A szerdai nap totál káosz volt számomra. Későn keltem, a munkahelyen egy rendkívül jelentős átszervezés tényével találtam szembe magam és edzeni sem voltam. Egyik sem volt szándékos. Aztán bekapcsoltam a gépemet, ahogy minden este és elkezdtem volna a blogommal foglalkozni, ahogy mindig. Az ezt követő örvényre azonban nem voltam felkészülve.
Amint megnyitottam az emailjeimet és a közösségi média felületeket a megszokottnál több üzenettel találtam szembe magam. Elkezdtem olvasgatni és az üzenetek többsége arra hívta fel a figyelmem, hogy gyűlölködő kommentek érkeznek a bloggal illetve egy adott blogposzttal kapcsolatban. Általánosságban jól kezelem a gyűlölködő kommenteket, de nem ezen a napon, mivel "rossz" napom volt.
Kikapcsoltam a gépem, nem válaszoltam senkinek. Az agyam olyan szinten kezdett el az eddiginél is jobban pörögni, hogy szó szerint hallottam, ahogy pörögnek a kerekek. Olyan negatív gondolataim támadtak áttekintve az egész nap eseményeit, hogy én most itt aztán most beborítok, befejezek és feladok mindent. Szerencsére egyik ötletet sem valósítottam meg, hiszen csak zavaró zaj volt ebben a szörnyű napban.
Leültem az ágyra és azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi is történt velem valójában a mai nap. Anélkül, hogy újra felidéztem volna, elkezdtem gondolkozni azokon a kihívásokon, amelyeket bizony meg kell oldanom.
Annak ellenére, hogy szörnyű napom volt, meghoztam a döntést, hogy nem fogom abbahagyni, amit csinálok. Azt mondtam magamnak, hogy most bizony helyzet van az életemben, oldjuk hát meg. Nagyon hiszek abban, hogy nem az számít, amit mondasz, hanem, amit teszel.
Tehát elkezdtem terveket készíteni. Minden eshetőségre felkészültem, minden alkalommal mérlegeltem, hogy mi szól ellene, mi szól mellette, melyik terv milyen cselekedeteket, változtatásokat igényel és hogy mi a részemről elvárt eredmény. Nem éreztem magam inspiráltnak és motiváltnak. Ez a nap nem erről szólt.
De ez volt az egyetlen módja annak, hogy motiváljam magam és hogy ezt a napot végre befejezzem és másnap reggel felébredjek. Vicces, hogy egy éjszakai alvás mennyire eltudja venni az összes fájdalmat és negatívitást, amit az előző nap éreztem.
Tehát a nap végére megvoltak a terveim. Megpróbáltam minden tervembe inspirációt is beletölteni elég rendesen és ez volt az egyetlen fókuszom. Nem néztem többé vissza erre a napra és a nehézségekre.
A szerda esti terveim segítettek tovább haladni és nem adtam fel!
Nem arról van szó, hogy még a rossz napban is találd meg a jót. Én is hallottam már ezt a tanácsot, de szerintem sok-sok akaratot igényel. A cselekvés és a tervezés a rossz napból való kilábalás tekintetében sokkal könnyebben megvalósítható.
Nem is a rossz napról van szó, hiszen rossz napok ezután is lesznek. Arról van szó, hogy mit csinálsz egy rossz napon, hogy mennyire adod át magad annak a negatív hatásoknak, amelyek valószínűleg annyira kizökkentettek az életből, mint ahogy egy cunami elpusztít mindent, amikor te épp a tengerparton akartál sütkérezni a napfényben.
Megtanultam olyan helyzeteket találni a nap éppen jól működő napom során, amely számomra pozitív, vagy ha úgy tetszik megtanultam, hogy hogyan ne fókuszáljak a saját "rossz" napomra.
Másnap pedig a tervekhez és a teljesen tiszta gondolatokhoz motivációként megkaptam a manageremtől és a legjobb barátomtól [ááá már bőven a tesóm :) ] a további löketet. Ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet!
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!
A LifeAdvisort megtalálod a legnépszerűbb közösségi oldalakon is!
Likeold az oldalunkat a FACEBOOKON!
Kövess be INSTÁN is!
