Itt az újabb új év, amit mássá tehetsz. Íme hogyan.

Itt egy újabb új év. Miben lesz ez más? Ezt a kérdést teszem fel magamnak minden decemberben. Mégis, az új év jön és megy anélkül, hogy néhány fontos célomat elérném. Az ünnepi időszak sokunk számára beköszönt, csillogó fényeket hozva és persze a stressz sem marad el ilyenkor. A munkahelyi követelmények nem csökkennek, az ünnepi vacsorakészítés újabb pont a teendők listáján, miközben az év vége észrevétlenül megérkezik. És mi van az ismerős visszaszámlálásokkal, amelyek megkezdődnek? A rádióban az év legnépszerűbb slágereit játsszák, a tévéműsorok az elhunyt kulturális ikonokra emlékeznek és az új kezdet izgalma tölti meg a levegőt.

De, amikor az óra éjfélt üt, gyakran egy pillanatnyi elmélkedés követi az ünneplést. Ez egy visszatekintés az elmúlt évre, olyan tervek leltára, amelyek csak tervek maradtak. Közös a nyugtalanság érzése, mivel sokan szembesülünk a valósággal, hogy a tavalyi ambíciók - rendezettebb pénzügyek, egészséges életmód stb. - nem mind valósultak meg.

Nem a próbálkozás hiánya miatt, hiszen az edzőtermi tagságok száma januárban mindig megugrik. Mégis, ahogy telnek a hetek, a kezdeti lelkesedés a mindennapi élet zűrzavarába halványul.

Felmerül a kérdés : "Miért olyan megfoghatatlan a siker?" Statisztikailag az emberek mindössze 8%-ka teljesíti újévi fogalmait. Ez a szám pedig érdekes mutató a célok kitűzésével való kapcsolatunkról.

Lehet, hogy nem rangsoroljuk eléggé előre magunkat? A légitársaságok biztonsági tájékoztatója erősen rezonál ezzel : "Először saját magára helyezze fel az oxigénmaszkot, majd segítsen másoknak." Ez egy erőteljes metafora az öngondoskodásra : ha nem vagy a legjobb, hogyan tudod a legjobbat nyújtani?

A rutinok értéke

Victor Hugo egyszer azt mondta : 

Nagyon sokan alkalmaznak napi rutinokat, amelyek tényleges betartása valóban hozzásegíthet minket a siker eléréséhez. 

Ide kattintva elolvashatod az összes napi rutinokkal kapcsolatos korábbi posztjainkat >>>

Egy elhagyatott én

De milyen gyakran hagyjuk el a fenti bölcsességet és kezeljük magunkat utógondolatként, nem pedig narratíváink szerzőiként?

Ahogy beköszönt az új év, fogadalmakat suttogunk az éjszakába, a múlt csalódásaitól túlságosan elkeseredve ahhoz, hogy hangosan kimondjuk őket és hogy hangosan zúghasson az "Új év, új én" mantra.

Szkeptikusak lettünk és a húsvéti nyuszi és a Mikulás mellett a gyermekkori mítoszok birodalmába száműztük a fogadalmakat. Mindez viszont felvet egy másik kérdést is : Miért tettünk egyenlőségjelet a célkitűzés és a vágyálom közé?

Talán azért, mert, ahogy Benjamin Franklin találóan megfogalmazta : "Ha nem készülsz fel, akkor a kudarcra készülsz fel." Ez egy rideg igazság, amely megköveteli, hogy ismerjük el félelmeinket és hatalmunk teljes mértékét, azaz a választás hatalmát.

Tudatos élet

A hatalom birtoklása a tudatos életről szól. Ez azt jelenti, hogy kilépünk a robotpilóta üzemmódból. A hatalom birtoklása azt jelenti, hogy megérted, hogy az időd az élet végső pénzneme. Minden pillanat befektetés egy olyan jövőbe, ahol nem csak jelen vagy, hanem aktívan alakítod a sorsodat. Ez azt jelenti, hogy napi cselekedeteidet össze kell hangolnod a hosszú távú törekvéseiddel, és ügyelned kell arra, hogy hova kerülnek életed percei, mert a pénzzel ellentétben az eltöltött időt nem lehet már visszaszerezni.

Átalakulás MOST

Ez az új év ne csak fogadalmakról szóljon. Szóljon az átalakulásról is, arról, hogy használjuk a belső erőnket, hogy merjünk választani, dönteni, cselekedni és tudatosan élni. Ezekben a döntésekben, az önmagunk iránti elkötelezettségben rejlik az út ahhoz, hogy ne csak álmodjunk egy jobb holnapról, hanem építsük is azt. 

Ne feledd :