(+18) Nem érdemled meg a sz*rt!

John Jamelske nem sok szemet gyönyörködtető tulajdonsággal rendelkezett. Csendes és visszahúzódó volt. Tudományosan alulteljesített. Mindig alacsony bérezésű munkái voltak, ezermesterként, asztalosként dolgozott. Gyűlölte a sportokat, láthatóan még nálam is jobban, ami azért már jelentős eredmény. Érzelmileg megnyomorított életéből pedig veszélyes meggyőződés született, amelyet gyakran nyilvánosságra is hozott : "Jobbat érdemlek. Többet érdemlek." Ez a hit és kitartás, amely a találékonysággal és érzelmi kérdésivel párosult, megrontotta az erkölcsi érzékét és arra késztette, hogy elkezdje tönkretenni mások életét.

1988-ban John felesége ágyhoz kötött lett egy betegség miatt. A fő gondja azonban nem az volt, hogy mit érez a felesége vagy, hogy, hogyan segítsen neki. Nem, a fő gondja az volt, hogy mit csináljon most, így hogy a feleségével már nem képes szexelni. Mivel abban a hitben élt, hogy jobbat érdemel, elkezdett félre lépni. 

Azonban, ami kezdetben egyszerű megcsalásnak indult, később kiskorúak elrablásába, házi szexbörtönbe zárásba és szexuális erőszakokba fulladt.

John még a lányokat is próbálta megetetni azzal, hogy ő mekkora király a házi szexbörtön létrehozása miatt, amit a rendőrséggel együtt működtet, így soha nem fog kiderülni, hogy mi is történik itt és ő mindezt teljesen legálisan teszi. Minél előbb erőszakolhatja meg az elrabolt nőket, annál hamarabb fog engedélyt kapni a "főnökeitől", hogy szabadon engedhesse őket.

Minél több lányt rabolt el, John annál intenzívebben hitte, hogy megérdemli, hogy megerőszakolja őket. Minél betegebb lett a felesége, annál inkább erősödött ez a hozzáállása. Azzal próbálta igazolni a cselekedeteit, hogy az otthoni stressz miatt, muszáj lazítania. Bár John rosszindulata nagyobb volt, mint a megérdemeltségbe vetett beteges hite, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez milyen hatással volt a cselekedeteire. 

A történet erkölcse? Ha elhisszük, hogy megérdemlünk egy csomó sz*rt, az soha nem végződik jól. A legrosszabb esetben olyanok leszünk, mint John, a legjobb esetben boldogságunk degenerálódik. Végül is a boldogságunk arányos azzal, hogy milyen jól kezeljük a jogosultsági narratívát.

Íme mire gondolok : nem tehetünk mást, mint hogy az ok és okozat mentén gondolkodunk. A kommunikáció fejlesztése kevesebb érvet fogsz szülni. A bizonytalanságok leküzdése vonzóbbá válik. A gyakori meditáció gyorsabb felépüléshez és magasabb alapú boldogsághoz vezet. 

A legegyszerűbb esetben a cselekedeteknek következményei vannak. És mi, emberek, arra vagyunk berendezkedve, hogy automatikusan feltételezzük, hogy megérdemeljük a cselekedeteink után járó következményeket. 

De mi van akkor, ha valami csúnya és váratlan dolog ér minket, például egy szakítás? Nos, annak ellenére, hogy nem feltétlenül egyedül okoztuk, az elménk nehezen fogja elengedni azt a gondolatot, hogy valahogy nem érdemeljük meg a szakítást. Ezért az egyik leggyakoribb mondat, amit az emberektől hallok : "Mit tettem, hogy ezt érdemlem?"

Most már van néhány módja annak, hogy az emberek megbirkózzanak ezzel az érzéssel : 

• Vannak, akik beszállnak a sors narratívájába és úgy döntenek, hogy elhiszik, hogy szenvedésüknek van valami magasabb, ismeretlen célja.
• Vannak, akik a vallási utat választják és úgy döntenek, hogy hisznek abban, hogy Istennek terve van velük és hogy neki köszönhetően végül minden értelmet nyer majd.
• Vannak, akik internalizálják a fájdalmukat és megelégszenek a történtekkel, mondván, hogy valamiért megérdeklik a szenvedést.

Az igazság az, hogy ezek a válaszok mind sz*rok. Mert nem feltétlenül érdemelsz sem jót, sem rosszat. Azt állítom, hogy ez a hit nemcsak helytelen, hanem veszélyes is. Összeomláshoz, önmagunktól való eltávolodáshoz és, ahogy John története is mutatja, bűntényhez, gyűlölethez és erőszakhoz vezet. 

Ehelyett itt van egy egyszerűbb nézet a sz*r dolgokról : megtörténnek. Néha jó következményekkel járnak, máskor rossz dolgokat hoznak létre. A lényeg az, hogy egyszerűen olyan dolgokat tegyünk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy jókhoz vezetnek és kerüljük a rossz dolgokhoz vezető cselekedeteket. Ez a titok, ez a megoldás. Ezt pedig szinte bármilyen kudarc esetén használhatod.

Tehát, ha nem rég valami kudarcot éltél meg, akkor tudd, hogy ilyen az élet. Véletlenszerű, kaotikus, gyakran hálatlan és igazságtalan - egyesek számára jobban. Fogadd el, hogy fáj, vond be a fájdalmat, érezd az érzelmeidet, tanuld meg, mit tehetsz jobban, majd ténylegesen legyél is jobb. Az érdemesség (jobbat, többet érdemlek) nem lehet része a fenti mentális egyenletnek. Csakis az önfejlesztés, brutális őszinteséggel és önérzettel. 

2003-ban Johnt letartóztatták, ötrendbeli emberrablással vádolták, bűnösségét elismerte. Az MSNBC-nek (amerikai hír csatorna) adott interjújában John azt mondta, úgy gondolta, hogy a letartóztatása után csak néhány napot fog börtönben tölteni és/vagy közmunkára ítélik. Azt mondta, hogy ügyvédeinek rengeteg időbe telt, mire megértették vele, hogy a nők elrablása és szexbörtönben való tartása, emberrabálás és bűncselekmény.

A ma már 87 éves John, jelenleg a Mohawk javítóintézetben él. 2020 decemberében feltételes szabadlábra helyezését megtagadták az ezzel kapcsolatos újabb meghallgatást 2022 decemberére tervezik.