Ha a szakítás verseny lenne

A szakítások olyanok, mint a versenyek, amelyekre soha nem neveztünk be, de valahogy, itt vagyunk, sprintelünk egy bizonytalan célvonal felé. De ha ez a szakítás tényleges verseny lenne, akkor te lennél az, aki elsőként lépné át a határt, és csak port és emlékeket hagynál magad után. Mindig egy lépéssel előrébb jártál, ugye? Miközben még mindig próbáltál lélegzethez jutni, már a következő kanyarban voltál. Az, ahogy olyan könnyedén elengedted, mintha a szerelmed csak egy gyakorlókör lenne valami nagy versenyre, levegő után kapkodtál, próbáltad tartani a tempót, amit beállítottál. 

De itt van a versenyek lényege - ez nem csak a sebességről szól. Ez az állóképességről szól, és bár lehet, hogy megnyerted a sprintet, én még mindig itt vagyok, futom a saját versenyemet, lassan, de biztosan megtalálom a lépéseimet. Néha nem az nyer, aki elsőként végez. Az igazi győzelem abban rejlik, hogy megtalálod a saját utadat és a saját tempódban haladsz.

Régebben azt gondoltam, hogy a szerelem maraton, ami időt, türelmet és hajlandóságot igényel, hogy átvészeljem, amikor a dolgok nehézzé válnak. De megtanítottál arra, hogy vannak, akik sprinterek - csak a rohanásért, az üldözés izgalmáért vannak benne. És amikor ez az izgalom elhalványul, eltűnnek, egyedül hagyva téged a pályán, azon tűnődsz, hogyan lehettél ennyire lemaradva.

Nem veszítesz, ha valaki első lesz. Akkor veszítesz, ha már nem hiszel az előtted álló útban. Lehet, hogy megnyerted ezt a versenyt, de ez nem jelenti azt, hogy a másik lesz az, aki veszített. Sietősen, továbblépsz és magad mögött hagyod azokat a leckéket, amelyek erősebbé tehettek volna. Hiányoztak azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes megtenni az utazást - a csendes megértés, a közös csend, a minden lépéssel felépített rugalmasság. 

Végül nem arról van szó, hogy ki haladt át először a célvonalon. Arról van szó, hogy ki tanult többet a futásból. 

Mert ez a verseny, mint minden verseny, nem a végcélról szól. Mindenről szó van, ami a start és a cél között történik. Botlásokról, esésekről, azokról a pillanatokról, amelyekről azt hiszed, hogy nem mehetsz tovább, mégis megtetted. Az igazi győzelem a kitartásban rajlik, abban, hogy akkor is képesek vagyunk tovább futni, amikor az út rögössé válik. 

Tehát hajrá, vedd át a trófeád. Lehet, hogy földcsuszamlás szerűen nyertél, de már nem üldözlek. Most a saját versenyemet futom, ami a legnagyobb győzelemnek tűnik.