Így birkózz meg a mérgező emberekkel

Ma az autópályán vezettem, amikor egy autó jött mögöttem és teljesen a lökhárítómra tapadt. Mindannyian tapasztaltunk már ilyet. A megengedett sebességgel haladtam, de úgy tűnik, ez nem volt elég jó neki. Azonnal ideges lettem és alig vártam az alkalmat, hogy elengedjem, amit a lehető leggyorsabban meg is tettem. Hasonlóan érzünk, amikor egy zaklatóval szembesülünk, ugye? 

Szorongunk, sarokba szorítottnak érezzük magunkat és alig várjuk, hogy teljesítsük a kívánságát a helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Az életben, akárcsak az autópályán, megadjuk a zaklatónak az "elsőbbség jogát", mert ez a legkisebb ellenállás útja. De meg kell fontolnunk, van-e valódi bölcsesség ebben a megküzdési stratégiában?

Persze, valószínűleg az a legjobb, ha kitérünk a lökhárító zsoké útjából, de mi van azokkal a zaklatókkal, akiknek dolgozunk, akikkel együtt élünk?

A "harcolj vagy menekülj" az ösztönös emberi válasz az agresszióra és a legtöbben legtöbbször a menekülést választjuk különböző kiváló okok miatt, beleértve azt is, hogy nem akarjuk elveszíteni a munkánkat, nem akarjuk, hogy a gyerekek hallják, hogy harcolunk, nem akarjuk, hogy letartóztassanak stb. A probléma az, hogy a zaklatók, SZÁMÍTANAK erre. Arra számítanak, hogy visszavonulunk és utat engedünk nekik, és ha már az ösztönöknél tartunk, úgy tűnik, nagyon jó érzékük van ahhoz a fajta személyiséghez, aki úgy dönt, hogy visszavág és általában elkerülik azokat.

A "zaklató" szót használom, de mindenféle mérgező személyiségről beszélek - nárcisztikusokról, kritikusokról, hazugokról, drámafüggőkről, érzelmi vámpírokról-, mert mindannyian különféle zaklatási technikákra támaszkodnak, hogy "összhangban tartsanak". 

Okét, tehát egy zaklatónak dolgozol. Vagy házas vagy. Vagy te vagy az egyik gyermeke. Vagy bármilyen más forgatókönyv, ahol úgy érzed, hogy "nem tudsz nyerni". Tehát, mit lehet tenni?

Először is, kérlek mindig emlékezz és soha ne felejtsd el, hogy ez nem rólad, hanem róla szól. Ez egy fontos horgony, mert a zaklatók nagyon jók abban, hogy bárkit hibáztassanak, csak magukat nem. Folyékonyan beszélnek és ha nem tudnak bűntudatot kelteni benned, megpróbálnak őrültnek beállítani, amiért nem érzed magad bűnösnek.

Egyszer dolgoztam egy srácnak, aki azt mondta nekem (és más dolgozónak is), hogy "tévedtem" bármit is tettem. Kritizálta a munkámat, és konkrétan utasított, hogyan csináljam helyesen - majd kritizált, amiért pontosan azt tettem, amit az imént kért. Lásd a zaklatóknak MINDIG igazuk van és örökre háttérbe fognak szorítani téged és az erőfeszítéseidet, hogy ezt bizonyítsák. Ne dőlj be nekik!

Másodszor, és ezt nehéz lesz elfogadni, de igaz - a zaklatók mindig boldogtalan emberek. Olyan furcsa belegondolni, hogy valaki, aki lényegében MINDIG A SAJÁT ÚTJÁT JÁRJA, boldogtalan, de ez csak azt mutatja, hogy a saját utad elérése nem minden, amiért itt vagy és élsz.

Mivel a zaklatók alapvetően akadályként vagy eszközként tekintenek más emberi lényekre céljaik elérése érdekében, hiányzik belőlük a valódi intimitás és az őszinte személyes kapcsolatok az életükben. De nem a te "munkád" vagy "felelősséged", hogy boldoggá tedd őket. Sőt, mindez valójában lehetetlen. Lehet, hogy átmenetileg "tetszik" vagy "megnyugtatod" a zaklatót, de idővel úgyis nyomorulttá válik és keres valakit, akit hibáztathat.

Hasznos, ha felismered a zaklató boldogtalanságát, NEM azért, mert meg kell gyógyítanod vagy meg kell javítanod, hanem azért, mert bizonyos mértékig megvéd attól, hogy érezd, megsebzett a zaklató viselkedése. Ez arra vezethető vissza, hogy "ez nem rólad, hanem róluk szól". Nem bánnak veled szemérmesen, mert "megérdemled" ezt a viselkedést. Rosszul bánnak veled, mert nincs érzelmi intelligenciájuk ahhoz, hogy megértsék, hogy ha rosszul bánnak másokkal, azzal csak vastagabb falat építenek közéjük és az egyetlen dolog közé, amire valójában vágynak : a TISZTELET közé. 

A harmadik, és legfontosabb...Csakúgy, mint ha félrehúzódnál és hagynád, hogy egy autó elhaladjon, ha bármilyen módon kiszabadítod magad a zaklatóval való érintkezésből, általában ez a legjobb megoldás. Ez nem "feladás". Ez a lehető legegészségesebb módon való "tovább haladás". 

Sokan úgy nőttünk fel, hogy "fordítsd oda a mások orcádat" és "szeresd az ellenségeidet/imádkozz az üldözöttért" és ez szuper jó tanács abban az értelemben, hogy ha visszapofozol valakit, gyűlölsz valakit, az önmérgezés. 

Azonban elfordíthatod a mások orcád, majd ELSÉTÁLHATSZ. 

Tehát, miközben azon a millió okon gondolkodsz, hogy miért nem hagyhatod el a mérgező zaklatóval való helyzetet az életedben, kijelentem, hogy EZ a legnehezebb rész : hinned kell, hogy jobbat érdemelsz, mint a zaklató. El kell hinned, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy olyasvalaki társaságában töltsd, aki nem bánik veled tisztelettel. Ne hidd el a zaklató hazugságait az alkalmatlanságodról és a hibáidról.

A zaklatóval való kapcsolat megszakítása, függetlenül attól, hogy milyen formátumú, az egyik legfélelmetesebb dolog lesz az életedben. Mert a zaklatók, amellett, hogy MINDIG igazuk van, utálnak BÁRMIT elveszíteni (beleértve azt is, akit megpróbáltak értéktelennek érezni). A zaklató dühöngeni fog, vagy udvarolni, vagy (ha nagyon szerencsés vagy) teljesen közömbösen fog viselkedni a kilépésed iránt.

Bátornak kell lenned ahhoz, hogy kilépj azon az ajtó, és tovább sétálj. De megígérem neked, hogy a megkönnyebbülés tapintható lesz. És az öröm, amely lehetővé válik anélkül, hogy ez a személy folyamatosan megölni, epikus lesz.