A bárpultnál odacsúsztatta a telefonszámát. Alig néhány héttel ezelőtt azt mondta a barátomnak, hogy aranyos vagyok. Szerintem is aranyos vagyok és ki is mondtam, de nem tettem ellene semmit. Végül is nem igazán ismertem. És különben is a randizást amúgy is mindig melósnak éreztem. Aznap este kivertem őt a fejemből, majd néhány hét múlva visszatért. Flörtöltem. Megkérdezte, hogy egyedülálló vagyok-e? Mielőtt észrevettem már a kanapéján ültem, órákig ölelgettem és beszélgettünk. És most azon kaptam magam, hogy ezt csinálom. Megint. Belefektetek a kapcsolatba, törődők vele, számít nekem, fontos számomra. Ez nagy probléma.
Ezt csinálom, amikor randizok.
Ha nem fektetek a randizásba, ismerkedésbe energiát, hideg fejjel élek.
Nem érdekel, ha bármikor írok neki egy sms-t. 3 nappal később válaszol, addig nem is gondoltam rá.
Tiszta a fejem. A megfelelő pillanatokban viszont flörtölök. Könnyen megy, mert úgy érzem, minden szó úgy hagyja el a számat, mintha semmi sem történne.
De mindig eljön a pillanat.
A pillanat, amikor rájössz, hogy összeszorul a gyomrod a gondolattól. Amikor rájössz, hogy nem vagy ideges, mert egy idegennel randizol, pedig a boldogságod egy része valóban ezen múlik.
Az érzelmek körül táncolsz, túlgondolod a mondandód, időnként elnémítod magad, hogy ne érezd magad őrültnek. Minden szöveg megtervezett. Olyan, mintha már nem tudnád, ki vagy.
És figyelj csak, én nem akarom ezt csinálni.
Nam arról van szó, hogy próbálom irányítani ezt. Megpróbáltam és hadd mondjam el, nem hiszem, hogy van rá megoldás.
Olvastam könyveket, terápiák során megpróbáltam "lefoglani magam", amennyire csak lehetséges, így nem gondolok rá állandóan.
Egyik sem működött, de bevallottam magamnak valamit:
Nem vagyok őrült.
És elegem van másokból (és magamból), ami érvényteleníti a valódi emberi érzelmeket.
Nem vagyok furcsa attól, hogy valakivel kielégítő, kommunikatív és érdekes kapcsolatot szeretnék kialakítani. Nem félek attól, hogy többet akarok, még ha ez túl korai is.
Bele akarok fektetni a kapcsolataimba.
És úgy tűnik, hogy évről évre egyre többen rosszalják ezt a fajta viselkedést.
Mikor győztük meg magunkat, hogy a törődés rossz?
Vagy nem vonzó? Vagy őrültség?
Nem vagyok "őrült", amiért sms-t akarok írni neki. Érdekel.
Az a végtelen játék, hogy ki írjon először vagy kérjen valamit a másiktól, annyira megviselt, hogy már nem is akarok sms-t küldeni.
Nem akarom a végtelenségig korbácsolni magam, amiért "rossz" dolgot csinálok, ha szerelemről van szó.
Nem akarom túltenni magam ezen.
Azt akarom, hogy valaki elismerje, hogy teljesen rendben van, ha törődsz valakivel, akivel randizol.
Nem ez lenne a lényeg?
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!Motiváció & Inspiráció & Friss posztok egyenesen a hírfolyamodon! |
