A legrosszabb önfejlesztési tanács, amit valaha kaptam

Amikor bekerültem az önfejlesztés világába tudtam, hogy figyelnem kell majd a "jónak tűnő" tanácsokra, emberekre. Volt néhány dolog, amiben hittem és segített (bizonyos mértékig), néhány dolgot elutasítottam, ami végül hasznosnak bizonyult és néhány olyan dolgot is megtapasztaltam, amely teljesen téves volt, de mégis elhittem, hogy működni fog. Az önfejlesztéssel kapcsolatos leghaszontalanabb tipp,amit valaha kaptam azonban nem egy könyv, szeminárium vagy videó volt. Ez a tanács egy beszélgetés közben érkezett és eleinte bölcsnek, kedvesnek és hasznosnak tűnt.

Egy barátommal beszéltem nemcsak romantikus de mindenféle emberi kapcsolatról. Aztán elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor arról beszéltünk, hogy mi csinálunk akkor, ha valaki megbánt minket. A barátom azt válaszolta : "Én mindig megpróbálom a jót látni az emberekben."

Milyen megható. Milyen szívet melengető érzés.Olyan kijelentés volt, amit több embertől is megfigyeltem a későbbiekben. Gondoltam is magamban, hogy talán van benne valami.

Igen, valami rossz.

Ha bármikor úgy gondolod, hogy az emberek csak jók vagy rosszak, akkor csak fekete-fehérben gondolkozol. A dolgok vagy ilyenek vagy olyanok. Az emberek nem annyira egyszerűek, hogy két dobozba (jó és rossz) bele lehessen pakolni őket. Ráadásul, hogy is tudnád felmérni, hogy melyik dobozba teszed őket, ha a rossz dolgokat ignorálod és csak a jóra koncentrálsz. 

Képzeld el, hogy két vegyszerrel kísérletezgetsz. Felemeled a két kémcsövet és összeöntöd őket. Látod, hogy a színtelen vegyületek egyesülnek és megváltozik a színűk. Most már rózsaszínűek. Kellemes aromát és némi pezsgést áraszt. 

Teszel egy-két megjegyzést, de 10 másodperc múlva a pezsgés agresszívabbá válik, a hab kiszökik a pohárból, ráömlik az asztalra és kimarja a felületet. Bármilyen kellemes aromája is van, figyelembe kell venni ennek a vegyi vegyületnek a maró jellegét.

Most képzeld el, hogy randin vagy és nagyon jól érzed magad. A beszélgetés jó, együtt nevettek és amennyire eddig kiderült mindketten közös értékeket képviseltek. Egyszer csak besétál valaki az étterembe és teljesen lefagytok 2 másodpercre. Azt gondoltátok, hogy az exetek sétál be, de kiderült, hogy mégsem.

Mit tenne ilyen helyzetben az a valaki, aki csak a jót akarja látni másokban? Vagy ignorálják az egész helyzetet, vagy ki akarják deríteni, hogy milyen volt a kapcsolat az illetőnek az exével, mielőtt "véleményt" mondanak.

Ez megint szép dolognak tűnik, de praktikus is? Egy 6 millió éves evolúció után ahol kifejlesztettük a képességeinket a félelem feldolgozására, hogy biztonságban legyünk, el akarjuk dobni az egészet csak azért, hogy kedvesek legyünk?

Jó igaz, hogy a túlzott félelem megosztotta az emberiséget. Ha nem vagyunk elég óvatosak a félelemre való túlzott támaszkodás megöl minket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy soha nem szabad odafigyelünk a félelemre, amikor megérezzük.

Tehát ha randevún, állásinterjún vagy baráti társaságban vagy és megérzed, hogy valami nincs rendben, akkor vizsgáld meg ezt az érzést. Előfordulhat, hogy csak el kell fogadnod a történéseket de az is, hogy azonnal el kell menned onnan.

Ne érts félre, megértem, hogy valaki miért akarja az emberekben a jót látni. Lehet, hogy valaki ugyanezt megtette érted, ami segített, hogy kiegyensúlyozottabb legyél és most csak törleszteni akarsz. Vagy talán azt hiszed, hogy ha mindannyian a jót látnánk másokban, akkor jobb emberek lennénk. "Légy te a változás, amit a világban látni szeretnél." 

Fogadok viszont, hogy bárki, aki vállalja a létezés ilyen módját a biztonság kedvéért elszalad egy medve vagy a szökőár vagy Jehova tanúi láttán. 

Már tudod mi következik. Miért tagadod? Miért kell úgy tenni, mintha nem azt látnád, amit látsz? Miért kételkedsz? Kétségbe vonod az intuíciód és a biztonságod szolgáló mechanizmusokat. 

Rájöttem, hogy azok az emberek akarják csak a jót látni másokban, akiket a legjobban megsebeztek. Ahelyett, hogy tudomásul vennék a bántást, abban reménykednek, hogy valaki bebizonyítja, hogy a megérzésük rossz. De soha nem teszi meg senki és nem is fogja.

Először is mindenki tévedhet. Szomorú valóság de te is én is és minden ember valamikor valaki mást megfogunk bántani. Még önmagunkat is. 

Másodszor azok, akik azt mondják, hogy ők csak a jót akarják meglátni a másikban, nem törődnek a rossz dolgokkal azaz nem érdekli őket a másik ember összességének a meglátása. Lényegében tehát azt mondják, hogy nem érdekli őket a valóság.

Éppen ezért a jó meglátása másokban rendkívül jó szándékúnak tekinthető, de végső soron csak nagyobb fájdalmat okoz, mert figyelmen kívül hagyod a figyelmeztető jeleket. Mindezt azért, mert ezeket az embereket már megbántották és most reménykednek, hogy a vágyálmuk biztonságot fog nyújtani.

Ha te is egyike vagy a "csak jót látom másokban" embereknek, akkor gondold át újra ezt az álláspontot. Lehet, hogy mások csodálattal néznek rád és bíznak benned, de olyan embereket fogsz behívni az életedbe, akik érzik hogy nálad nincsenek határok és ezt kőkeményen ki is fogják használni. 

Na és persze találkozni fogsz normális emberekkel, akik törődnek veled, de mégis megbántanak, mert emberek. Amikor viszont megbántanak a fájdalom nagyobb lesz, mint valaha, mert nem az egész embert nézted, ahogy kellett volna, hanem csak a jót láttad bennük.