Milyen érzés az önbizalom valakinek, akinek még sosem volt?

"Megismerkedtem valakivel, aki iránt romantikus érzéseim voltak, de elcsesztem. Először is túl rámenős voltam, amikor randira hívtam. Folyamatosan azzal a kérdéssel bombáztam, hogy mikor randizunk végre, mert ez volt az első alkalom, hogy ilyen erős vágyat éreztem arra, hogy romantikus kapcsolatot folytassak valakivel. A randira hívás előtt viszont mindig azon töprengtem, hogy vajon érzi-e a szándékaim az üzeneteimben? Valójában sokat aggódom emiatt ha randira kerül a sor, mert aszexuális vagyok és félek, hogy mi lesz, ha ez kiderül rólam. Még akkor is, ha olyan emberekkel lépek kapcsolatba, akikkel nem is akarok, félek attól, hogy ez kiakasztja őket. Hogyan lehetne megállítani magamban ezt az érzést? Szerinted megtudom még menteni ezt a kapcsolatot ezzel a lánnyal? Mit tehetek, hogy a jövőben a dolgok ne ilyen furán alakuljanak?"

Az általad leírt rámenősség egy tünet és nem hozható kapcsolatba az aszexualitással, ezt fontos megértened. Például különböző módszereket használhatsz arra, hogy tudatosan abbahagyd az emberek válaszra való kényszerítését. De még mindig érezni fogod a feszültséged, az aggodalmat és a stresszt, ráadásul a mentális érzelmek széles skáláján fogsz mozogni.

Amivel foglalkoznod kell, az a bizonytalanság érzése. Van egy részed, amely nem érzi magát elégnek, ami azt érzi, hogy nem vagy "méltó" pl. egy kapcsolatra és mindez ahhoz az aggodalomhoz vezet, hogy mások ezt felismerik és elhagynak téged. Rámenősnek lenni, hogy valakivel randizz vagy egy-egy válasz követelése valakitől bizonyos szempontból kísérlet arra, hogy bezárkózz, mielőtt rájönnél arra, hogy "jobban is csinálhatod". Ezt felerősíti a szűkösség mentalitása ("Még soha nem éreztem ezt, valószínűleg soha többé nem fogom ezt érezni senki más iránt, ezért létfontosságú, hogy ezt megtegyem.), ami miatt aggódsz, hogy ha ez a személy elutasít téged, akkor soha többé nem fogsz így érezni. Úgy érzed, mintha az utolsó esélyed lenne a szerelemre, társaságra, kapcsolatra, nevezzük bárhogy.

Most bizonyára ez úgy hangzik, mintha rámenősnek lenni vagy aggódni mások bosszantása miatt hiba vagy negatív viselkedés, amit a "jobb" emberek nem csinálnak. Az igazat megvallva, fiatalabb koromban így kezeltem magamban az ilyen viselkedésformákat és ez befolyásolta a randizáshoz és mások tanításához való hozzáállásom. De amit az idők során megtanultam, az az, hogy ez a gondolkodásmód kontraproduktív. Az önvádaskodás helyére helyez téged, ami csak súlyosbítja az önbizalomhiány érzését.

Ehelyett meg kell értened, hogy mit jelentenek ezek a cselekedetek és miért cselekszel így. Mert bár a rámenősség nettó hatása negatív lehet, ezeknek a viselkedéseknek az eredménye végső soron az önvédelem. Megpróbálod megvédeni magad attól, hogy megbántsanak vagy elutasítsanak. A baj az, hogy az, ahogy ezt csinálod, nem segít. Ettől még nem leszel rossz ember, csak az történik, hogy a tudatalattid viselkedése kontraproduktívnak bizonyul. 

Tehát ahelyett, hogy idegesítenéd magad amiatt, hogy rámenős vagy szorongó vagy, azt hiszem, a legjobb dolog, amit tehetsz, ha tudomásul veszed, amit tenni próbálsz és értékeled a szándékot, de azt is, hogy ezek a viselkedések nem szolgálják az igényeidet. Így korrigálhatod a viselkedésed anélkül, hogy szégyenbe vagy hibáztatási spirálba kerülnél.

Miközben ezt csinálod, javaslom, hogy összpontosíts olyan dolgokra, amelyekkel jól érzed magad - találd meg azokat a dolgokat, amelyek miatt úgy érzed, hogy az életed fantasztikus. A bizonytalanság leküzdésének része annak megtanulása, hogyan kapcsolódj saját értékérzetedhez és önbecsülésedhez. A tudatosabb és irányítottabb élet nagyon sokat segít ebben.

Részben bizonytalanságot érzünk a tehetetlenség vagy az irányítás hiánya miatt. Amikor tehetetlennek érzed magad, hogy ténylegesen irányítsd a saját létezésedet, még rémisztőbbé válik az a sebezhetőség, amely ahhoz szükséges, hogy randizz, vagy elmondd valakinek, hogyan érzed magad. Úgy érzed, mintha mások szeszélyeinek ki lennél szolgáltatva és nem érzed magad biztonságban. Nos, ez gyakran félelmetes.

Amikor tudatosabban irányítod az életedet és tudatosan hozol bele olyan dolgokat, amelyektől jól érzed magad, hogy önmagad vagy, akkor nem félsz annyira ettől a sebezhetőségtől. Igen, nem tudod ellenőrizni, hogy mások hogyan éreznek, de ez azt is jelenti, hogy nem érzed úgy, hogy ennek a személynek a megtalálása kozmikus fuvallat volt, amely soha többé nem fordulhat elő. Létrehozol egy mentális keretet, amely azt mondja : "Nos, elhoztam magam erre a helyre, ahol találkoztam ezzel a személlyel és ez nem sikerült. Olyan helyre tudom vinni magam, ahol találok valaki mást, aki ugyanolyan fantasztikus, aki szintén azt akarja, amit én kínálni tudok."

Tehát töltsd meg az életedet olyan dolgokkal, amelyekért rajongsz, olyan dolgokkal, amelyektől fantasztikusnak érzed magad. Dolgozz olyan dolgokon, amik miatt "igen a fenébe is, ez nagyszerű" érzésed lesz, még akkor is, ha ez valami furcsa dolog, ami csak neked tetszhet. Ha hagyod, hogy zavartalanul szeresd és élvezd a dolgokat és ez arra késztet, hogy szeresd az életet, az segít felépíteni ezt a biztonságérzetet és belső érvényesítést. Ez viszont sokkal könnyebbé teszi, hogy ne érezd szükségét, a válasz sürgetésének, amikor azon kapod magad, hogy érzéseid vannak egy másik ember iránt.

Ha biztonságban érzed magad, mi is fog történni? Sokkal könnyebben fogod tudni azt mondani, hogy "Oké, elmondtam, hogy mit szeretnék, megkérdeztem például, hogy randizunk-e, a labda most már az ő térfelén van. Nem kell többet tennem. Vagy válaszol vagy nem, de én rendben leszek."

A legjobban - a mostani helyzetedben - úgy tudod ezt gyakorolni, ha bocsánatot kérnél ettől a lánytól. Egy egyszerű "Hé, sajnálom, hogy ennyire rámenős voltam a dolgokkal kapcsolatban. Nem volt túl menő részemről és nem teszek ilyet újra. Remélem, hogy újra barátok lehetünk." De mint mondtam : küldd el, majd hagyd a labdát az ő térfelén. Ha hagyod, hogy ő döntse el, hogy el akarja-e fogadni a bocsánatkérésedet és mit akar tenni ezután, a saját idejében, az azt mutatja, hogy megérted és komolyan is gondolod, amit mondtál.

Sok sikert!