Life Advisor

A pozitivitás & motiváció forrása!

Miért hagyják el a férfiak azokat a nőket, akik szeretik őket?

2020. január 10. 16:29 - Life Advisor

partner_love.jpgA szerelem bonyolult és a legtöbb esetben nem tart örökké. Magyarországon a válási arány meghaladja a 40 százalékot. Továbbá ott vannak azok a párok, akik nem házasodtak hivatalosan össze és elváltak. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy nagyon sok a megtört szív. De ki a hibás? Csak az egyik fél? Vagy mindketten? Bár a nők gyakrabban szakítanak, mint a férfiak, a férfiak bárminemű előjelzés nélkül képesek különválni a társuktól. Nem panaszkodnak, ha elégedetlenek hanem csendben szenvednek. Egy nap pedig csak úgy elmennek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szerelem eltűnt. A legtöbb kapcsolat ugyanabból az okból vall kudarcot.

Amerikai kutatók az évek során több száz párt kísértek figyelemmel azért, hogy megtalálják mi a leggyakoribb oka annak, ha a párok szakítanak. John Gottman pszichológus csapata elképesztően világos következtetésre jutott. A legtöbb kapcsolat kudarcának oka egy szóval kifejezhető : figyelemhiány.

John Gottman házas párokat hívott laboratóriumába, amely egy kis panziónak volt berendezve. Ott egy napon keresztül figyelte a viselkedésüket és észrevette, hogy a párok nagyon eltérő módon kommunikálnak egymással.

Szinte minden pár esetében voltak olyan pillanatok, amikor az egyik fél kommunikációt kezdett a partnerével. Nem igazán nagy kérdésekről, hanem kis dolgokról. Például : "Ma beszéltem a nővéremmel."

Kétféle módon reagálhat a másik. Rákérdezünk, hogy "na és hogy van a nővéred?" vagy " mit mondott a nővéred?". De figyelmen kívül is hagyhatjuk a mondatot és elindíthatunk egy másik témát vagy mondhatjuk, hogy " hadd nézzem a tévét nyugodtan."

Évekkel később a pszichológus ismét felvette a kapcsolatot a párokkal. Néhányan még mindig boldog kapcsolatban voltak egymással. Mások pedig elváltak. Lehet, hogy kitaláltad : kizárólag azok a párok vallottak kudarcot és váltak külön, akik negatívan reagáltak a másik fél beszélgetés kezdeményező ajánlatára.

Egy másik kísérletben a kutatók azt is kiderítették, hogy a szétment párok esetében a szerelmi konfliktus fizikailag is felbukkant. Magas vérnyomás és gyorsabb szívverés volt megfigyelhető náluk, amikor a kapcsolatukról beszéltek. Az élettársuk puszta jelenléte egyfajta menekülési ösztönt váltott ki ezekkel a fizikai tünetekkel.

Ez az ösztön felerősödik bennünk, amikor folyamatos elutasítással szembesülünk és sem a közelség sem a bizalom iránti vágyunk nem teljesül a kapcsolatban. Próbálunk a társunkkal összecsatlakozni és felállítani a jó kapcsolatot, de egy bizonyos pont után feladjuk.

Természetesen ez a fajta pusztító viselkedés nők és férfiak esetében egyaránt megfigyelhető. Míg a nők gyakran megpróbálják megoldani a konfliktusokat, a férfiak elfogadják a figyelmen kívül hagyást. Aztán ez a magatartás növekszik és mindent felemészt, ami valaha gyönyörűvé tette a kapcsolatot. Aztán a türelem eltűnik és a válás tűnik az egyetlen lehetőségnek.

A Koppenhágai Egyetem tanulmánya pedig arra világított rá, hogy a negatív partnerrel rendelkező férfiak élettartalma drasztikusan rövidebb, mint azon nőké, akik negatív férfi partnerrel rendelkeznek. A kutatók szerint ez a kortizol stresszhormonnak köszönhető, amely a férfiakban erőteljesebben oszlik el és nagyobb hatással van a szívre és a keringésre.

Amikor a férfiak elégedetlenségről beszélnek, gyakran már késő. Már döntött arról, hogy távozni fog a kapcsolatból. Ezt azonban lehet teljesen másképp csinálni.

A Reddit portálon egy nő elmesélte azt a pillanatot, amikor rájött, hogy évek óta tudattalanul bántalmazta a férjét.

"Mindig valamit rosszul csinált takarítás közben. Vagy kihagyott valamit, vagy teljesen elfelejtett valamit és én mindig ott voltam, hogy a szemére hányjam.

Miért csinálom ezt? Mit ad nekem az, hogy lerombolom a férjem? Az embert, aki az én partnerem. A gyerekeim apja. A személy, aki mellett szeretnék lenni öregkoromban. Miért csinálom azt, amivel a legtöbb nőt vádolják és miért próbálok kijavítani vagy megváltoztatni minden apróságot, amit csinál?"

A hölgy elmesélte azokat a pillanatokat és helyzeteket, amelyek felnyitották a szemét. Például, amikor talált egy üvegdarabot a padlón és megkérdezte a férjét, mi történt. A férj elmondta, hogy előző nap összetört egy poharat, majd gyorsan össze is takarított mindent, nehogy a nő ideges legyen.

Vagy a másik helyzet, amikor a nő megsértette a férfit, hogy miért magas zsírtartalmú darált húst vásárolt.

"Miért nem az egészségesebb húst vetted meg? És egyáltalán elolvastad a címkét? Miért nem bízhatok benned? - kérdeztem. Ő meg csak szomorúan és lehajtott fejjel állt előttem."

Most, hogy megértette mivel jár, ha állandóan kritizálja a férjét, tanácsot akar adni más nőknek :

"Ezzel a viselkedéssel csak azt fogjuk elérni, hogy a férjeink kicsinek, hülyének és kínosan érezzék magukat. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy hamarosan elérjük, hogy elhiggyék, hogy tényleg hülyék.

Nekem is rá kellett döbbennem, hogy azzal a férfival teszem mindezt, akivel 12 éves házas vagyok. Azzal, aki az esőben cserélte a gumit az autómon. Az ember, aki megtanította a gyerekeimet biciklizni. A férfi, aki egész éjjel a kórházban volt velem, amikor édesanyám beteg volt. A férjem, aki mindig keményen dolgozott, hogy tisztességes életet biztosítson nekem és aki mindig támogatta a családját."

Steven Stosny pszichológus szerint a kritika csak látszólag ártalmatlan. Úgy gondolják, hogy minden alkalommal a fejéhez vághatjuk a partnerünknek, ha valami nem felel meg, de nem számolunk a következményekkel.

A kritika a kapcsolatok elején véletlenszerűen indul majd az idő múlásával egyre gyakoribbá válik. Egyfajta lefelé mutató spirálként egyre nagyobb ellenállást vált ki. A kritizált személy ellenőrzöttnek érzi magát, amely csalódást okoz a kritizáló partner számára. Ezért még jobban kritizálni fogja a másikat, a másik még inkább kritizálva érzi magát és így tovább.

Steven Stosny szerint a kritika azt eredményezi, hogy valaki a kapcsolatban alárendelődik a másiknak. Az állandó kritika alternatívájaként a pszichológus visszajelzést javasol. Néhány példa :

  • A kritika azt helyezi fókuszba, ami rossz.  - Miért nem tudsz gondoskodni a számlákról?
  • A visszajelzés valami fejlesztésére összpontosít  - Nézzük át közösen a számlákat.
  • A kritika további negatív tulajdonságot feltételez - Makacs vagy és lusta.
  • A visszajelzés a viselkedésről szól, nem a személyiségről. - Sorba rendezhetjük a számlákat?
  • A kritika degradál minket - Úgy tűnik, hogy nem vagy elég okos ehhez.
  • A visszajelzés ösztönöz - Tudom, hogy nagyon sok dolgod van, de biztos vagyok benne, hogy együtt megtudjuk csinálni.

Térjünk vissza az elejére, Gottman tanulmányára. Mit csináltak jobban a párok, akik évek után is még mindig együtt maradtak?

A kezdetektől fogva figyeltek a partnerükre. Elfogadták a beszélgetésre irányuló kezdeményezést, tisztelettel, megértéssel és bizalommal álltak egymáshoz.

Gottman úgy véli, hogy ez a fajta viselkedés önmagában elmondhatja, hogy a szerelem tartós lesz-e vagy hamarosan válás következik. A jó hír : megtanulhatod ezeket felismerni és változtatni a helyzeten.

Az egész azzal a döntéssel kezdődik, hogy ilyen helyzetekben a partneredhez fordulsz. Dönthetünk úgy, hogy a jót látjuk meg a partnerünkben és ha ezt megtesszük sokkal több ilyen dolgot fogunk észrevenni. Ezáltal a másik fél növekedni fog a kapcsolatban ugyanúgy, ahogy a szerelmetek is.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!

A LifeAdvisort megtalálod a legnépszerűbb közösségi oldalakon is!

Likeold az oldalunkat a FACEBOOKON!

Kövess be INSTÁN is!