A modern randizás szeparatista mozgalommá vált. Íme, hogy miért.

Azt hitted, te vagy az egyetlen, igaz? Benn vagy a randizás világában és úgy tűnik, hogy senki nem akar veled együtt lenni. Minden cikk arról szól, hogy miért az ellenkező nem az oka annak, hogy a randizás nehéz. Senki sem akarja többé beletenni a munkát a randizásba, sőt elvárjuk, hogy a randizás könnyű és egyszerű legyen. Lehetnék cinikus és mondhatnám azt, hogy mindez azért van mert mindenki lusta. Amúgy tudod mit? Mindenki lusta! Viccelek. Az emberek valódi kapcsolatra vágynak, de a modern randevúzás megváltoztatta a dolgokat. Sőt, még a "modern randizás" gondolata is különböző elképzeléseket alakít ki az emberek fejében. Nevetséges lenne azt várni, hogy a randizás úgy működik mint a szüleid vagy nagyszüleid idejében. Nevetséges egy új modell létrehozása is. De akkor mi a középút? Mi a helyes? 

Ez az, amiben senki sem tud egyetérteni és ez befolyásolja igazán a modern randizás "játékát". Mindenki úgy dönt, hogy egyedülálló marad és csatlakozik a szabadon lebegő társadalomhoz. Nos, jó szórakozást ehhez!

Azok számára, akik még nem csatlakoztak a szabadon lebegő társadalomhoz és válaszokat akarnak kapni arra, hogy mi hozta létre ezt a mozgalmat, olvassanak tovább. Ne feledd viszont, hogy nem írok jó érzést keltő baromságokat. Azt mondom az embereknek, amit hallaniuk kell. 

Az alapok

Tudod, mit látok ma, mindennél jobban? Hallom, ahogy az emberek arról beszélnek, hogy mit érdemelnek.

Nem, nem azokra a szokásos dolgokra gondolok, amelyekkel egy kapcsolatban rendelkezned kell : gondoskodó, szerető, kommunikatív partner.

Túlléptünk ezen. Az embereknek van egy elképzelésük azokról a dolgokról, amelyeket megérdemelnek és amelyekkel csak 10-20% rendelkezik. 

Gyakran nem rendelkeznek azzal, amire vadásznak, például pénzbeli vagyon, edzettségi szint, oktatási háttér, életmód, megjelenés stb. 

Találd ki, mit hall mindenki?

Különleges vagy, ezért megérdemled!

Elmondok neked egy hírt : nem vagy különleges. Tudom, hogy az ember többsége ezért kicsinálna engem.

Mindenki egyenlőséget akar, amíg el nem jön az ideje, hogy mindenkit egyenlőnek bélyegezzenek a randik során. 

A modern társkereső azt mondta az embereknek, hogy mindent megkaphatnak, és addig kitartanak, amíg nem találkoznak egy olyan személlyel, aki rendelkezik az ellenőrzőlistájukon szereplő 46376 jellemzővel. 

Az emberek 80%-ka reméli, hogy találkozik valakivel ezen az irreális 20%-kos játéktéren. Pedig ez pont fordítva van.

Figyelmen kívül hagyjuk azt, ami az emberek 80%-át egyenlővé és egyedivé tette. Az emberek inkább egyedül vannak, ahelyett, hogy "megelégednének" egy átlagos vagy medián életmóddal vagy személlyel. 

Az átlag ma sértéssé vált.

Biztos, hogy figyelembe kell vennem a közgazdaságtant, hogy hogyan változott az átlag? Eszembe jut, hogy az emberek inkább küzdenek 100%-ban egyedül, mint valakivel 50%-kal, ami idővel növekszik. 

Hamupipőke

Emlékszel, mint mondtam fentebb a szabadon lebegő társadalomról? Néhányan közületek nem tudják, mi ez, úgyhogy menjünk bele kicsit.

A szabadon lebegő társadalom az az elképzelés, hogy minden rendben van, az idő nem számít, semmit sem kell meghatározni, manifesztálni és működni fog. 

Ez mind baromság.

Már senki sem randizik szándékkal. Mindenki elhiszi a Disney mesét, hogy várhatnak, amíg az álmuk valóra válik. Újfent, jó szórakozást ehhez!

A szabadon lebegő társadalom az oka annak, hogy a házasságkötések száma folyamatosan csökken. A kapcsolatok építése már nem létezik, mindenki a készterméket akarja.

Amikor megkérdezel valaki, hogy milyen eredményt szeretne a randizás során, ritkán hallod, hogy "házasság és gyerekek". 

Azt hallod, hogy "amikor majd találkozom a megfelelő emberrel, akkor biztos, hogy ez meg az meg amaz lehetséges".

Amikor megkérdezel valakit, hogyan alakul a kapcsolata valakivel, akivel nemrég kezdett randizni, nincs semmi ami elkötelezettségre utalna a válaszaikban. Inkább ilyesmiket mondanak : 

• Meglátom, hogy alakulnak a dolgok.
• Most csak jól érezzük magunkat.
• Nem akarok semmi komolyat.
• Ha alakul, alakul, ha nem, nem.

Ezek klasszikus jelei, amikor az egyik lábad az ajtón kívül ragad. Hagysz egy kis helyet az egyéjszakás kalandoknak, a másik oldalon pedig ott van valaki, akivel félig exluzív vagy és akire támaszkodhatsz. 

Elég ebből

Görgetted már valaha a közösségi médiát és láttál egy mémet vagy egy videót arról, hogy milyen szörnyű a randizás? 

Nos a különbség közted és a szüleid között az ő napjaikban van, amikor is az udvarlás még jelentett valamit.

Ez azt jelentette, hogy két ember felkészülten és izgalommal találkozott egymással, hogy megmutassák önmaguk legjobb verzióját és energiát vigyenek egy újonnan kialakuló kapcsolatba. 

Manapság viszont, amikor a szabadon lebegő társadalomról beszélünk, vannak olyan emberek, akik már nem akarják beletenni a munkát a randizásba és a párkapcsolatba. 

Most örülnöd kellene annak a gondolatnak, hogy kedden randizz egy fárasztó hétvége után, amikor másnap korán reggel jógázni mész? 

Azok, akik azt hitték, hogy nemet mondok : ti vagytok a probléma!

Izgulj annak lehetőségétől, hogy valaki időt szakít az életéből, hogy kockáztasson veled és megpróbál kapcsolatot kialakítani veled.

Ismétlem, nem vagy különleges. Az emberek önmaguk 60%-ként akarnak megjelenni, de valaki mástól 100%-ot kapnak alapmérceként. Ez számomra elég vadul hangzik. 

Azok az emberek, akik mocorognak, arról beszélnek, hogy milyen szörnyű a randizás, és alacsony energiaszinttel rendelkeznek, amikor a társkeresés világában navigálnak, ugyanazok az emberek, akik negatív energiát tudnak csak letenni az asztalra. 

Úgy terjed ez, mint egy betegség és senki sem akar többé semmilyen erőfeszítést megtenni. 

El kell távolodnunk ettől a független, szabadon lebegő mozgalomtól és vissza kell térnünk ahhoz a munkához, amely egészséges, tartós, stabil kapcsolatokat teremt. Elég a szeparatista szemétből!