A sírás alulértékelt ereje

Idén augusztusban, amikor a mikrofon elé állt, hogy bejelentse, elhagyja az FC Barcelona csapatát, az egyetlen klubbot, amelyben valaha is játszott, a futball legenda, Lionel Messi levette a maszkját és sírt. Miközben felesége, gyermekei, csapattársai, a média és az élő közvetítést néző emberek milliói nézték, Messi agyát elöntötte egy gondosan megszervezett búcsúesemény minden érzelme. Számára ez - az emlékek, a jövőbe vetett remények, az emberek, a város stb. - valószínűleg túl sok volt. Így az agya működésbe lépett. Az amigdala - az agy érzelmi központja - erőteljes jeleket küldött a hipotalamuszba (egy kis régió az agyban, amely számos testi funkciót irányít). Ez aztán aktiválta az autonóm idegrendszer azon ágát, amely felelős a szervezet általi válaszokért. A paraszimpatikus idegrendszer és Messi könnycsatornái összekapcsolódtak és mindennek vége volt.

Sokunknak azt tanították, hogy a sírást a gyengeség jelének, szánalmasnak tekintsük, vagyis olyas valaminek, ami lekicsinyít minket. Azonban nem árt tudnunk, hogy a sírás a legösszetettebb érzelmi kifejezés. Az egész agyunk, az egész testünk kell ahhoz, hogy sírjunk. Amikor sírunk egy tagadhatatlan és összetéveszthetetlen üzenetet küldünk, amelyeket a férfiak ritkán tesznek: padlóra kerültünk. Ez már túl sok nekünk. 

Nem árt megjegyezni, hogy amikor sírunk nem vagyunk kisebbek. Sőt! Nagyobbak vagyunk!

Mit jelent számunkra a sírás?

Nem létezik egyértelmű bizonyíték arra, hogy a sírásnak számos pszichológiai vagy fizikai előnye lenne. Vannak kutatók, akik szerint, azok az emberek, akik képesek sírni, hosszabb ideig tudnak ellenállni egy stresszes feladatnak, gyorsabban kikeverednek egy bizonyos stresszhelyzetből, mint azok, akik nem sírnak. Itt viszont a kutatók csak azt bizonyították, hogy a pulzusunk lelassul közvetlenül a sírás előtt, majd pedig visszatér a normális értékre, miközben az autonóm idegrendszer stabilan tartja a dolgokat.

Egyes tudósok szerint a sírás - különösen a zokogás - katartikus lehet, mert a nagy levegővétel fokozhatja a paraszimpatikus idegrendszer aktivitását, ám ezeket az állításokat nem sikerült még mélyebben bebizonyítani és alátámasztani. 

A lényeg tehát, hogy nem sok minden támasztja alá az azt elképzelést, hogy a sírástól a testünk majd jobban érzi magát és jobban működik. 

Egy dolgot azonban tudunk: amikor sírunk, a testünk a stressze adott egyik legemberibb reakciót váltja ki, ami a születésünk utáni első néhány másodpercében is megtörtént már velünk.

A sírás nem különbözik semmilyen más érzelemkifejezéstől. Az agyban nincs külön "szomorúság központ". A szomorúság bizonyos típusai aktiválhatnak bizonyos központokat, de valójában az egész agyunk egyben működik. Tehát, ha érzelmi élményben van részed, az nagyrészt az agyad egészét aktiválja, nem csak egy bizonyos területet, területeket.

Lehet sírni. Lehet mosolyogni. Sírhatsz és mosolyoghatsz egyszerre. Az érzelmek azért fejeződnek ki, mert "túlterhelik" az agyunkat. 

Azt láthatjuk, hogy a nők jobbak ennek kifejezésében, legalábbis gyakrabban foglalkoznak vele. A kutatók nem tudják, miért. Egyesek szerint ez a hormonok miatt van így, mivel például a tesztoszteron (férfiaknál) gátolja a sírást. Más kutatók pedig ezt azzal magyarázzák, hogy a nők könnycsatornái sekélyebbek, azaz egyszerűen gyorsabban telnek meg. 

A nemünktől eltekintve, hogy ki és mikor sír, az attól is függ, hogy milyen kultúrában tartózkodik. A tehetősebb, demokratikusabb, extrovertáltabb és individualistább országokban élők gyakrabban sírnak. A különbség nem a szenvedésben, hanem a véleménynyilvánítás szabadságában rejlik. Azokban a kultúrákban, ahol az emberek nem sírnak annyit, ott a sírás a szorongással függ össze valószínűleg. Az olyan országokban, mint az Egyesült Államok, ahol a sírás gyakoribb, mindez a személyiség és a kifejezőkészség mutatója. Például Barack Obama könnyeit - az elnöksége különböző időszakaiból - például inkább az akkori elnök érzelmi személyiségének tekintették, nem pedig a tehetetlenség jelének.

Mit tesz a sírás a kapcsolatainkkal?

Rengeteg kutatás vizsgálta már a sírás hatásait magára a síró egyénre vonatkozólag. Azonban a sírás lehetséges hangulati előnyei nagymértékben függenek attól is, hogy a környezetünk hogyan reagál a könnyekre. 

A könnyek remekül kifejezik az érzéseinket. Hacsak nem vagyunk színészek, nehezen tudunk sírni, hiszen általánosságban elmondható, hogy igyekszünk leplezni az érzéseinket. A síráshoz és a könnyekhez valódi érzelmek kellenek.

A sírás sokkal tisztábban fejezi ki érzéseinket, mint azt szavakkal valaha is képesek lennénk megtenni.

Amikor valakit sírni látunk, belőlünk is olyan erőteljes érzések jönnek elő, amelyek arra kényszerítenek minket, hogy megvigasztaljuk az illetőt. A síró személy számára pedig mindez lehetőséget ad arra, hogy elfogadja és azonosítsa a sírást kiváltó érzelmeket plusz, együttérzést, kedvességet fog kiváltani másokból. 

Ez persze nem mindig van így. Ha tudjuk, hogy vannak kulturális korlátok vagy sztereotip hiedelmek és olyan emberek, akikről tudjuk, hogy úgyse fogják fel, hogy mit jelent, ha sírunk, akkor mindez nem történik meg. 

Hogyan kell sírni?

Mit jelent, hogy valaki nem képes sírni? Nos, a kutatók sem tudják, hogy egyesek miért sírnak, mások pedig miért nem. Lehet, hogy társadalmi megbélyegzés miatt. Lehet, hogy a hormonok miatt. Lehet, hogy hasznosabbnak találjuk a beszédet, mint az érzelmek kifejezésére alkalmazható módszert. 

A sírás annyira alapvető érzelemkifejezés, hogy nem lehet "jobbá" tenni. Nem is igazán a sírás a fontos, hanem hogy figyelj arra, amit érzel, amikor érzelmeket mutatsz ki, bárhogy is csinálod azt.

Van, aki egy bizonyos filmen képes sírni. Van, aki egy bizonyos zene hallatán. Van, aki egy régi családi fotón. Vedd figyelembe, hogy nem a zene, nem a film és nem a kép okozza a sírást. Csupán olyan érzelmeket váltanak ki belőled, amelyeket az agy nem tud szavakkal kifejezni. 

Próbáld meg megérteni, mi késztetett a sírásra. Sok ember számára, különösen férfiak esetében, nem is az érzelmek azonosítása jelenti a kihívást, hanem a felismerés, hogy érzelmeket élnek át. A síráshoz el kell ismerned, hogy érzel valamit. A sírás arra kényszerít, hogy szembenézz a valósággal. Ha nincs benned érzelem, nem fog sírni sem. 

Most tegyél egy lépést előre. Szomorú vagy? Boldog vagy? Dühös vagy? Kire gondolsz? Egy rokon? Egy barát? Egy nehéz élethelyzet? A sírás nem sok támpontot ad, a sírás egyszerűbb ennél. Rajtunk múlik, hogy kitaláljuk, miért sírunk és ez remek lehetőség számunkra.