5 szívszorító lecke, amit minden szülőnek meg kell tanulnia

Szülőnek lenni nagyszerű élmény. Bár az utunk során hibákat követünk el (mit minden szülő), nagyon sokat tanulhatunk is. Senki sem állíthatja magáról, hogy tökéletes szülő és mindent tud a tökéletes nevelésről, íme 5 fontos és egyben szívszorító lecke, amelyet végül minden szülő megtanul majd.

1. Ne csinálj semmit, amikor pedig igenis képes vagy rá

Szülőként szeretnénk segíteni a gyerekeinknek, amikor csak tudunk. Könnyű dolog segíteni a háziban, közösen olvasni, biciklizni, valójában viszont nem tudunk matekházit csinálni vagy biciklizni a gyerekünk nevében. A gyerekeink ugyanis nem fogják megtanulni, hogy mire van szükségük, ha mi mindent megteszünk nekik.

Metaforikusan szólva, nem lehetünk mindig a gyerekeink pótkerekei, megóvva őket attól, hogy időnként elessenek és hibákat kövessenek el.

Ezek a kudarcok általában fájdalmat és frusztrációt okoznak, amelyet a szülők megelőzhettek volna, de nem mindig tudjuk megvédeni őket az ilyen tapasztalatoktól, mert önállóan kell elsajátítaniuk az életvezetési készségeket. 

Erre a fajta szülő önkorlátozásra azért van szükség, hogy a gyerekek fontos megküzdési készségeket sajátíthassanak el maguknak. Ez a lecke általában egy folyamatos tanulnivaló minden szülő számára.

2. Nem tudsz segíteni, amikor úgy érzed, muszáj

Amikor a gyereked kórházban van, vagy otthon fekszik betegen, általában elég tehetetlen vagy, mégis bármit megadnál, hogy helyet cserélj a gyerekeddel, hogy elkerüld a fájdalmat és kényelmetlenséget, amit tapasztal. 

Bármely szerető szülő gondolkodás nélkül cserélne szenvedő gyerekével. Sajnos az élet nem így működik. Nem tudjuk felcserélni és átvenni a fájdalmat.

Ezek a pillanatok nem mindig járnak betegséggel vagy orvosi vészhelyzettel, de a szülőknek fel kell készülniük mentálisan, érzelmileg, fizikailag és lelkileg, hogy átvészeljék az ilyen helyzeteket.

3. Napról napra egyre kevésbé van szükségük rád

Az élet első néhány évében a legtöbb mindent, amit egy gyerek tud az életről, a szüleitől vagy a közeli családtagjaitól tanulta. De amint elkezdenek iskolába járni, tovább tanulnak és függetlenednek tőled, a szülőtől.

A tanultak egy része ellentétbe kerülhet azoknak az értékeknek, amelyeket megpróbálsz becsempészni az életébe (például, amikor először káromkodik, a szexről kérdez vagy olyan kérdéseket tesz fel, hogy miért kell minden hétvégén templomba menni, amikor az osztályában senki más nem jár.)

A szülői pozíciód és tekintélyed megkérdőjeleződik és ez a fajta visszahúzódás csak növekedni fog, ahogy a barátok egyre nagyobb befolyást tesznek a gyerekedre.

Azonban a gyerekeink minél inkább küzdenek a szülői tekintély ellen, annál jobban kell szeretnünk őket.

4. Nem lehetsz velük állandóan

Ez kihívást jelent, mert remélned kell, hogy felkészítetted a gyerekeidet arra, hogy jó, biztonságos döntéseket hozzanak, amikor nem vagy a közelükben. 

A szülőknek belső viselkedési határokat kell kialakítaniuk a gyerekeik számára, a szeretet és a következetes figyelem segítségével. 

5. El kell engedned őket

Eljön az az idő, amikor a gyereked autót vezet, buliba jár, egyetemre megy stb. Bizonyára te is azt szeretnéd, hogy a gyereked erős és teljes egyéniség legyen.

Ha felkészíted őket arra, hogy önellátóak legyenek, az végső soron felkészíti őket arra, hogy önállóan induljanak el, ami neked, mint szülő kényelmetlen és szomorú, de mégis azt mutatja, hogy elkötelezett szülő vagy. 

Szülőnek lenni életed legjobb élménye, tele nevetéssel, könnyekkel, fájdalommal, vidámsággal és csodás emlékekkel. 

A fájdalmas irónia az, hogy amikor igazán elkötelezett, szeretetteljes vagy a gyereked iránt, hajlamos vagy kimozdítani magad ebből a szereplből.