosszat nem tett.

Amit ezek a szülők nem láthatnak, az az, hogy a félelmük irracionális, más emberek pedig tesznek olyan dolgokat, amelyekre ők maguk képtelenek, de ezt nem ellenük teszik. 

Mivel állandóan veszélyben érzik magukat és folyamatosan azt érzik, hogy megtámadják őket, ezt teszik a körülöttük lévő emberekkel is és a saját gyerekeikkel is. Félelmük és szorongásuk megoldását azzal kezelik, hogy megpróbálják uralni a körülöttük lévő embereket, elriasztják őket attól, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyeket ők maguk nem tennének meg.

Ha valaki ilyen mérgező szülővel nő fel, nem mer kilépi a családból, nem mer kilépni a világba és folytatni a saját életét. Nagyon korlátozott lehetőséggel rekednek az életben, félve a külvilágtól. Ha pedig rájönnek erre és többet/jobbat/másként szeretnének tenni, mint szüleik, hatalmas megtorlás vár rájuk. Ezek a mérgező szülők ugyanis elmondják a gyerekeiknek, hogy meggondolatlanok, önzők és azért teszik mindezt, hogy bántsák a szüleiket, ami abszolút nem így van. 

Ezeknek a gyerekeknek (akik már felnőttek) merniük kell új dolgokat kipróbálni, saját szemükkel megtapasztalni a világot és merniük kell másképp cselekedni, mint a szüleik. Ellenkező esetben mindig csak egy szeletet kapnak a tortából, annak ellenére, hogy az egész torta az övék lehetne.

Ha szülő vagy és úgy gondolod, hogy az élet tele van veszélyekkel, akkor próbálj tudatos lenni és ne ragaszd ezt át a gyerekedre. Egyrészt menj terápiára, másrészt hagyd, hogy a gyermeked másképp élje meg a világot, mint te. Engedd, hogy élhesse a saját életét, úgy ahogy neki jó, nem úgy, ahogy neked.

4. "Hogy gondolod, hogy bármit jobban tudsz nálam? Én vagyok az anyád/apád!"

Egy ideig a szülők valóban sok mindenben jobbak, mint a gyerekeik. De aztán eljön a nap, amikor a gyerek nagyobb lesz, saját véleménye van a dolgokról és másképp akarja csinálni a dolgokat vagy talán még jobban, mint a szülei. Ez pedig problémás terület.

A mérgező szülők nem akarják azt érezni, hogy nem elég jók, nem elég okosak. Különösen akkor, ha a gyerekük bizonyos szempontból több és jobb lesz náluk.

Fenyegetve érzik magukat az egész helyzet miatt. Annak ellenére, hogy normális körülmények között a szülő örömmel látná, hogy a gyereke jó valamiben, amit esetleg a szülő nem tudott ilyen mértékben elsajátítani, a mérgező szülőknél ez nem így van. 

Amikor a mérgező szülők ilyen helyzetben vannak, nem látnak tisztán a saját fájdalmuk miatt. (Attól a félelemtől, hogy nem lesznek elég jók.) Ezért kezdik visszatartani a gyereküket. Elhitetik a gyerekkel, hogy amit gondol nem helyes, nem helyes, hogy túl lelkes vagy, hogy túl nagy egóval rendelkezik, aki ilyen dolgot el akar érni (amit a szülők nem tudtak).

Ha egy gyereket egész életében arra tanítanak, hogy ne legyen jobb a szüleinél, soha nem fogja tudni a saját életét élni. El fogják hinni, hogy nem elég okosak, nem elég kreatívak, nem elég kitartók, nem elég jók stb. Mert ezekkel a tulajdonságokkal csak a szüleik rendelkeznek, akik mindig mindenben jobbak. 

Ezek a gyerekek még akkor is, ha 30-40-50 évesek, még mindig rabjai a szülői segítségnek, véleménynek és jóváhagyásnak. Ők azok, akik talán nem tehetnek meg semmit az életben a szüleik jóváhagyása nélkül.

Ha te olyan szülő vagy, akit megfélemlít, hogy a gyereked jobb nálad, kezeld a saját bizonytalanságod. Old meg őket és ne a gyerekedet használd arra, hogy önigazolást keress. 

Az igazság az, hogy ezeket a mondatpéldákat szinte a végtelenségig lehetne sorolni, sajnos. Biztos vagyok benne, hogy néhányan hallottátok ezeket a saját gyerekkorotokban vagy a körülöttetek lévő emberektől. 

Mindig azt mondom, hogy a "tudatosság a kulcs". Tisztában vagyunk azzal, hogy fejlődnünk kell, jobban kell tennünk a dolgokat. Minden, ami körülvesz minket, valahogy tükröződik ránk. Ha az emberek rosszul bánnak velünk, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy mi hogyan bánunk rosszul saját magunkkal. Ha az emberek nem tisztelnek minket, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy mi tiszteljük-e egyáltalán önmagukat. 

Senki sem tökéletes. A szülők sem. De a kérdés az, hogy beismerjük-e hibáinkat és megpróbálunk-e változtatni a saját életünkön vagy sem? Mindaddig, amíg valaki csak a külsőségeket akarja irányítani, de semmit sem tesz a belső javulásért, soha nem fog valódi eredményt elérni. 

Merd beismerni, ha valamit rosszul csináltál. Ettől még nem lesz vége a világnak, hidd el. Miután beismerted, kezdj el dolgozni a viselkedésed megváltoztatásán, oldd meg a mögöttes és a kiváltó okokat. Csak akkor érezheted jobban magad és csak ekkor lesznek jobb kapcsolataid a körülötted lévő emberekkel, beleértve a gyerekeidet is.

 

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON! 

Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon!

süti beállítások módosítása