Egyszerű a módja annak, hogy megválaszoljuk a kérdést, mi is a valódi különbség a menedzser és a vezető között? Az emberek menedzselése azt jelenti, hogy megbizonyosodsz róla, hogy pontosan azt csinálják, amit csinálniuk kell. A hagyományos menedzsment fogalma azon a félelmen alapul, hogy a dolgozók folyamatosan hibáznak vagy tévednek, hacsak valaki nem felügyeli őket, megbizonyosodva arról, hogy ez nem így lesz.
Egy menedzser tehát visszafelé halad és sólyomhoz hasonlóan figyeli a csapatait és próbálja kiszűrni, ha valaki hibázik. Az igazi vezetők azonban előrelépnek, magabiztosan menetelnek tovább feltételezve, hogy a csapatuk követi őket, mert bíznak bennük és önmagukban is.
A vezetők tehát eléggé magabiztosak ahhoz, hogy felvegyenek embereket, akikben megbíznak, hogy a lehető legjobb módon fogják elvégezni a feladataikat mindenféle ellenőrzés nélkül.
A menedzserek nem tudnak ebben a bizalomban lazítani. Előítéletesek, önfejűek és nem merik elengedni a gyeplőt, mivel biztosan tudják, hogy ennek szörnyű következményei lesznek.
A menedzserek félelme egy olyan elhallgatott topik a munkahelyeken, amely gátolja az előrelépést, a víziót, a terveket, kreativitást és az együttműködés lehetőségét.
Nagyon nehéz megmagyarázni egy félelmekkel teli menedzsernek, hogy próbálja meg alkalmazni az igazi vezetői gondolkodásmódot a mindennapjai során. Ez pedig azért van, mert olyan szintű önismeretre van szükség, amelyet első körben nem értenek.
A menedzserek a félelmükben azt feltételezik, hogy mindenkit ugyanolyan erős ellenőrzés és folyamatos kontroll alatt kell tartani, mint ahogyan őket is ez a nyomás befolyásolja. Nem képesek bizalmat adni más embereknek, mivel azt gondolják, hogy állandó ellenőrzés nélkül a csapatuk darabokra esik. Annyira jól képzettek tehát a félelem alapú menedzselésben, hogy fel sem ismerik, hogy talán lenne más lehetőség is a vezetésre.
Vezethetjük az embereket ugyanis úgy is, hogy bevonjuk őket a döntéshozatalba, inspiráljuk őket és biztatjuk őket, hogy működjenek egy csapatként. Emberi vágy ugyanis, hogy együttműködjünk másokkal, kivéve ha mindezt megakadályozzuk különböző hierarchiákkal valamint a felesleges heti,havi mérőszámokkal.
Íme 10 dolog, amiből felismerheted, ha a te főnököd nem vezető, hanem menedzser :
- Nem kérik ki a csapattagok véleményét egy-egy döntéshozatal előtt. Nem merik megosztani a hatalmukat másokkal.Úgy gondolják, hogyha kikérik mások véleményét, akkor azzal a saját személyiségük és pozíciójukon esik csorba.
- Nem ismerik el a munkatársaik eredményeit és erőfeszítéseit. Azért cselekednek így, mert ha köszönetet mondanának, akkor a vállalati hierarchia megdőlne, azt pedig nem szeretnék, hiszen ők mégis csak menedzserek,vagy mi.
- Tévedhetetlenek.Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy a menedzser a hibás, senki nem fogja ezt a szemére hányni, hiszen ő a menedzser. Emiatt pedig joggal hiszi azt, hogy tényleg sosem téved.
- Nem tudnak kezelni olyan vitát, ahol a vélemények nem egyeznek.
- Csak az beosztottjaiktól tud tanácsot kérni, ha szüksége van rá.
- Nem engedik meg, hogy az alkalmazottak magasabb szinten lévő menedzserrel lépjenek kapcsolatba, mert félnek, hogy ez az ember többet ad az alkalmazott mondandójára, mint az övére.
- Nem állnak ki a csapatuk tagjaiért, sőt önmagukon kívül senkiért.
- Nem segítik a csapattagok láthatóságát, fejlődését még akkor sem, ha ez a saját maguk és a vállalat érdekeit is szolgálná.
- Minden olyan információt és visszajelzést elutasítanak, amely fenyegeti a munkahelyi helyzetüket.
- Sokkal jobban aggódnak a felhalmozott státuszok, presztízs vagy szervezeti hatalom fenntartásáért, mint azért, hogy a legjobbat hozzák ki önmagukból a vállalat érdekében.
Hogyan tudják megtartani az ilyen menedzserek a munkájukat? Ennek oka, hogy képesek egyfajta üzleti eredményt - számszerű eredményt - szállítani rövid időn belül.
Idővel azonban a félelem alapú menedzser sikertelen lesz, mert nem hitelesek többé. Senki sem bízik már bennük. A félelem rövidtávon jó motiváló erő, de hosszútávon sikertelen, hiszen egy idő után az emberek rájönnek, hogy a menedzser kezében valójában nincs semmilyen eszköz.
Az élet hosszú, de mégis túl rövid ahhoz, hogy az időd és a tehetséged olyan embernek pazarold, aki nem érdemli meg.
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!
A LifeAdvisort megtalálod a legnépszerűbb közösségi oldalakon is!
Likeold az oldalunkat a FACEBOOKON!
Kövess be INSTÁN is!
