Egyik kapcsolat sem könnyű. De megéri!

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy sok embernek, aki a posztjaimat olvassa, az a benyomása, hogy a posztok azt sugallják, hogy végül valaki be fog jönni az életükbe és minden puzzle-darab egyszerűen a helyére kerül. Pillangók repkednek, rózsaszín köd vesz majd körül egész életedben, a világ leghíresebb zenekara játszik az esküvőtökön, találtok egy táskát több millió forinttal és álmaitok házába költöztök. Sajnálom, ez nem így működik és soha nem állítottam, hogy így működne. Az élet zűrzavaros. A kapcsolatok szintén és nem a szerelem az egyetlen, amire szükséged van.

Kölcsönös tiszteletre, kompromisszumra, áldozatkészségre, megértésre van szükséged, hajlandóságra, hogy dolgozzon és a kapcsolat mellett állj akkor is, ha nehéz idők járnak. Bátorítanod kell a párod arra, hogy önmaga legjobb verziója legyen, ugyanakkor szeresd és elfogadd őt olyannak, amilyen ma.

Ha azzal a benyomással élsz, hogy a tökéletes ember eljön majd az életedbe, akkor az azt jelenti, hogy a kapcsolatok nem igényelnek munkát. Valójában viszont soha egyetlen kapcsolat sem működött még munka nélkül.

Amikor megnézem az embereket, a barátaimat vagy más, évtizedek óta együtt járó párokat, gyakran meglepődök azon, hogy mennyire különböznek egymástól. Egyikük sem fogja azt mondani, hogy azért házasok 30+ éve, mert a darabok a helyükre kerültek. Egyikük sem fogja azt mondani, hogy a kapcsolatuk mentes a harcoktól, nézeteltérésektől vagy konfliktusoktól.

Egyikük sem fogja azt mondani, hogy örökre együtt maradnak, mert ez olyan könnyű. Egyikük sem fogja elmondani, hogy az életét a másiknak adta, mert velük lenni napsütés, boldogság, öröm minden egyes nap.

De ez a szerelemről szól. Ha szeretsz valakit, pontosabban, ha igazán szeretsz valakit, az nem a kényelem kérdése. Nem csak akkor szereted, ha minden csodás, hanem ez a szeretet az alapja annak, hogy együtt legyetek akkor is, ha nem éppen jól mennek a dolgok. Vagyis, amikor a dolgok rosszak. Amikor az élet nehéz.

Ilyenkor közelebb húzod azokat, akiket szeretsz és nem taszítod el őket. Ez a sarokköve annak, hogy hajlandó vagy megjavítani valamit, amiről úgy érzed, hogy elromlott, ahelyett, hogy egyszerűen eldobnád. 

Elkötelezed magad valaki teljes énje mellett. Nem csak azzal a feltétellel, hogy fiatalok és szépek maradtok, mert nem fogtok. Te sem, ő sem.

Nem csak addig kötelezed el magad, amíg valaki jobb nem jön. Elkötelezed magad az ötlet mellett, miközben sem ő, sem a kapcsolatod nem tökéletes: "Ez az a személy, akivel együtt szeretnék lenni.". Te kötelezed el magad a lényük mellett. Arra az elképzelésre, hogy ti ketten vagytok a következetes középút és a körülmények egyszerűen körülöttetek keringenek. 

Nem azért kötelezed el magad valaki mellett, mert a dolgok tökéletesek, hanem annak ellenére vagy vele, mert nem azok.

Az elkötelezettség nem csak egy önkényes szó, amelyet megtalálsz a szótárban. Ez nem csupán az átmeneti monogámia kijelentése. Ez egy fogadalom, egy olyan életforma, amely megtestesíti a megbecsülést és a feddhetetlenséget. Az elkötelezettség nem szabály vagy előírás - ez cselekvés, tettek.

Az elkötelezettség nem a szabadság elvesztése, de ennek gyakorlásával kiválaszthatod, kinek szeretnéd átadni a legértékesebb ajándékaid: 

Az időd, az érzelmeid és a szíved.

Sajnálom, de soha nem fogod megtalálni a tökéletes embert. De megtalálod a megfelelő személyt, ha rájössz, hogy a kettőnek nem kell ugyanannak lennie.

Akár romantikus, akár nem romantikus kapcsolatokról beszélünk, még az egészséges kapcsolatok sem tökéletesek hosszú távon. De ez nem a tökéletességről szól, hanem annak megértéséről, hogy még ha kapcsolati problémák is merülnek fel, a másokkal fennálló érzelmi kapcsolat, akkor is megéri.