Arisztotelész három leckéje a barátságról

Míg a legtöbb szerelmes dalt a romantikus kapcsolatok örömei és szívfájdalmai ihlették, a barátok közötti szeretet ugyanolyan intenzív és bonyolult lehet. Sokan küzdenek a barátságok kialakításáért és fenntartásáért, és egy közeli baráttól való elszakadás ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy szakítás a partnerünkkel. Eme lehetséges buktatók ellenére az emberek mindig is nagyra értékelték a barátságot. Ahogy az i.e. 4.századi filozófus, Arisztotelész mondta: "Senki sem döntene úgy, hogy barátok nélkül él", még akkor sem, ha bármi más jó dolgot kaphatna helyette.

Arisztotelész leginkább a tudományra, a politikára és az esztétikára gyakorolt hatásáról ismert. Kevésbé ismert a barátságról szóló írásairól. Az ókori görög filozófiát tanulmányozva viszont meglepődhetünk, hogy egy ókori görög gondolkodó ennyit foglalkozott saját kapcsolatival. De talán ez mégsem olyan meglepő, hiszen barátságok voltak, vannak és lesznek is. Íme tehát három lecke a barátságról, amelyeket Arisztotelész még mindig taníthat nekünk.

1. A barátság kölcsönös

Az első tanulság Arisztotelész barátságdefiníciójából származik : kölcsönös, elismert jóakarat. A szülői vagy testvériséggel ellentétben barátság csak akkor létezik, ha azt mindkét fél elismeri. Nem elég jót kívánni valakinek. Minden jót kell kívánniuk neked cserébe és mindkettőtöknek fel kell ismernetek ezt a kölcsönös jóakaratot. Ahogy Arisztotelész fogalmaz : 

"Barátoknak lenni....[A feleknek] jóindulatot kell érezniük egymás iránt, vagyis egymás javát kell kívánniuk és tisztában kell lenniük egymás jóindulatával."

Arisztotelész ezt a paraszociális kapcsolat korai példájával illusztrálja - egy egyoldalú kapcsolat, amelyben valaki barátságos érzelmeket alakít ki egy olyan közszereplő iránt, sőt úgy érzi, hogy ismeri, akivel soha nem találkozott. Arisztotelész ezt a példát hozza fel : Egy rajongó jót kívánhat egy sportolónak és érzelmileg befektetett a sikerébe. De mivel a sportoló nem viszonozza vagy ismeri el ezt a jó indulatot, nem barátok.

Ez ma is ugyanúgy igaz, mint Arisztotelész idejében. Például nem lehetsz még Facebook ismerőse sem valakinek, hacsak az illető nem fogadja el az ismerősnek jelölésed. Ezzel szemben követhetsz bárkit a közösségi médiában, anélkül, hogy ismernétek és elismernétek egymást.

Ma azonban talán nehezebb megkülönböztetni a barátságokat a paraszociális kapcsolatoktól. Amikor a tartalomkészítők részleteket osztanak meg személyes életükről, követőik egyoldalú intimitásérzetet alakíthatnak ki. Olyan dolgokat tudnak az alkotóról, amelyeket a közösségi média érkezése előtt csak egy közeli barát tudhatott volna.

A tartalomgyártó jóindulatot érezhet követői iránt, de ez nem barátság. A jóakarat nem igazán kölcsönös, ha az egyik fél egy egyén, míg a másik egy csoport felé érzi azt. Ily módon Arisztotelész barátságdefiníciója világossá teszi az egyedülállóan modern helyzetet.

2. Háromféle barátság

Nézzük meg Arisztotelész megkülönböztetését háromféle barátság között : hasznosság-alapú, élvezet-alapú és karakter-alapú barátságok. Mindegyik abból fakad, amit a barát értékel : hasznosságuk, társaságuk öröme vagy jó jellemük.

Míg a karakter alapú barátság a legmagasabb forma, csak néhány ilyen intim barátod lehet. Hosszú időbe telik megismerni valaki karakterét és sok időt kell együtt töltenetek egy ilyen barátság fenntartása érdekében. Mivel az idő korlátozott erőforrás, a legtöbb barátság az örömön vagy a hasznosságon alapul.

Sokakban felmerül, hogy a hasznossági kapcsolatok valójában nem is barátságok. Hogyan lehet két ember barát, ha használják egymást? Ha azonban mindkét fél egyformán érzelmezi hasznossági barátságát, akkor nem kizsákmányolják egymást, hanem kölcsönösen előnyösek egymás számára. Ahogy Arisztotelész magyarázza : 

"A barátok közötti különbségek leggyakrabban akkor merülnek fel, amikor barátságuk természete nem az, amit gondolnak."

Ha a barátod azt hiszi, hogy azért lógsz vele, mert élvezed a társaságát, míg te valójában azért lógsz vele, mert remek üzleti érzéke van és sokat tanulsz tőle, akkor megbántott érzések következhetnek. De ha mindketten megértitek, hogy azért lógtok együtt, hogy ő fejlessze az emberi kapcsolatait, te pedig az üzleti érzéked, akkor kölcsönös jóakaratot és tiszteletet fejleszthettek ki egymás erősségei iránt.

Valójában a hasznossági barátság korlátozott jelege lehet az, ami előnyössé teszi. Tekintsük a hasznossági barátság egy kortárs formáját : a kortárs támogató csoportot. Mivel csak kevés karakteralapú barátod lehet, sok traumával küzdő vagy krónikus betegséggel küzdő embernek nincsenek közeli barátai, akik ezeket a tapasztalatokat feldolgozzák.

A támogató csoport tagjai egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsenek egymásnak, még akkor is, ha nagyon eltérő személyes értékekkel és meggyőződésekkel rendelkeznek. Ezek a különbségek azt jelenthetik, hogy a barátságok soha nem válnak jellemalapúvá. A csoport tagjai azonban mély jóindulatot érezhetnek egymás iránt.

Röviden, Arisztotelész második leckéje az, hogy minden barátságnak megvan a maga helye, és hogy a barátság akkor működik, ha az alapját közösen megértjük.

3. A barátság olyan, mint a fitnesz

Végül Arisztotelésznek van valami értékes mondanivalója arról, hogy mitől tartósak a barátságok. Azt állítja, hogy a barátság, akárcsak a fitnesz, olyan állapot vagy hajlam, amelyet tevékenységgel kell fenntartani. Ahogy a fitneszt rendszeres testmozgással tartják fenn, úgy a barátságot is a dolgok közös elvégzésével tartják fenn. Mi történik akkor, ha te és a barátod nem tudtok baráti tevékenységekben részt venni? Arisztotelész szerint : 

"Az elkülönülés nem rombolja le teljesen a barátságot, bár megakadályozza annak aktív gyakorlását. Ha azonban a távollét elhúzódik, úgy tűnik, hogy magát a barátságos érzést elfelejtjük."

A kortárs kutatók alátámasztják ezt : a barátság állapota baráti tevékenységek nélkül is fennmaradhat, de ha ez elég sokáig tart, a barátság elhalványul. Úgy tűnhet, hogy Arisztotelész álláspontja kevésbé releváns, mivel a kommunikációs technológiák a postai szolgáltatástól a FaceTime-ig - lehetővé tették a barátságok fenntartását nagy távolságok esetén is.

De míg a fizikai különválás már nem jelenti a barátság végét, Arisztotelész leckéje igaz marad. A kutatások azt mutatják, hogy a kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés ellenére azok az emberek, akik a koronavírusjárvány első évében csökkentették baráti tevékenységeiket, barátságaik minőségének romlását tapasztalták.

Ma, akárcsak az ókori Athénban, a barátságokat baráti tevékenységekkel kell fenntartani.

Arisztotelész el sem tudta képzelni a mai kommunikációs technológiákat, az online támogató csoportok megjelenését vagy a közösségi média által lehetővé tett paraszociális kapcsolatokat. Mégis, minden változás ellenére, amelyben a világ megváltozott, Arisztotelész barátságról szóló írása továbbra is nagy jelentőséggel bír.