Képzeld el ezt a forgatókönyvet : néhány hónapja kapcsolatban élsz és a dolgok jól mennek. Van intimitás és a valódi elkötelezettség jelei is nyilvánvalóak. Van itt potenciál, de szándékosan lazán veszed a dolgot és hagyod, hogy a dolgok kibontakozzanak. Ezzel az illetővel képzeled a jövőd, ezért ügyelsz arra, hogy ne erőltess semmit és ne legyen gyors a tempó. De ahogy néhány hónap egy évbe csúszik, elkezdesz azon tűnődni, hogy miért nem fejlődik a kapcsolat. Haladsz és haladsz, mégsem jutsz sehova. Elég kényelmesnek tűnik, de kényelmetlenül érzed magad. Próbálsz laza lenni, de nyugtalan vagy.
A szex még mindig jó, de mégis csodálkozol :
- Miért nem találkoztam még a családjával?
- Miért nem beszélünk a jövőről?
- Miért nem költöztünk össze?
- Miért utazik el úgy, hogy engem nem hív?
- Miért nem kapok soha üzenetet, apró ajándékot, amelyek azt mutatják, hogy gondol rám?
- Miért nem mutat be a barátainak?
- Miért elfoglalt állandóan?
- Miért nem mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek"?
Úgy érzed, hogy valami baj van. Válaszokat akarsz, de nem mersz kérdezni, nehogy megingasd a hajót vagy nehogy kétségbeesettnek tűnj. Valószínűleg amúgy is paranoiás vagy. Talán jó oka van a kettőtök közötti távolságnak. Lehet, hogy csak óvatosak vagytok, de az is, hogy tényleg elfoglaltak vagytok a munkahelyeteken.
Addig tartod a szád, amíg nem bírod tovább. A nem tudás, megöl téged, így végül azt mondod : "Beszélnünk kell."
Tehát szervezel egy randit, leültök a megszokott helyeteken vagy valahol egy teljesen semleges helyen egy étteremben például és "Beszéltek". Azt kérdezed : "Hova tart a kapcsolatunk? Szeretnél velem lenni? Mit keresel? Monogámok vagyunk?" Az összes kérdés, amit eddig elfojtottál, most a felszínre tör, mert a jövőd érdekében szükséged van a válaszokra. És ki hibáztathat ezért? Senki se akarna megsérülni, senki sem akar elutasítással szembesülni vagy olyasmibe időt és energiát fektetni, ami nem vezet sehová.
Elmondok valamit a "Beszélgetéssel" kapcsolatban : a válaszokkal elveszíted az önrendelkezésed. Életemben kétszer volt "Nagy beszélgetésem" és mindkét alkalommal szánalmasnak éreztem magam. Ilyenkor ugyanis nemcsak minden hatalmad és önrendelkezésed adod oda másnak, hanem a jövődet is egy teljesen más emberre bízod.
Senki ne értsen félre, híve vagyok a "Beszélgetésnek", de ahelyett, hogy átadnád a sorsod valakinek, légy proaktív és mondd el neki, hogy TE hol állsz most. Mondd el a TE igényeid. Mondd el a párodnak, hogy mit szeretnél, hová akarsz eljutni és ha nem egy hajóban eveztek, akkor fejezed be a TE feltételeid szerint, méltósággal és kegyelemmel.
Példa : Már egy ideje randizunk és némi tartózkodást érzek a részedről. Nem vagyok benne biztos, hogy osztod-e a céljaimat ezzel a kapcsolattal, de ha nem vagyunk ugyanazon az oldalon, akkor ne pörgessük tovább egymás kerekeit. Szeretnék továbblépni, ha ez a helyzet.
Készülj fel azokra a válaszokra, amelyeket esetleg nem szeretnél hallani. Készülj fel a szakításra. Készülj fel a sírásra. Készült fel arra, hogy elsétálsz. Készülj fel arra, hogy a szar valóssággá válik. Lehet, hogy a párod nem harcol érted és nem vall neked szerelmet. A jó hír az, hogy bármit is tárjon fel a "Beszélgetés", felkészült leszel arra, hogy a saját kezedbe vedd a jövőd.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |