Az alábbi sztori Amerikában történt, valós eseményeken alapul és szinte az egész világot bejárta már. Nem is a történet helyszíne (egyébként NewYork), hanem a történet és annak mondanivalója az, ami lényeges és ami remélhetőleg titeket is elgondolkoztat, netán meg is érint majd. Egy apuka aggódott, amikor kisfia rózsaszín szoknyát akart viselni a játszótéren. Egy másik apuka reakciója viszont annyira lenyűgözte őt, hogy úgy döntött írnia kell róla.
Kedves másik apuka a játszótéren, szombaton!
Nem tudtam megállni, hogy ne írjak neked a gyerekeink között történtek miatt. Emlékszel rám? Én voltam az apuka a fiúval, aki rózsaszín szoknyát viselt.
Mielőtt elindultunk, majd pedig amikor leparkoltam a játszótér előtt a fiam már teljesen pozitív extázisban volt. Megkérdeztem tőle : "Biztos vagy benne, hogy fel akarod venni a rózsaszín szoknyát?"
Válaszul felkiáltott : "Igen, mert mindenkinek meg akarom mutatni milyen szép vagyok ebben a szoknyában."
Nagy dolog volt ez neki ; és nekem is.
Még soha nem kérte, hogy "kint" szoknyát hordhasson. Nem harcoltam ellene. Kit érdekel, ugye?
Vagyis ezt szeretném gondolni.
Ahogy te is észrevetted, nem tudta visszatartani az izgatottságát, hogy megmutassa a szoknyát annak a két gyereknek, akik már ott játszottak....a lányod és a barátja. Odafutott hozzájuk, megpörgött a szoknyában, majd 10 percig üldözte őket azt kiabálva, hogy "Tetszik a szoknyám? Szoknyában vagyok. Játszhatok veletek? Játszatok velem?"
Emlékszem arra a tíz percre. Érzelmekkel töltött el. A fiam felhőtlen öröme engem is izgalomba hozott. Boldogság sugárzott belőle. Úgy ragyogott, mint a nap, mint a tűzijáték, mint az öröm minden közhelyes metaforája. Kivéve, hogy nem metafora volt. Dicsőség volt.
Mennyire szeretném, ha meg tudna kapaszkodni ebben a tiszta izgalomban és boldogságban.
Bárcsak végignézhetném, ahogy ugyanilyen izgatott és boldog lesz életének minden egyes napján.
Szomorú vagyok, mert a társadalom valahogy lecsillapítja ezt az örömöt. Többek számára ez kínos, kivéve a négy fal között. Különben is, mikor ugrálnak a felnőttek (vagy akár a tinédzserek) izgalommal nyilvánosan? Valószínűleg egy nap még a kisfiam is öntudatos lesz az ilyen izgalmak miatt.
És persze nem fog neki ilyen zabolátlan örömöt okozni, hogy nyilvánosan szoknyát visel.
A lányod és a barátja láthatóan idősebbek voltak és nem érdekelte őket egy új játszótárs. (Különösen egy ilyen kétségbeesett, már-már agresszív játékra való invitálás után.)
De a fiam így folytatta : "Látod a gyönyörű szoknyám? Ez egy Csipkerózsika ruha."
Aztán beigazolódott a félelmem, amikor a lányod elsétált tőle és azt mondta a barátjának : "Nem akarok olyan fiúval játszani, aki szoknyában van."
Bevallom, kinyílt a bicska a zsebemben.
Azt hiszem, nyugodtan feltételezhetjük, hogy heteroszexuális apa vagy és Connecticut vidéki részén élsz. A szülők ott valószínűleg nem engedik meg a gyerekeiknek, hogy ellenkező neműként öltözzenek. (Mellesleg NewYorkban sem.)
De, amikor a lányod azt mondta neked : "Apa, az a fiú szoknyában van", a válaszod csodás pillanat volt számomra : "Nos, te meg nadrágban, igaz?"
Megérintett és meglepett az együttérzésed.
Hozzád hasonlóan én is csak azt akarom, hogy a gyerekeim boldogok legyenek és bár attól tartok, hogy a hercegnős ruhák viselése egyszer majd könnyeket hoznak a fiam arcára, most erre vágyik.
Szóval, köszönöm.
Köszönöm, hogy a támogatásodról biztosítottad a fiamat a döntései miatt.
Köszönjük, hogy nagyobb elfogadást és toleranciát mutattál - az érthető módon - kíváncsi lányodnak.
Teljesen világosan látom, ahogy mások sértegetik a fiam önkifejezését. Ez nyilván elkeserít. Ez az, ami miatt leveszem róla az ilyen ruhákat. A lehető legtovább meg akarom védeni őt az árulástól, utálattól és a szégyentől. (Tudom, hogy ez vesztes csata, de mégis......egy apa megpróbálja.)
De ennél is fontosabb, a szomorúsága az önkifejezése miatt. Szóval támogatjuk, bátorítjuk, megdicsérjük, a lehető legtovább halogatva a szomorúságának napját.
Majd akkor foglalkozunk vele.
Szóval köszönöm, hogy támogattad a fiam örömét, hogy bátorítottad őt.
Nekem is segítettél, hogy jobb apa legyek.
Kösz, haver!
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
Fotó :iStock
