Van egy hazugság, amiben hiszünk, de nem kellene

A világ káoszában és zűrzavarában tanúja vagyok annak, hogy rengeteg ember esik áldozatául annak a tévhitnek, amely egy hazugság körül forog. Ez a hazugság pedig : TUDATOSSÁG = MINDIG POZITÍVNAK LENNI. Vicces, hogy mi emberek mennyire vágyunk arra, hogy egónkban és fájdalmunkban a másik ember torkának ugorjunk. Ujjal mutogatunk, hibáztatunk, felvesszük az áldozati szerepeket stb. Ilyen dolgokkal kerüljük a tudatosság fogalmát, amely nem mindig felemelő és pozitív. 

Úgy csinálunk, mintha az igazi fájdalmat, bánatot, amely mindannyiunkat a maga módján elfed, egyszerűen figyelmen kívül hagynánk, és CSAK a jóra összpontosítanánk, hogy valahogy eltüntessük a gonoszságot. 

Olyan ez, mint egy gyerek, aki fél a szörnyektől a szekrényben, ezért elrejti a fejét a takaró alá és azt mondja magának amíg boldog gondolataim vannak, addig nem lesz szörny a szekrényben. 

De a valóságban a szörnyek, amelyek elől bujkálnak, a bántalmazó szülők, akik az ajtó előtt vitatkoznak. 

Soha nem fogjuk eltüntetni ennek a világnak a gonoszságát. Ez az igazság. 

Amit mi gonosznak érzékelünk, annak ok van, ezen a bolygón van, azért, hogy kontrasztot teremtesen. 

Világunk kontrasztja nélkül soha nem tudhatjuk, hogy mire vágyunk, vagy mit akarunk. Nem fejlődnénk, nem terjeszkednénk. 

Az ellentétek segítségével tapasztaljuk meg teljesen az életet. 

De itt merül fel a kérdés : hogyan manifesztáljuk a jót, ha tanúi vagyunk a rossznak és beleragadunk? 

A kulcs az, hogy beleragadsz-e vagy sem. 

Van egy olyan koncepció, hogy szomorú, dühös, zaklatott érzés vagy bármilyen érzelem, nem jó, nem természetes. Számos hitstruktúrában ez az elv érvényesül és így nevelik fel gyermekeiket is. Mindez azt jelenti, hogy azt mondják, hogy a haragot, fájdalmat nem szabad kimutatni, különben gyengének fogunk tűnni. 

Ez az egyik legegészségtelenebb program, amit taníthatunk gyermekeinknek. Ezzel azt a hazugságot tápláljuk, hogy a tudatosság = mindig pozitívnak lenni. 

Amikor viszont olyan tudatosságot élünk meg, ami nem pozitív, félünk ezen hit terjesztőitől. 

Aminek mindannyian tanúi vagyunk a jelenlegi és sok generáció óta tartó világunkban, az csak az, amit vezetőinktől és a médiától kapunk. 

Az biztos, hogy a beléjük vetett bizalmunk és a televíziós műsorok programoznak minket, pontosan úgy, ahogy azt az irányító emberek tervezik. 

A társadalom bizony része azonban ráébred azokra az igazságokra, amelyeket ezek a sötét lelkek próbálnak rejtegetni. 

Arról van szó, hogy ahhoz, hogy bármit helyrehozz vagy erőteljes, felemelő változást hajts végre, cselekedned kell. 

Először is, TUDATOSÍTSD a problémát. És ez talán nem lesz felemelő, hogy ráébredj egy rémálom valóságra. 

Másodszor, nézd meg, milyen kontrasztot kínál ez a rémálom a vágyaidhoz. Innentől kezdve jelentős változásokat tehetsz.

És igen, ha ezután a pont után erre összpontosítasz, ha beleragadsz a félelem és a sötétség csapdájába, az nem változtatja meg azt, amire vágysz, hanem inkább segít neki hatalmat szerezni a félelmeid lendületén keresztül bármilyen ilyen problémás téma körül. 

A tudatosságunk átalakult annak valódi látásává, hogy valójában milyen lehetőségeket kínálnak. Valami jobbat, gyógyulást, szeretetet, békét, egyenlőséget, biztonságot stb.

Ebben a fajta tudatosságban felemelő érzés létezni és élni. Itt remek érzés megerősíteni magunkban, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. 

Itt most már TUDATOSAN elmozdulhatunk a rémálomtól, hogy arra összpontosítsunk, ami jó a világunkban. 

Amikor tudatosan úgy döntünk, hogy figyelmünket és tapasztalatainkat a jóra helyezzük, akkor jobbat teremtünk. Nem kerülünk a rémálom csapdájába, bár tudatában vagyunk annak, hogy létezik. 

Proaktívnak kell lennünk az életkifejezésünkkel, gondolatainkkal és érzéseinkkel. 

Nem csak elrejtjük a fejünket a takaró alá és "megpróbálunk" jó gondolatokra gondolni, hanem cserébe hitelesen mozgatjuk magunkat a jó érzések élményébe, ami azt jelenti, hogy minden nap a felkelő napra összpontosítunk, az életünkben lévő emberekre, akik szeretnek minket, a kutyánkra, a gyermekünkre, aki átölel minket, az ételekre a hűtőnkben, hogy az autónk működik, hogy a szívünk dobog, a madarak csiripelnek stb. Bármi,amitől igazán jól érzed magad. 

Nekünk kell megteremteni azt a világot és életet, amire a legjobban vágyunk. Tudatosság kell válnunk és meg kell tanulnunk megtalálni a szépséget és a megerősítést a saját sötétségünkben. 

Amikor hálásak vagyunk a sötétségért, akkor képesek leszünk meglátni annak érzelmét és az, hogy felajánlja nekünk a tudatos döntés lehetőségét, hogy életet leheljünk abba a világba, amire a legjobban vágyunk.