Mit ad neked a flow?

Amióta világ a világ, valamennyien a boldogságot keressük. A legtöbben ott bukunk el, hogy rajtunk kívülálló okoktól és körülményektől várjuk a megelégedettséget, pedig azt csak akkor érjük el, ha magunkból indulva eredünk a nyomába. Amióta azonban Csíkszentmihályi Mihály megalkotta az öröm elérésének tudományos elméletét, tulajdonképpen van receptünk a boldogságra is.

Valamennyien tudjuk, mi tesz bennünket boldoggá, ezek mégsem olyan élmények, amelyeket bárhol elő tudunk hívni, és levert állapotainkat azonnal örömtelivé fordítani. Akadnak olyanok, akik kifelé élnek, és abban lelik örömüket, ha szüntelenül kivívhatják a környezetükben élők megelégedettségét, míg mások úgy érzik a legjobban magukat, ha kizárólag a maguk elvárásainak tesznek eleget. Egyesek a munkájukban is átélhetik ezt az élményt, mások inkább a hobbijukban, a gyereknevelésben, a sportolásban vagy akár elesett állatok istápolásában ismerik fel ezt az érzést. A leghétköznapibb rutinfeladatokban vagy akár korábban terhes kötelezettségeinkben is megélhetjük az elmélyülés, illetve a teljes belefeledkezés örömét.

"Életünk legszebb élményei nem passzív, befogadó, ellazult állapotban érnek bennünket - noha az ilyenek is lehetnek élvezetesek, ha keményen megdolgozunk értük. A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghezvigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot." /Csíkszentmihályi Mihály/

A flow-élmény ugyanis nem a cselekvés tárgyától, hanem annak minőségétől függ. Ami döntő annak megéléséhez, az a pillanatban való jelenlét. Akár a múltba révedünk, akár a jövőbe vágyódunk, nem vagyunk képesek átélni a tevékenység örömét. Amikor azon kesergünk, hogy milyen tetteink vezettek bennünket e jelenbe, vagy akár azon, hogy jelenlegi cselekedeteinknek milyen okozatai lehetnek a jövőnkre nézve, nem fogjuk élvezni a pillanatot, elmulasztjuk annak örömét.

Igyekezzünk mindig jelen időben megélni mindent, ne csak futtában haladjunk el a felkínálkozó élethelyzetekben. Az áramlás akkor tud megvalósulni, amikor testünk, lelkünk, szellemünk összehangolódik, és valamiféle meditációhoz közeli állapotba kerülünk.
Ilyen helyzetekben képesek vagyunk tudatosabbak, összeszedettebbek lenni, magunk irányíthatjuk a tetteinket és egyben kontrollálhatjuk is magunkat, vajon nem passzívan éljük-e meg, ami éppen történik velünk. Mindig minden helyzetben próbáljunk szűkre szabottan viselkedni, figyelmünket csak arra az egy dologra irányítva, amivel éppen dolgunk akad, ne engedjük, hogy hatással legyenek ránk a környezetünk aktuális történései. Kizárólag annak ritmusa szerint cselekedjünk, amit éppen csinálunk, és hagyjuk figyelmen kívül a tényleges időt.

Jó módszer lehet naplót vezetni, hiszen ez egy olyan rendszerességre szoktató, mégis kellemes kötelezettséget ró ránk, hogy öntudatlanul is megtanulunk mindig benne lenni a pillanatban, hiszen a naplónk "várja majd tőlünk az élményeket".
Amikor esténként kézbe vesszük a naplót, és átgondoljuk a napunkat, gyakran olyan részletek is eszünkbe juthatnak, amelyekről az adott helyzetben nem is vettünk tudomást.

Ugyancsak erősíti bennünk a jelenlét élményt, ha minden nap szánunk időt az úgynevezett öröm-játékra. Alkalom lehet erre, amikor együtt vacsorázik a család, és gondolatban mindenki kiválaszt egy-egy eseményt a napból, amiben örömét lelte.
Lehet, hogy amikor megtörtént a dolog, nem is észleltük, de visszatekintve felismerhetjük, mennyi jó következménye lett a dolognak. Ha ez a rituálé rendszeressé válik az életünkben, szép lassan átállunk arra, hogy tudatosabban keressük az örömöket, így pedig egyre több szép élményt vonzunk majd magunk köré.

Sikerekre és elégedettségre azonban csak akkor számíthatunk, ha elérhető célokat tűzünk ki magunk elé. Ami túl könnyen teljesíthető, az nem ad valódi örömöt, ami pedig megközelíthetetlen számunkra, az csak a kudarcainkat gyarapítja. Haladjunk inkább apró lépésenként, de mindig olyan kihívásoknak igyekezzünk megfelelni, amelyek egy kicsivel többet követelnek tőlünk, mint amire az adott helyzetben magától értetődően képesek lennénk. Ne kínozzuk magunkat folyamatos önostorozással, és ne kételkedjünk benne, hogy megfelelünk-e a magunk által támasztott elvárásoknak. Ezen az úton járva nem sodródunk majd a történésekkel, hanem mi magunk teremtjük majd azokat.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!

Likeolj minket ide kattintva a www.facebook.com/lifeadvisorhungary oldalon!