A pszichoterápia birodalmában létezik egy sajátos, mégis mélyreható kinyilatkoztatás : a csecsemőknek két anyjuk van. Ott van az anya, aki kedves és gondoskodik minden szükségletünkről. Aztán ott van a másik anya, egy nagyobb kihívást jelentő és zavarba ejtő figura. Meglepő módon ezek az anyák nem különálló entitások. Egy és ugyanaz. Ez a koncepció, bár kezdetben nehéz elfogadni, sokunkra igaz, még felnőttkorban is. Időbe telik megérteni, de formálhatja a szerelemről és a kapcsolatokról alkotott felfogásunkat.
Szerelem 1 és szerelem 2
Ennek a felismerésnek a középpontjában az az elképzelés áll, hogy minden tisztességes ember szívében együtt léteznek mind a csodálatra méltó tulajdonságok, mind a hibák. A kapcsolat korai szakaszában biztosak vagyunk abban, hogy megtaláltuk a szerelmet - egy elbővülő lényt, aki minden szempontból tökéletesnek tűnik. Velük képzeljük el a jövőt, osztozva az élet kalandjaiban.
De ahogy telik az idő, felbukkan a második szerelem, amely ugyanazt a fizikai megjelenést ölti magára, de kevésbé elbűvölő lelket tár fel. Vizes törölközőket hagynak a fürdőszoba padlóján, kellemetlen barátaik vannak és nem értékelik a hobbijainkat. Csakúgy, mint egy feldühödött csecsemő, kísértést érezhetünk arra, hogy eldobjuk a második szerelmet, miközben kidobjuk a hibáikat.
Az árnyalt igazság
Ahogy a kapcsolat végét fontolgatjuk, árnyaltabb és reálisabb perspektíva alakulhat ki. A látszólagos különbségek ellenére kezdjük felismerni, hogy Szerelem 1 és Szerelem 2 valójában ugyanaz a személy. Cselekedeteiket érzelmeik és körülményeik befolyásolják és pozitív és negatív tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez ellentétes jellemzők bonyolult összjátéka, amelyet gyakran nehezen tudunk elfogadni.
A tökéletlenség elfogadása
Ezek a felismerések szomorúnak, sőt tragikusnak tűnhetnek. Lehet, hogy sokáig ellenállunk nekik, folyamatosan cseréljük a partnereket, hogy keressünk valakit, aki soha nem okoz csalódást. Végül azonban rájövünk, hogy a szeretet legfontosabb aspektusa nem a hibák hiánya, hanem a valódi kapcsolat jelenléte. Megtanuljuk másoknak ugyanazt az óvatos, mégis nagylelkű elfogadást nyújtani, mint amit magunknak adunk. Hagyjuk, hogy hibásak, kiábrándítóak és ostobák legyenek, ahogy tudjuk, hogy mi is azok vagyunk.
A tökéletesség meghaladása
A szeplőtelen szerelemre való törekvésünk során rájövünk, hogy egy ilyen ideál csupán fantázia. A tökéletes egyének nem mások, mint képzeletünk termékei. Ehelyett vigaszt találunk az őszinte szeretetben. A bennünk és másokban rejlő paradoxonok elismerése az, ami mély és jelentőségteljes kapcsolatokhoz vezet.
A szeretet útján rájövünk egy mély igazságra, hogy minden ember szívében létezik a jó és a rossz, a kedvesség és a frusztráció egyedi összjátéka. Ennek a komplexitásnak a befogadása lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak magunkban, hanem partnereinkben is elfogadjuk a tökéletlenséget. Ezen a megértésen keresztül lépünk túl a tökéletességre való törekvésen, és fedezzük fel azt a szeretetet, amely őszinte, átalakító és végső soron gyönyörűen emberi.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |