Az életem első részében nem voltak problémáim a társadalmi életemben. Soha nem voltam egy nagy bulizós és minden hétvégét más városban töltő személy, de mindig voltak barátok körülöttem, soha nem éreztem magam egyedül. Biztosra vettem a társasági életet, nem gondoltam bele, hogy ezt bármikor elveszíthetem. Sajnos azonban, volt egy olyan időszakom is, amikor a dolgok váratlan fordulatot vettek.
Elvesztettem egy nagyon fontos barátságot az életemben és ez elég kemény csapásként ért. Szerencsétlen helyzetbe kerültem, vagy mondjuk úgy, sodortam önmagam és úgy láttam, hogy semmilyen ember barátságára nem vagyok méltó többé. Nem sokkal ezután teljesen elkezdtem kerülni mindenféle baráti társaságot és interakciót. Nem kerestem ugyan a lehetőségeket, de minden alkalommal rosszul érintett, amikor nem hívtak fel, hogy menjünk el együtt valahova, ami csak súlyosbította a problémát. Kezdtem elveszteni a motivációt és a társasági életemet. Röviden, depresszió közeli állapotba kerültem és hatékonyan elszigeteltem magam mindenkitől.
Hogyan lehet megállítani a más emberektől való elszigetelődést?
Az elszigetelés egy ördögi ciklus : elszigeteljük magunkat, mert nem akarunk megbántódni olyan emberek által, akik szerintünk nem kedvelnek minket, de akkor is szomorúak vagyunk, ha magányosan találjuk magunkat.
Az emberek kizárása nem csak mentális döntés. Cselekvéseink, testbeszédünk és hangunk is tükrözi a másokkal való viselkedésünket. Magunkra maraduk, megkönnyebbülve ugyan,de bánatosan. Hamarosan rájövünk, hogy egyedül rosszabb, mint barátokkal, még akkor is, ha fennáll a veszélye annak, hogy megsérülünk vagy elhagynak minket.
Az ember alapjáraton egy társas lény, így nem tudjuk az életünket örökösen árnyékban és magányosan élni. Ez egyszerűen pusztítóan hat az életünkre. Ezt jómagam is egy hónap elszigeteltség után tanultam meg.
Felismerve, hogy az elszigeteltség egészségtelen, fontos, hogy megnyerjük a depresszió elleni küzdelmet. Természetesen ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha elszigetelted magad, akkor önmagadnak ástad a gödröt, ahonnan a kijutás nehezebb, mint a beleesés volt.
Íme néhány tipp, amely neked is segíthet, ha úgy érzed falakat építesz magad köré :
1. Határozd meg az elszigeteltség gyökerét, okát és határozd meg, miért tekinted magad méltatlannak arra, hogy társasági életet élj!
Lehet,hogy te is elvesztettél egy barátot, vagy olyan traumatikus élményben volt részed, amitől úgy érzed, hogy csak rossz élményed származhat abból, ha közeledsz valakihez? Gondold át.
Sokszor mondod magadnak, hogy téged nem szeretnek? Úgy érzed, hogy a másik embert csak idegesíted vagy bosszantod? Megtudod győzni magad, hogy magányos leszel?
Amikor én másoktól elszeparáltam magam, azért történt, mert meggyőződésem volt, hogy senki sem szeret. Megvoltam arról győződve, hogy nem sokáig fognak tartani a kapcsolataim, mert senki sem akar beszélgetni velem. Őszintén szólva, nevetséges volt az egész.
Hosszú időbe telt, de felismertem ezeket a gondolatmeneteket és letudtam zárni őket. Megtanultam, hogyan utasítsam el ezeket a gondolatokat, amikor a fejembe tévedtek.
Ez persze nem olyan változás, amely egyik napról a másikra megtörténhet. Egyszerűen arról van szó, hogy tudatos gondolkodóvá válsz.
Nem tudunk tervezni az életben. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy mindig készen állunk!
2. Próbálj meg ismét kapcsolatba kerülni egy régi barátoddal, vagy valakivel, akivel - mielőtt elkezdtél volna bezárkózni - még beszéltél.
Miután azonosítottad az elszigeteltség okait, újra képes leszel kapcsolatba lépni más emberekkel.
Nekem is nehezen ment közvetlenül ezután a helyzet után, olyan emberekkel akartam ugyanis beszélni, akik nem ismerték ezt a "zűrös" korszakomat. Ennek ellenére olyan embereket kerestem, akikkel gyakran beszéltem a múltban.
Számodra is egy hatékony módszer lehet ezekkel az emberekkel ismét kapcsolatba lépni, hiszen újra megtanulod kezelni a kapcsolatokat, a kölcsönhatásokat, egy már ismert, biztonságos és stresszmentes környezetben.
3. Beszélj egy megbízható személlyel az elszigetelődésedről!
Ez a lépés számomra is rendkívül nehéz volt és ugyanezt tapasztalom azoknál is, akik most hozzám érkeznek coachingra. Szégyenként és gyengeségként éltem meg, hogy segítséget kell kérnem. Ezenkívül persze az is megfordult a fejemben, hogyha ezt bárkinek elmondom, akkor egyel több embert szerzek, akitől elszigetelem magam.
Ennek ellenére sikerült egy számomra kedves személlyel tisztáznom a dolgokat, vagy ahogy manapság fogalmazunk kiönteni a lelkem. Miután együtt megbeszéltük, hogy mi is történt és hogy ez az egész teljesen felesleges aggódás és negatív gondolat a részemről, az egyik legnagyobb ébresztőt kaptam meg az életemben.
Találj te is valakit, akiben megbízol és tudasd vele, hogy hogy érzed magad. Ha szeretnél, egy coaching ülésen velem is megbeszélheted ezeket a dolgokat. (Írj a lifeadvisorhungary@gmail.com címre a részletekért)
Ha valóban törődik veled az illető, akkor ráfog világítani azokra a dolgokra, ami miatt tényleg hülyeség, hogy elszeparálod magad másoktól. Persze fontos, hogy ezt önmagadnak is beismerd, de ha mástól is ezt hallod, akkor már tényleg el kell hinned.
Valóban nem könnyű egy ilyen időszak után, ismét emberi kapcsolatokat kiépíteni. Időre, könnyekre és sok önismeretre van szükség. A folyamat ugyan fárasztónak tűnhet, de a mentális betegségek kezelése bizony időigényes munka.
Emeled fel a fejed, bízz benne, hogy pozitív kapcsolataid vannak és ne feledd : ha ember vagy, megérdemled a szeretetet!
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!
Likeolj minket ide kattintva a www.facebook.com/lifeadvisorhungary oldalon!
