Párkapcsolat vagy börtönbüntetés?

Feltételezem, hogy nem keveredtél kapcsolatba valakivel, akit anno unalmasnak találtál. Úgy értem, mindez akár lehetséges is, különösen akkor, ha a kapcsolat egy cél elérésének eszköze, például pénzügyi stabilitás, családalapítás, de általában nem teszünk szerelmi fogadalmat olyan személynek, aki untat minket. Lehetünk azonban házasok, mégis unatkozhatunk. Az unalom ugyanis teljesen normális része az elkötelezett kapcsolati ciklusnak. Ez egy gyors "AHA!" pillanat lehet mindenkinek, aki valaha is elgondolkodott azon, hogy az emberek miért maradnak mérgező, társfüggő, melodramatikus kapcsolatokban - legalább soha nem unatkoznak! Az igazság az, hogy emberi lényként, különösen az okostelefonok mindenre kiterjedő hozzáférésének megjelenése óta, az unalommal szembeni toleranciánk minden idők legalacsonyabb szintjén van, sőt a legújabb tanulmányok szerint a figyelmünk időtartama 8 másodpercnél is minden idők legalacsonyabb szintjén van, még az aranyhal is legyőzött minket. Tehát arra vagyunk ítélve, hogy életünket a kapcsolat unalom börtönében töltsük?

Nos, ne szaladjunk ennyire előre, mert a tanulmányok azt is mutatják, hogy az unalom egészséges. Az önmegnyugtatásra és önszórakoztatásra való képességünk kéz a kézben jár az általános boldogságra való képességünkkel. Továbbá biológiai felnőttek vagyunk (bár bizonyos esetekben nem pszichológiai felnőttek) és nem szabad senki másra hagyatkoznunk, hogy "boldoggá tegyen minket". Ha olyan kiengesztelő partnerre van szükséged, aki metaforikusan mindig fagyit vesz neked, mert "rossz napod" van, akkor nem vagy felnőtt.

Nyilvánvalóan azonban teljesen jogos panaszokat kell tenni egy unalmas vagy stagnáló partnerségről, és számos módszer létezik annak eldöntésére, hogy itt akarod-e tölteni az életed. Először is magadba kell nézned és őszintének kell lenned - miért unatkozol?

Unatkozol, mert elvárod, hogy a másik személy szórakoztasson? Vagy unatkozol, mert unalmas vagy? Vagy unatkozol, mert a párodnál sokkal jobban fejlődtél, változásokat eszközöltél, ő pedig nem? Vagy unatkozol, mert hozzászoktál már ahhoz, hogy valaki más majd elmondja neked, hogy milyen feltét legyen a pizzádon és mit nézz a tévében?

Az unalomnak sok formája van, mint látod. Hisszük, hogy az "intelligens" emberek unalmasnak találják a "buta" embereket, de az igazság az, hogy (elnézést a címkézésért) ennek az ellenkezője is gyakran igaz. Ha csak az éltet, hogy megvitasd a Glamour magazinban olvasott legújabb pletykákat valakivel, aki a kvantumfizika fejlődéséről akar beszélni, akkor mindketten unatkozni fogtok, magányosnak és elszigeteltnek fogjátok érezni magatokat. Ez nem egy "jó fiú", "rossz fiú" forgatókönyv. A nyitott elme megérti, hogy minden érdekes, ha őszinte kíváncsisággal közelítik meg. 

Tehát az unalom véget vethet a kapcsolatunknak?

Nyilvánvaló, hogy néha igen. Például, ha a párod nem mutat érdeklődést az érdeklődési köreid iránt, miközben egyedül tombol, az egészségtelen és kiegyensúlyozatlan kapcsolatot eredményez, amiben nem lehet élni. És kérlek, ne mondd nekem, hogy " a lényeg, hogy szeressük egymást". 

Nincs gyerekesebb, mint amikor egy felnőtt a "szeretet" szót dobja egy olyan helyzetre, amely nyilvánvalóan minden, csak nem az. A szerelem elfogadás, a rossz dolgok, a nehézségek, az unalom és minden más elfogadása. Bárki, aki csak az észlelt "jó" vagy "elfogadható" részeit akarja kifaragni, hogy együtt legyen veled, nem szeret téged.

Ez csupán megtűrés, aminél mindenki jobbat érdemel.

Eközben ha te tolerálsz valamit? A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, hogy miért? Miért elégszel meg egy fél életre valakivel, aki nem inspirál arra, hogy a legjobb önmagad legyél?

A lényeg az, hogy fel kell tenned magadnak egy kritikus kérdést : aláás-e engem vagy aláássa-e az életcéljaimat ez a kapcsolat? Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy átmeneti unalmat tapasztalsz-e vagy sem. Ha olyasvalakivel vagy, aki nem stimulálja a lelkedet és az elmédet és nem bátorítja az álmaidat (és/vagy fordítva) akkor ez a kapcsolat nem jó. 

Míg az unalom az élet természetes és egészséges része, amely arra ösztönöz minket, hogy mélyebbre ássunk és hozzáférjünk belső erőforrásainkhoz, az elhanyagolás és a bántalmazás nem. Ha olyasvalakivel vagy, akitől "kevesebbnek" érzed magad, vagy elbátortalanítja az álmaidat, akkor itt az ideje, hogy kiszabadulj. Ezzel szemben, ha egy partnerre támaszkodsz, hogy szórakoztasson vagy lehetővé tegye a boldogságot az életedben, akkor mindkettőtöket börtönbe zárod.

Az elkötelezett kapcsolat soha nem nézhet ki úgy, mint egy börtönbüntetés. Egy igazán nagyszerű partnerség mindig a kölcsönös bizalomra és tiszteletre épül és ebben a két dologban mindig benne rejlik a szabadság. Ha ti ketten tisztelitek egymást és bíztok egymásban, akkor az életetek lehetőségei mind párként, mind egyénenként szó szerint korlátlanok.