A pszichológia egyik ősjelenete : egy idősebb, bizalomgerjesztő férfi egy téglalap alakú kartonlapot helyez az asztalra, amelyen egy hatalmas tintafolt látható : "Mi lehet ez?" - teszi fel a kérdést. A híres Rorschach-tesztet sokáig a lélek röntgenfelvételének, a tudatalatti mesterkulcsának tartották. A páciensek magyarázataiban tudattalan üzeneteket véltek felfedezni, amelyeket tudományosnak tűnő módszerrel, egy algoritmus alapján értékeltek.
A Rorschach-módszer a svájci pszichiáterről, Hermann Rorschachról kapta a nevét. Egy "klecksográfiának" nevezett társasjátékon alapult, amely gyerekkorában Rorschach egyik kedvence volt. Egy papírlapra tintát fröccsentettek, amelyet aztán félbehajtottak, hogy így egy szimmetrikus kép jöjjön létre. Ezután minden játékos elmondta, hogy szerinte mit ábrázol. Egy pillangót? Egy szárnyas zsiráfot? Netán egy női nemiszervet?
Rorschach, akit gyermekkori barátai a tintás játék iránti bolondulása miatt "Klexnek", azaz Pacának hívtak, eleinte művésznek készült, aztán mégis pszichiáternek tanult. A játékból egy vizsgálati módszert dolgozott ki. Úgy vélte, ha vizsgálati alanyait egy egyértelműen nem értelmezhető képpel szembesíti, az asszociatív módon felszínre hozza az illető emlékeit és elfojtott érzéseit, ezekből pedig következtetni lehet a személyiségszerkezetére. Kísérletek során megállapították, hogy skizofrének teljesen más képet látnak a foltokban, mint mások.
A 10 eredeti tintaképet 1921-ben tette közzé, s ezeket a mai napig változatlan formában használják.
A tintapacát tartalmazó képeket - amelyek közül 5 színes, 5 pedig fekete-fehér - meghatározott sorrendben teszik a páciens elé. A választ a pszichiáter bonyolult betűkódokra fordítja le. A nemzetközi gyakorlatban legelterjedtebb kiértékelőrendszer szerint a "W" például olyan válaszokra utal, amelyek a folt teljességét érintik, az "F" pedig olyanokra, amelyek a formára vonatkoznak. Az "M" azokat a válaszokat jelenti, amelyek emberi mozgást tartalmaznak, az "FM" pedig állati mozgásra utal. Előfordulhat, hogy a tesztszemély egy embert ("H"), egy állatot ("A") vél felismerni, esetleg csupán a tintapaca színét értelmezi ("C"). A követhető válasz mellé "+" az érthetetlen mellé "-", a hétköznapihoz "o", a szokatlanhoz pedig "u" jelet írnak. A népszerű és populáris válaszokat pedig "P"-vel jelölik.
A projektív tesztek - például a Rorschach-teszt szószólói kezében az a legerősebb lap, amely egyben a leggyengébb is. Ezeknél a teszteknél a páciens mozgástere jóval nagyobb, mint a metrikus vizsgálatok esetében, így olyan, rendkívül hasznos válaszok is születhetnek, amelyekre nem is számítottunk. Csakhogy a pszichiáter értelmezési mozgástere is sokkal szélesebb s egyben bizonytalanabb is. Mivel a különböző pszichiáterek ugyanazokat a válaszokat eltérően értelmezik a módszer az 1950-es években hitelét vesztette. Hogy visszaállítsák tekintélyét, John Ernest Exner amerikai pszichológus hozzálátott, hogy több ezer egyedi értékelési gyakorlat alapján átfogó és megbízható pontozási rendszert dolgozzon ki. Az Exner-féle értékelési rendszernek köszönhetően a teszt az Egyesült Államokban, Brazíliában és Japánban elismert és bevett eszközként számít. Európában a kriminalisztikában csupán elvétve alkalmazzák, a munkahelyi felvételi folyamatokban azonban annál gyakrabban előfordul.
A Magyarországon használt értékelési rendszert Mérei Ferenc készítette el. A hazai Rorschach-gyakorlat kidolgozottabb és bonyolultabb a nemzetközinél : 159 különleges reakciót használ 15 csoportban elkülönítve. Érdekes eszköz lehet annak kiderítésére, hogy a jelölt miként reagál szokatlan, váratlan helyzetekben. Bárhogy is viszonyulunk Rorschach tintapaca tesztjéhez, Freud kanapéja és Pavlov kutyája mellett a harmadik állandónak számít a pszichológiában.
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!
A LifeAdvisort megtalálod a legnépszerűbb közösségi oldalakon is!
Likeold az oldalunkat a FACEBOOKON!
Kövess be INSTÁN is!
