Néhány héttel ezelőtt olvastam egy cikket egy Kerry McAvoy nevű, 50-es éveiben járó özvegyasszonyról, aki 30 év házasság után éppen most lépett be az online társkeresés világába. Amit tapasztalt, megdöbbentette, de nem sokkolta. Mielőtt férjhez ment, sokáig egyedülálló volt, így már tudta az online társkeresés buktatóit, veszélyeit és előnyeit is. Engem egy dolog viszont megdöbbentett, nem a cikk, hanem egy hozzászólás a cikkhez, amelyet egy 50-es éveiben járó férfi írt. Üdítően őszinte volt, már-már hihetetlenül őszinte, meglepően egyszerű és imádtam minden szavát. Elgondolkodtatott : ilyen egyszerű lehet könnyen megtalálni a szerelmet 50 felett? Vagy inkább, túl nehézzé tesszük a szerelem keresését? A hozzászólása annyira erősen kifejezte az érzéseit, hogy szeretném, ha minden egyedülálló 50 feletti olvasóm elolvasná - férfiak és nők egyaránt - mert ez valójában egy komment a randizás állapotáról, nem is beszélve egy oktatóanyagról, hogyan kell randizni ebben a korban.
"Nagyon élvezetes cikk, Kerry. Köszönöm, hogy felvilágosítottál, mint olyasvalakit, aki a másik oldalán áll azoknak a dolgoknak, amelyek a női elmében vannak. Nagyon sok átfedés van ezekben a mini-szorongásokban, és bár nektek, hölgyeknek kell több mindent elviselnetek, nekem is volt már "szerencsém" hasonló dolgokkal. Ami a szexet illeti, meglepődtem, hányan akarnak szexet az első randin. Furcsa érzés lenne ezt beismerni 20 éves önmagamnak. Bármennyire is szeretem a szexet és hízelgőek az ajánlatok, ezt nem találom vonzónak...túl korán összezavarhatja a dolgokat.
Látnom és éreznem kell az őszinteséget egy profilban. Friss képek, nem pedig nyilvánvalóan régebbiek. Talán inkább mosoly, mint grimasz. Néhány kép, amely személyiséget és hobbikról, szabadidőről szólnak. Személy szerint engem lehangolnak a túl idealista kívánságok : vékony, hosszú lábak, lelki társak, nagy mellek, kerek popsi és társai. Én sem vagyok tökéletes és ezt elfogadom. Minden, amivel tagadjuk a természetes tökéletlenségünket, vörös zászló. Óvakodom a kémia és a kompatibilitás kívánságaitól. Számomra ez az a pont, ahol próbálunk végezni. Ez nem magától értetődő, és csak akkor fenntartható (az eddig tapasztalatom szerint), ha építjük és karbantartjuk. 18 hónapja vagyok ebben az 50 feletti randi világban és nagyon sokat tanultam magamról és másokról. Nem adtam fel a reményt. Türelemre és rugalmasságra van szükség. Ahogy egy barátom mindig is mondta : ne siess, ne ess pánikba, ne engedj! Ez, valamint egy adag őszinteség nagyjából boldoggá tesz az életben."
Mint mondtam, remek fickó és jó lenne, ha több férfi is ilyen lenne, mint ő : fejlett, felnőtt, elfogadó és megbocsátó.
Férfiak, tanuljatok tőle! Nők, hallgassatok rá!
Mit keresel egy partnerben? Mik az elvárásaid? Túl sokat kérdezel? Túl hamar szeretnéd? Akadályokat gördítesz? Arra kérsz valakit, hogy adja meg neked azt, amire végül szükséged van ahhoz, hogy megadd magadnak?
Azt akarom, hogy egyedülálló barátaim találkozzanak egy ilyen fejlett, megbocsátó emberrel. Valaki, aki romantikus, de realista. Valaki, aki büszkén viseli életközepi tökéletlenségeit. Valaki, aki értékeli az udvarlást és a várakozás értékét. Valaki, aki elfogadja önmagát és elfogadja a hibáit nemcsak önmagának, de a partnerének is.
Ebben a korban már jó eséllyel nem fognak levenni téged a lábadról - ehhez, amúgy is túl okos vagy. Tudod, hogy a szerelemhez idő kell és ez inkább egy lassú építkezés, mint egy szerelmi bomba. Azt is tudod, hogy a lelki társak nem egy nap vagy akár egy randi alatt készülnek.
Ha túl tudsz lépni a buktatókon, veszedelmeken, nehézségeken, látni fogod, hogy nagyjából mindenki ugyanezt keresi az élet közepén : egy kedves, normális, tisztességes embert, aki feddhetetlen, tapasztalt, bölcs, akinek lehetnek ráncai, egy kis lelki poggyásza, de jó szíve és lelke van. Csakúgy, mint neked, mint mindannyiunknak.
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
