A mentális egészség kiváltsága

Szánj rá egy kis időt és gondold át a napod. Hogy érezted magad? Viszonylag jól érezted magad a bőrödben? Amikor kikeltél az ágyból, küzdelem nélkül tetted ezt? Az előtted álló egyszerű feladatok nem tudtak túlterhelni? Távol tartottad a félelmeidet magadtól? Képes voltál lecsendesíteni a bizonytalanság és a szorongás hangjait? Kapcsolatba léptél másokkal anélkül, hogy elfogott volna a pánik? Örömöt leltél az élet egyszerű dolgaiban? Ha igen, akkor adj hálát. Szerencsés vagy.

És mint minden kiváltság, ez sem olyasmi, amivel általában tisztában vagy. Lehet, hogy nem veszed észre, hogy az alapértelmezett agyi beállítás nem minden ember számára elérhető.

Vannak, akik megosztják veled a teret és az időt, de nem olyan szerencsések, mint te. Egyesek számára a szörnyek valódiak és közel vannak. 

Mindennel, amivel meg kell küzdeniük ebben az életben, az összes seb, megpróbáltatás és kudarc mindenki számára közös és sok embernek bizony önmagával is meg kell küzdenie.

Felül kell kerekedniük azon, hogy saját ügyvédjükként viselkedjenek, mindig azt a vaskalapos érvet felhozva, hogy miért ne legyenek reménytelenek, miért nem érdemes szeretni őket, miért kellene feladniuk, miért érdemlik meg, hogy így érezzenek. 

A mentális betegségekkel való harc nem tisztességes, mert bármit is csinálsz, lehetetlen elmenekülni előlük. 

Minden évszakban, minden körülményben és minden esetben te vagy az állandó. És ez azt jelenti, hogy a szabotázs sosincs messze, az árulás mindig közel van, a béke mindig bizonytalan. 

Én is megtapasztaltam a depressziót. Küzdöttem ezekkel a démonokkal és tudom, milyen pokollá tehetik az életünket és mennyire kitartóak.

Megéltem a mindennapi létezés kettősségét. Tudom, mit jelent igazán jó életet élni, és még mindig nyomorultnak lenni. Tudom, hogy rendelkezem a siker jelzőivel, de biztos lehetek abban is, hogy kudarcot vallok. Tudom milyen, amikor emberek vesznek körül, de mégis egyedül érzem magam. Tudom milyen érezni a bőséget és a kétségbeesést. Tudom milyen, amikor fulladsz, pedig a szabad levegőn vagy. Tudom milyen, amikor minden okunk megvan rá, hogy reménykedjünk, de mégis reménytelenek vagyunk. 

Megértem a bűntudatot, amiért nem vagyok hálás azért, amim van és a szégyent, amikor azt érzem, hogy ha valóban hiszek Istenben, hogy ha a hitem elég erős lenne, akkor egyszerűen leküzdeném ezt a negatív érzést.

És mindenekelőtt ismerem azt a csendet, amelybe bebörtönözheted magad, mert biztos vagy benne, hogy tehet lennél a körülötted lévő emberek számára. 

A depresszió és a szorongás, valamint az elménk által létrehozott többi sötét tér a legnagyobb kárt okozza azáltal, hogy távolságot teremt köztünk és a világ között. Elzárva tart minket a kétségbeesésben, ahol az egyetlen hang, amit tisztán hallunk, a sajátunk. 

Ha ez a te történeted, tudom, hogy nem tudok egyetlen szót sem szólni, hogy varázslatosan megváltoztassam ezt számodra és csak azt tudom, hogy megértem min mész keresztül. Tudnotok kell, hogy sokan csendes szolidaritással járnak veletek ezen az úton. Sokkal normálisabb vagy, mint amilyennek hiszed magad.

És bár mindenféle eszköz segít hordozni ezt a hihetetlen terhet; tanácsadás, meditáció, ima, testmozgás, gyógyszerek, életvezetési készségek (és arra bátorítalak, hogy használj annyit, amennyit csak tudsz) a tény az, hogy ez egyszerűen mindig része lesz az utazásodnak, rész az utazásunknak. És mint minden más betegség, ez sem a te hibád és nem határoz meg téged, még akkor sem, ha időnként ezt érzed.

Nagyobb vagy, mint a démonaid.

És azok számára, akik ritkán tapasztalják meg ezt a fajta ellentmondásos kétségbeesést, mindez nehéz lehet. 

A mentális egészséged kiváltság. Ez olyan előnyt jelent, amellyel sokan nem rendelkeznek. Ez nem a te hibád, és nem olyasmi, ami miatt bűntudatot kell érezned, de mint minden kiváltság, ez is felelősséggel jár. 

Keresd meg azokat, akik szenvednek és merj közeledni hozzájuk. Még akkor is, ha azt mondják, jól vannak, nézz elég mélyre, hogy valóban lásd őket. Ne téveszd össze a csendességüket, szótlanságukat a pihenéssel. Lehet, hogy ez csak az a sötét sarok, amelybe az elméjük kényszeríti őket. 

Lehet, hogy néha nehéz elérni az ilyen embereket, de ne feledd, hogy soha semmilyen kedvesség nem vész kárba. 

A mentális egészség kiváltsága nem olyasmi, amit valaha is teljes mértékben megoszthatsz másokkal, de minden szeretetteljes pillanat amit a nehéz helyzetben lévőknek adsz, egy kicsit elbillenti a mérleg nyelvét. Néhányuknak pedig lehet, hogy pont erre van szüksége.