Miért kell hazudnod a párodnak?

Hosszú időbe telt, mire rájöttem, de a párom nem akarja hallani az elmém szűretlen tartalmát. Korábban azt hittem, hogy a sikeres kapcsolat jele, ha mindenről elmondom neki a hamisítatlan igazságot - függetlenül attól, hogy milyen kis vagy épp milyen óriási jelentőséggel kapcsolatos dologról van szó. Így amikor megkérdezte, hogy milyen napom volt, elmondtam neki az összes szaftos részletet, de kiderült, hogy csak annyit akart hallani : "Minden ok, vacsizunk valamit?" Amikor pedig elkezdtem elmesélni a héten történteket, ő forgatta a szemét. Kiderült, hogy a kapcsolatok nagyon hasonlítanak az íráshoz. Mindenre kitér és felemészt, de gyakran a végtermék tömör és lényegre törő. Az olvasóknak a legjobbat kell nyújtanom és csak a lényeget megragadni. Kezdtem tehát rájönni, hogy ugyanígy kell tennem a párommal is.

Az életünk sokszor rendetlen és brutális. Sok minden történik a világban, amit inkább nem szeretnénk. Vannak emberek, akikkel foglalkoznunk kell és vannak, akikkel bárcsak ne kellene. A nap átvészelése kemény dolog és ez nem fog megváltozni. Az élet képmutatóvá tesz mindannyiunkat.

A párunk nem a terapeutánk, nem a lelki szemetesládánk stb. Bár sokszor hitelesen játsszuk ezt a szerepet egy kapcsolatban, a végén ez mégis csak egy szerep.

Manapság mindannyiunkat arra tanítanak, hogy létezik egy nagyon specifikus változata annak, hogy milyennek kell lennie egy kapcsolatnak.

Elmúltak a rendezett házasság napjai (legalábbis a legtöbb ember számára). Elmúltak azok az idők, amikor valaki a saját társadalmi osztályából lévővel házasodott vagy pénzért ment férjhez vagy vette feleségül a szomszéd kislányt. 

Úgy gondoljuk, hogy csak két élet teljes összeolvadása lesz jó! Milyen gyönyörű poklot teremtettünk magunknak.

A "kettő eggyé válik" paradigmával az a probléma, hogy az ilyen kapcsolatokat általában pajzsként használják a személyes növekedés ellen. Lemondunk a személyes felelősségről a közös tulajdonlás javára. Az én problémám, a te problémád.

Amit tennünk kell, az az, hogy kitaláljuk egy jobb megfogalmazást arról, hogy reálisan mi lehet egy kapcsolat, mit várhatunk (és mit nem) el a másik személytől. Ha ezt megtennénk - és valóban elköteleznénk magunkat mellette - akkor talán több párkapcsolat is túlélni a mindennapokat.

Itt jönnek be a képbe a hazugságok. Az alkalmi csupaszív hazugság senkinek sem fáj és rendkívül felszabadító. Megszabadít bennünket a konfliktusoktól. Konfliktusok a pénzzel, vagy a párod rettenetes barátaival vagy azzal, hol kellene töltenetek a karácsonyt.

Ahogy Søren Aabye Kierkegaard dán filozófus írja a Work of Love (1847) című művében, azáltal, hogy kizárólag a szerelem legromantikusabb inkarnációjára összpontosítunk, szűk és elszegényedett érzést alakítunk ki arról, hogy mi is lehet valójában a szerelem.

Fontos : a két lélek egyesülése egyszerűen nem működik és szörnyű nyomorúságot okoz. A vak rajongás sehova sem vezet, az imádat detto. Le kell vennünk a szemellenzőt.

Az biztos, hogy azok az emberek, akik ilyen szintű elvárásokkal élnek, általában baj esetén azt gondolják, hogy mindez önmagában már annak a jele, hogy a szerelmük kudarcra van ítélve.

A hazugság tabu téma lett. A társadalom tagjaként aggasztó kíváncsisághiányt mutatunk azzal kapcsolatban, hogy miért hazudnak az emberek, annak ellenére, hogy előbb-utóbb mindenki ezt teszi. 

A hazugokat gyűlöljük. Csalók, összetörik a szívünket, károsak. 

Kevés olyan ember van, aki nem így gondolkodik, pedig a hazugság mindenkivel állandóan megtörténik. 

Próbáld meg elmondani valakinek, hogy mit érzel valójában, amikor megkérdezi tőled, hogy vagy, vagy mit gondolsz erről vagy arról. Csak azt szeretnék hallani, hogy jól vagy. Ha nem így van, akkor is, a legtöbb ember beéri egy "köszi, hogy megkérdezted" válasszal. Egy átlagos tízperces beszélgetésben, legalább kétszer, valószínűleg akár háromszor is hazudnak neked.

Az élet mindannyiunkból kihozta a kiteljesedett hazugot, és ez rendben van.

Szörnyű következménye van annak, ha nem hazudunk. A hamisítatlan, szerkesztetlen őszinteség elkerülhetetlen konfliktus hoz magával és ez manapság különösen problémás, mert a kapcsolatok új trendje az, hogy minden konfliktus démonizálnak. Ennek eredményeként a jó vitatkozás - a jó harc, ha úgy tetszik - elveszett művészetté válik. 

Hasonlóképpen, senki sem rendelkezik emberfeletti toleranciával az érzelmi fájdalommal szemben. Nem akarunk hosszan tartó expozíciót. A családjogi bírókat például gyakran ösztönzik arra, hogy 3 év után váltsanak szakterületet vagy kompletten állást és lépjenek tovább, mert kb eddig lehet elviselni a hosszú távú expozíció érzelmi pusztítását, amikor mások traumáinak ki vagyunk téve. 

Párunknak nem kell mindent tudnia a múltbéli fájdalmainkról, sem az összes jelenlegi fájdalmunkról. Elég nehéz feldolgozni a saját traumáinkat, nincs szükségünk mások zűrzavarira is. 

Ne értsd félre: elengedhetetlen, hogy valódi önmagunk legyünk a kapcsolatainkban. De szem előtt kell tartanunk, hogy valójában mi alkotja a hiteles énünket. 

A mai világban energiáink legnagyobb részét arra fordítjuk, hogy képesek legyünk navigálni a mindennapokban. De tényleg ezek vagyunk? Ez a legjobb élet, amiben reménykedhetünk?

A "kommunikáció kulcsfontosságú" talán a legnagyobb és legbosszantóbb napjaink párkapcsolati mantrái közül. 

Tudod mit? Van olyan, hogy túl sok a kommunikáció. Néha az emberek túl fecsegőek lehetnek. Ezt meg kell tanulnunk megfékezni.

Oka van annak, hogy őseink formalizált nyelven beszéltek egymással. A szűrés nélküli beszédet mindig is utálták. Nem minden gondolatot érdemes megfogalmazni. Az igazság ellentéte pedig nem mindig hazugság. Mindannyiunknak vannak privát gondolatai és viselkedése. Legtöbbjük nem is olyan érdekes más emberek számára.

Furcsa egy világ a miénk. Megkérdőjelezzük mások indítékait. Kevésbé bízunk a másikban. Szeretnénk látni, hogy megtérül a befektetésünk.

Mégis titkok és hazugságok vannak bekövet a DNS-ünkbe, még akkor is, ha csak magunknak hazudunk, még akkor is ha hazudunk, hogy megőrizzük mások boldogságát, jólétét. 

Tehát meg kell birkóznunk azzal, hogy árnyaltabban értjük meg, mit is jelent valójában az őszinteség a kapcsolatokban. A túl sok őszinteség ritkán hasznos és produktívabb, ha tudjuk, mely hazugságokat kell komolyan vennünk.