A "boldog feleség, boldog élet" hazugság

Azt mondják, hogy ha egy férfi boldoggá teszi a feleségét, akkor a kapcsolat csodálatos és tartós lesz. Nos, ez hülyeség. Coachként nem is tudom megmondani, hány olyan párt láttam abszolút a szakadék szélén, akiknél a férfi partner pontosan eme felfogás szerint működött. Ez a mítosz, hazugság, fantázia - nevezzük bárminek is - mind a férfiakat, mind a nőket kudarcra ítéli a kapcsolatban. Nem működik. Ezért.

Először is, a férfiak is emberek. Ha létrehozol egy házaspárt, a "boldog feleség, boldog élet" égisze alatt, akkor hallgatólagosan azt mondod, hogy a férfi igényei nem számítanak. Ha a férfi nem boldog....kit érdekel? Az a lényeg, hogy amit a nő akar, azt meg is kell kapnia. 

Ez a dinamika arra készteti a férfiakat, hogy egyszerűen a nők álmait támogató színdarab tárgyi eszközei legyenek. 

• Nagyobb házat akar? Dolgozz keményebben!
• Jobb autót szeretne? Jobb, ha túlórázol és több pénzt keresel.
• Minden idődet és figyelmed igényli? Sajnálom, hogy nem jut idő a barátaidra. 

A férfiak nem robotok, akik vakon követik a parancsokat. A férfiak is emberek és ugyanúgy vannak igényeik a kapcsolatokban, mint bárki másnak. Amikor egy személy szükségleteit nem elégítik ki, szenvednek. Senki sem képes örökké deficittel élni és nem is kellene! Miért várjuk el ezt a férfiaktól?

Amikor olyan férfiakat látok, akik nem hajlandók érzelmileg megnyílni a kapcsolatokban vagy nem tudnak kapcsolatba lépni a partnerükkel, gyakran ezt a pár hölgy tagjától : "Nem érdeklem. Nem akar hallani arról, hogy nem vagyok boldog."

Hogyan várhatjuk el a férfiaktól, hogy elszakadjanak a saját érzelmeiktől majd pedig hirtelen elvárjuk tőlük, hogy NE viselkedjenek úgy, mint a gazemberek? Ez tipikus 22-es csapdája, ahol a férfiakat kudarcra ítélik.

Senki sem adhatja meg azt, amit nem kapott meg. Ha nem adunk teret a férfiaknak, hogy megvetések, ítéletek, következmények nélkül kifejezzék igényeiket, akkor hogyan várhatjuk el tőlük, hogy a támaszaink legyenek?

Azt akarjuk, hogy minden ember gondoskodó, támogató és megértő legyen a szükségleteivel kapcsolatban, de ezek a mondatok arra következtetnek, hogy egyiket sem várjuk el. A férfiak sokszor tűnődhetnek ilyen hozzáállás esetén, hogy mi a szerepük egy kapcsolatban? Csak azért vannak ott, hogy támogassák valaki más életmódját? Ez abszolút nem kifizetődő.

Egy másik mondás, amely hasonlóan elutasító a férfiak igényeivel szemben, hogy "ha az anyuka nem boldog, akkor senki sem boldog".  Most újfent....mi van a apával? 

Ezek az ártalmatlannak tűnő mondatok emlékeztetik a férfiakat arra, hogy bármennyire is apukaként vagy férjként jelennek meg, az otthon alapértelmezés szerint a nő feladat. Ő a ház úrnője és az van, amit ő mondd. Akkor miért fektetne a férfi erőfeszítést abba, hogy egyenlőek legyenek?

Ha elvárjuk, hogy a férfiak egyenrangú partnerek legyenek az otthonunkban és a szülői létben is, miért hozzuk létre ezt a dinamikát, hogy csak az anya igényei számítanak? 

Ez a nőket is kudarcra ítéli, mert ezek a mondások hallgatólagosan megerősítik azt az elképzelést is, hogy a nők felelősek az otthonért és a gyermekekért. Ő a főnök ebben a szférában. Ő a menedzser és az, aki felelős a háztartás vezetéséért, valamint a gyerekekért. A szegény férj, csak egy ember, aki követi a parancsokat és megpróbálja nem "megőrjíteni" az anyukát.

Hány olyan tévéműsort láttál, ahol teljesen egyértelmű, hogy az "anyuk tudja a legjobban" apa pedig egy dühöngő idióta, aki alig emlékszik a gyerekei nevére? Ezek a mítoszok és sztereotípiák azt az alapértelmezést festik le nekünk, hogy a nők eredendően a jobb szülők és hogy egy férfi nem törődhet a saját gyermekeivel anélkül, hogy valamilyen módon bele őrülne ebbe.

Ez nagyon sokféleképpen árt az apáknak és gyermekeiknek. Hozzájárul ahhoz az elképzeléshez, hogy a férfiak "bébiszitterkednek" a gyerekeikkel, mert nyilvánvaló, hogy egyedül nem tudna szülői döntéseket hozni, ugye? 

Ismét elvárjuk a férfiaktól, hogy egyformán részt vegyenek és elkötelezettek legyenek apák, de duplán kötjük őket ezekhez a mondásokhoz, amelyek elutasítanak mindenféle hozzájárulást a részükről. Az apukáknak küldött üzenet : Maradj meg annak, aki vagy! Szükségem van rá, hogy lássalak, de ne halljalak - ha épp véleményed van az anyukával szemben. 

És hölgyek, miért állandósítjuk ezeket a mondásokat és elképzeléseket, hogy csak a boldogságunk számít? Tudod, hogy nem működik. Tudom, hogy nem működik. Együtt élni valakivel, akinek az az "életcélja", hogy boldoggá tegyen, elvileg sokkal jobban hangzik, mint a valóságban. Egy személyt vett feleségül, nem egy tárgyat.

Nemtől függetlenül az egészséges kapcsolat nem egy személy igényein alapul. Az egyenlő kapcsolat mindkét partner igényeit figyelembe veszi. Az egészséges partnerségben együttműködésen alapuló döntéseket hozunk. Mindenki hozzájárulása egyformán számít és mindenkinek az igényei is egyformán számítanak. Az egészséges kapcsolat mindkét partner tapasztalatát javítja, nem arról van szó, hogy egyik ember boldogsága a másik rovására történik. 

Itt az ideje, hogy hagyjuk, hogy a boldog feleség, boldog élet mítosza elhalványuljon a boldog partnerek és az egészséges házasság érdekében.