Megérteni mások valóságát

Az empátia egy szó a fejlődéspszichológiából. Ha a szüleink valóban reagáltak a szükségleteinkre, akkor valószínűleg kifejlesztettük a másokkal való együttérzés képességét. De emberek millióinak, talán még a túlnyomó többségének is volt rosszabb tapasztalat, ami egész életen át tartó kapcsolati nehézségeket eredményezett. Azonban még akkor is, ha gyermekkorunkban rosszabb tapasztalataink voltak, felnőttkorunkban a mi feladatunk, hogy begyógyítsuk ezeket a sebeket és tudatosan döntsünk arról, hogy tisztességesen bánunk a körülöttünk lévő emberekkel. Magunkkal kell kezdeni az empátia gyakorlását és azzal, hogy úgy bánunk az emberekkel, ahogy mi magunk is szeretnénk, hogy bánjanak velünk.

Az empátia az a képesség, hogy megértsük egy másik személy gondolatait és érzéseit, és a vágy, hogy ezt tegyük. Ez egyszerre megértés és hajlandóság. Ez a mindannyiunkba beépített gondolatolvasási, érzésolvasási képesség, amelyhez sokan nehezen férnek hozzá, vagy nem nagyon akarnak hozzáférni. Ez sok szempontból kényelmetlen képesség, mert valóságossá teszi a körülöttünk lévő embereket, pedig mennyivel kényelmesebb, ha irreálisak maradnak.

Miért fontos az empátia? 

Ez mindenféle egyszerű, egyértelmű okból fontos, de koncentráljunk a fontosságára a karriered érdekében. Ha nem igazán "érted", amit a piaci szereplők gondolnak és éreznek, akkor sokkal kevésbé valószínű, hogy képes leszel velük foglalkozni vagy eladni nekik. Minél jobban megérted a többi embert, annál nagyobb az esélyed a sikerre.

Vegyünk egy egyszerű példát. Eladsz egy könyvet egy szerkesztőnek. Megjelenik a könyv. Bemutatsz neki egy ötletet egy második könyvhöz, és ő elutasítja. Ha szó szerint veszed a "nem"-et és nem érdekel, nem akarod felfogni, mit gondol és érez vagy mi történik a világban, akkor csak egy "nem" marad neked. Ha ehelyett együttérzel vele, mint személlyel és szerkesztővel, akkor legalább esélyt adsz arra, hogy több információt kapj és olyan információk birtokába kerülj, amelyek nagy különbséget jelenthetnek mind a második könyv eladása - ennek a szerkesztőnek - mind pedig a második könyv eladása - bárkinek - szempontjából. 

Az empátia itt az jelenti, hogy megérted a szerkesztőd valóságát. Ennek két különálló és különböző jelentése van : megérteni őt személyként és megérteni a kiadójában betöltött szerepét. Vajon ő mint személy olyasvalaki, aki pillanatnyi döntéseket hoz, de aztán felkérhetik, hogy racionális érvek alapján gondolja át hirtelen döntését? Szerkesztőként olyasvalaki, akinek sok embernek kell felelnie a döntéseiről és akit ezért fel kell fegyverezni - neked - sok jó munícióval? Ha nem ismered ezeket a dolgokat, vagy nem gondolsz ezekre a dolgokra, akkor nem leszel tisztában azzal, hogy mennyi muníciót kell adnod neki, amikor először javasolsz egy projektet, vagy hogyan segíthetsz neki meggondolni magát, miután nemet mondott egy projektre.

Ne feledd, hogy bár az empátia szó tartalmazza az együttérzés gondolatát, ez nem pontosan ugyanaz, mint az együttérzés. Lényegében az a képesség, hogy beleképzeled magad egy másik ember cipőjébe, és felfogd, mi történik az emberi interakciókban, ez az empátia. 

Annak megértése, hogy honnan jön a szerkesztő, különbözik attól, hogy együttérzünk a helyzetével, mint egy zaklatott szerkesztő, akit naponta e-mailek százai bombáznak, és más, mint együttérzést érezni amiatt, hogy képtelen megírni a saját könyvét. 

Az empátia szó mai szóhasználatban a tulajdonképpeni antonimája nem az érzéketlenség, hanem a félreértés. A bizonyíték arra, hogy nem vagyunk empatikusak az emberekkel az, hogy azon kapjuk magunkat, hogy nem értjük teljesen, honnan jönnek az emberek, vagy akár teljesen félreértjük, honnan jönnek az emberek. 

Vegyünk egy egyszerű példát : ha küldesz egy e-mailt a szerkesztődnek, és személyesen veszed azt a tényt, hogy 24 órán belül nem válaszolt neked, akkor nem vagy empatikus a helyzetével, vagyis szinte biztosan félreérted, mi történik vele és honnan jön.

Különösen, ha adtál neki valamit, amire valóban gondolnia kell, ebből az következik, hogy szüksége van egy kis időre, hogy gondolkozzon rajta. Lehet, hogy az te tapasztalatod, hogy a múltban azonnal válaszolt az e-mailjeidre, de gondold át, hogy ez az e-mail hasonlít-e a többi e-mailre. Ha nem, akkor nem empatikus elvárás, hogy a teljesen más típusú e-mailedre azonnali választ kapj.

Nem véletlen hoztam művészi példát az empátia bemutatására. A legtöbb művész két fő okból hajlamos ilyen félreértésre. Az első az, hogy nem kapnak elegendő lehetőséget arra, hogy a piaci szereplőkkel foglalkozzanak és így nincs világos képük arról, hogy kik ők, hogyan működnek és hogyan nézi ki az univerzumuk. A második az, hogy mivel a piaci szereplők annyira fontosak számukra, és annyira szoronganak, nem tudnak nagyon világosan gondolkodni arról, hogy kik ezek az emberek valójában. A piac játékosait démonizálják, fantáziálják és így tovább, de ritkán gondolnak rájuk tisztán és világosan.