Miért tart a tökéletesség szingliként és nyomorultként?

Amikor megtettük ezt a hosszú utat a hegyeken át, bevallott valamit. Évek óta tökéletes párként ismertem őket. A sikeres pár. Az, amelyik átjutott a holtpontokon is. Évtizedek teltek el, a kapcsolatuk még mindig erős és stabil. És mindig volt bennem egy feltételezés. Klasszikus szerelmi történet volt. Egy kisvárosban találkoztak. Randiztak néhányszor. Még mindig azt tervezik, hogy életük hátralévő részét együtt élik le. Ezek után el tudod képzelni, mennyire meglepődtem, amikor azt mondták : "Soha nem voltunk tökéletesek a másiknak, de tökéletessé tettük egymást."

Ez úgy ért, mint egy villámcsapás. Valami, amiről az emberek szeretnek beszélni, az idős párok.

50 éves évfordulójukat ünnepeljük. Arról beszélünk, hogyan találták meg lelki társaikat és mégis, ha megnézzük, ritkán mondják el, hogy szerelmi történetük hibátlan volt.

Általában elárulják, hogy egyáltalán nem egymásnak "szánták" őket. Hogy voltak hullámvölgyeik az évek során és hogy majdnem a válás küszöbét is elérték párszor.

Mégis, soha nem alkalmazzuk az ilyen pároktól érkezett leckéket a saját párkapcsolatunkban. Úgy gondoljuk, hogy csak a tökéletes kapcsolatot érdemeljük meg. Azt hisszük, hogy a mi kapcsolatunk lesz a kivétel.

A kémia az, ami elengedhetetlen. Fantasztikus szexre van szükségünk. Meghittségre. Közös munkára. Vagy bármilyen egyéb nagy látomást fedezünk fel, amit a jövőnkre próbálunk vetíteni. 

Hisszük, hogy valamilyen módon, de minden majd "csak úgy működni" fog.

Az igazság az, hogy a legsikeresebb kapcsolatok, amelyeket ismerek, két emberként indultak, akik soha nem voltak tökéletesek egymás számára.

A személyiségük, a szexuális életük vagy a kertészkedés iránti kölcsönös érdeklődésük nem tartott őket össze. 

Valójában a legboldogabb párok, akiket ismerek, nagyon különbözőek. Mert nem lehet kiszámítani a tökéletes partnerséget.

A tökéletes partner az, aki veled együtt dolgozik a tökéletes kapcsolaton.

Egy jól ismert válóperes ügyvéd mindig azt mondja, hogy hisz a szerelemben, de nem hisz a házasságban. Arra jutott, hogy a szerelem és a szerelem logisztikája (elkötelezettség, pénzügyek, együttélés) nagyon különbözőek.

A szeretet nem elég, mert a szenvedély nem elég. A vonzerő nem elég. A fejünkben lévő végtelen ellenőrzőlista sem.

Ezek csak üldöznek minket és továbbra is elégedetlenek leszünk.

Keresed azt, akinek több pénze van. Nagyobb stabilitása van. Jobb teste. Vagy a lehetetlen szabványok bármilyen választéka.

Talán ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy "csak a legjobbat érdemeljük" , formáljuk át magunkat valakivé, akinek a legjobbat nyújthatjuk. És találjunk valakit, aki lelkesen illik a saját energiánkhoz. Mert a jó partner pontosan ilyen. Egy igazi társ.