A coaching során az egyik legszebb dolog, amit szeretek, hogy minden egyes alkalommal teljesen különböző emberekkel dolgozhatom együtt. Szabolcs (a nevét megváltoztattam) 6 évet töltött börtönben sikkasztásért. 2,5 éve azon dolgozik, hogy újra felépítse az életét és a mai napig 33 olyan leckét tanult már meg, amelyet úgy döntöttem, hogy érdemes lenne veletek is megosztani, hiszen hasznosak és megfontolandóak.
Egyedül voltam. Rettegtem. Azt akartam, hogy ennek vége legyen. Az ítélethirdetés alatt láttam, hogy mozog a bíró szája, hallottam, hogy szavak, mondatok hagyják el a száját, de nem értettem, mint mond. Nem tudtam lépést tartani a hallottakkal.
"Foglaljanak helyet." - mondta a bíró az ítélethirdetés után.
Nem tudtam mi történt. Az ügyvédemhez fordultam és megkérdeztem :
"Börtönbe kell mennem?"
Kérdően rám nézett, látszott, hogy nem érti a zavarodottságom.
"25 millió forint vagyon elkobzás és 6 év börtön az ítélet."
Bólintottam. Ez volt minden, amit tehettem.
A bíró már befejezte a tárgyalás, az ügyész és az ügyvédem kezdték összeszedni a papírokat, amikor a bíró egy utolsó mondatot szegezett felém :
"Azt hiszem majd megtudjuk, ki is Ön valójában, amikor kiszabadul."
Az hittem vége az életemnek. Amit akkor nem láttam, az az, hogy igen, az életem véget ért.
De csak ez a verzió, az életemnek ez a fejezete ért véget. Igazából az életem még csak most kezdődött.
Íme az eddigi tanulságaim listája :
- Válaszd a boldogságot!
- A természetben mindig megtalálom a biztonságot és a nyugalmat.
- Az elfogadás szabadság.
- Minden ideiglenes.
- Az önbizalom szuper képesség.
- Választottam. Nem hibázom.
- Az egyszerűség hatékony és elegáns.
- A sebezhetőség a szabadság kapuja.
- A nettó vagyon és az önértékelés nem függ össze.
- A túlbonyolítás a félelem katonája.
- A félelem akadály vagy jelzőfény. Én döntöm el.
- A múltam nem határozhat meg engem a beleegyezésem nélkül.
- A teendőim listája nem egy önértékelő mérőpálca.
- A segítségkérés nem gyengeség. Ez egy bátor cselekedet.
- A küldetés sokkal szórakoztatóbbá teszi az életét.
- Az önmegbocsátás az önszeretet és az együttérzés felé vezető út.
- A teljes felelősség elfogadása felszabadító.
- A lelkemet nem érdekli a munkám vagy a bankszámlám.
- A csapások ajándékokat rejtenek. Az én feladatom, hogy megtaláljam ezeket az ajándékokat.
- Az intellektuális megértés nem tartja a gyertyát az érzelmi megtestesüléshez.
- A személyiségem megtalálása öt szóban gyökerezik : abbahagytam az üldözést. Elkezdtem alkotni.
- Az önszeretet a rendkívüli élet központi eleme.
- A megbánás és a szenvedés nem produktív. Ezek haladásnak álcázott csapdák.
- A legmélyebb félelmeim és börtönhiedelmeim adják a kulcsot rendkívüli életem kialakításához.
- Ugyanaz az energia, amely elpusztította az életemet, ugyanaz az energia, amely egy olyan életet alkot, amelyet szeretek.
- A szégyen egy alattomos betegség. A sebezhetőség és az emberi közösség az ellenszere.
- Korábban azt hittem, hogy a szabadság a pénz és a materializmus mások oldalán volt. Abban a pillanatban, amikor árcédulát teszek a szabadságra, már elvesztettem.
- A boldogság pénzzel és materializmussal való üldözése olyan, mint egy futópadon futni, arra számítva, hogy eljutunk valahova.
- Úgy kezelem az integritásomat, mint egy házat. Nem szeretnék olyan otthonból élni, amelyből hiányzik a feddhetetlenség. Félnék, hogy rám omlik. Ugyanez igaz az életemre is.
- Őszintén megértem, mi az gazdag, mély, értelmes életet, amikor (első kézből) tapasztalom az ellenkezőjét. A szabadság és a béke nagyszerű példák erre.
- Évtizedek óta alkoholproblémáim is voltak. Ez volt amibe menekültem, mert nem éreztem jól magam a bőrömben. A gyógyulás könnyű volt, mert olyan valakivé váltam, aki elől már nem volt szükségem menekülni.
- Az élet sok fejezetből áll. Amit leírtak, azt nem lehet megváltoztatni, benne van az idők könyvében és az egész örökkévalóságban. De az előttem lévő lapok üresek és az én kezemben van a toll.
- Soha nem bántam meg, hogy tettem valamit, ami megijeszt, amikor cselekedeteim összhangban vannak az értékeimmel és elveimmel, még akkor is, ha ez hatalmas kudarc. Ezzel szemben sajnálom, amikor megadom magam a félelemnek, de mindent megteszek, hogy kedvesen bánjak magammal és megtanuljam, mi történik.
Visszakanyarodom a 17. ponthoz, vállalva a teljes felelősséget.
Nem tudok ujjal mutogatni senki más, csak magamra.
Én hoztam meg ezt a döntést. Ledöntöttem az első dominót. Ennek megértése fájt, de egyben az újra felfedezésem egyik kritikus eleme is volt. Nemcsak a megszerzett érzelmi szabadságért, hanem az azt követő kérdésért is.
Rendben. Ez most az életem. Mit fogom kezdeni azzal, ami megmaradt belőle?
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
