A mai napig élénken él bennem az a nap. Hétvégén kirándulni mentem a barátnőmmel, aki úgy döntött, hogy milyen jó móka lenne a baráti társaságához csatlakozni, akik éppen sziklaugrásra készültek. Még nagyon a kapcsolatunk elején voltunk és nyilvánvalóan fogalma se volt róla, hogy nem a magasság nem minden esetben a barátom. Tehát sziklák és még ugorjunk is le. Nem köszönöm. Aztán elkerülhetetlenül egy óriási szikla tetején találtam magam, amely egy hatalmas kék vízvászonra nézett. Rájöttem, hogyha nem ugrom, akkor a szégyen sétáját kell visszafele megtennem. Ez számomra vesztes-vesztes helyzet volt.
A félelem miatt. Nem akartam ugrani, de rosszul sem akartam érezni magam sem a barátnőm, sem a barátai előtt. Tehát ugrottam. Ez az ugrás volt az, amely megmutatta számomra, hogyan is működik az agy.
Az agyunk ugyanis arra van állítva, hogy megvédjen minket és ne erőltessen minket, ha el is akarjuk érni a céljainkat. Mindig keres valami olyat, ami potenciálisan veszélyes vagy fenyegető lehet és a félelem felhasználásával minél távolabb próbál tartani minket. A probléma azonban nem minden helyzetben indokol félelmet.
Az agyunk viszont ezen programok szerint működik. Minél többet hajtunk végre egy bizonyos tevékenységet, annál inkább segít minket, hogy ez a bizonyos tevékenység könnyebb legyen. Amikor viszont hagyjuk, hogy a félelem stagnáljon és továbbra is ugyanazokat a dolgokat tesszük, amelyek számunkra kényelmesek, akkor az agyunk elfog követni mindent, hogy továbbra is ebben a kényelembe maradjunk. Stagnálunk. Ez néhányunkat legyengíthet és megakadályozhatja, hogy olyan tapasztalatokat szerezzünk, amelyekre szükségünk van az önfejlesztéshez, növekedéshez és a sikerhez.
Amikor a félelmeink ellenére megtesszük azokat a kihívást jelentő dolgokat, amelyek kívül esnek a komfortzónánkon, az agyunkba elindul egy változás, elkezd alkalmazkodni. Kreatívok leszünk, növekedni kezdünk, új perspektívába kerülnek a dolgok, boldogok leszünk mert kiléptünk a korlátokból és nem arra törekszünk, hogy mindig biztonságosan játszunk.
Egy sportoló sem tudna eredményessé válni, ha állandóan úgy edzene, hogy nem lép ki a komfortzónájából. Folyamatosan ki kell, hogy tolják a határaikat, kényszeríteni kell a testüket és az elméjüket, hogy a legjobbak legyenek. Ugyanígy van ez az agyunkkal is. Ha hagyjuk, hogy a félelem diktálja életünk bármely területén az iramot, akkor azon a területen nem fogunk tudni fejlődni.
Tehát mi az első lépés? Hogyan lehet leküzdeni a félelmeinket legyen szó nyilvános beszédről, vállalkozás indításról vagy egy termék, szolgáltatás elindításáról?
1. Írd le a félelmeid
Az összeset akár kicsi, akár nagy. Az agyad minden esetben (kis és nagy félelem) ugyanúgy működik. A legfontosabb az, hogy tisztában legyél azzal, hogy mitől félsz. Legyél precíz és pontos!
2. Tedd sorrendbe a félelmeid
Ezután rangsorolnod kell a félelmeket annak megfelelően, hogy milyen gyakran gondolsz erre a félelemre és mennyire zavarja az életed. Lehet, hogy ez nem lesz könnyű, de ha már megvan a legnagyobb félelmed, akkor már könnyebb lesz a rangsort felállítani.
3. Támogasd az önmagadba vetett hited
Nem csak arra gondolok, hogy higgy magadban. Olyan rendszert kell létrehoznod, amely támogatja azt a gondolatot, hogy hiszel magadban és amelyet bármikor előtudsz venni, ha szükséged van rá. Például egy olyan pozitív mantra gyűjteményt, amelyet minden reggel felolvasol magadnak a tükör előtt. Erre találsz példát egyébként a Siker vekker tréning második részében.
4. Cselekedj és tegyél apró lépéseket
Nézd meg a listád és nézd meg mi a legnagyobb félelmed. Ez az a bizonyos fenevad, amellyel meg kell birkóznod, de ez néhányunknak nagyon nehéznek tűnhet. Így válaszd ki inkább az ötödiket és kezd ezzel.
Ami ezután történik az nem más, mint, hogy elindulunk valahonnan, kezdünk apró lépésekkel és haladunk előre. Ezzel segítjük az elménket, hogy lendületet,bátorságot és motivációt kapjon, hogy a lista elején lévő legnagyobb félelmet is legyőzze.
5. Nincs határidő. Következetesség van.
A legtöbb célunknak bizonyos időintervallumba kell beleférnie. A félelem leküzdéséhez időkorlátot szabni azonban nem jó ötlet. Ezen félelmek némelyike öntudatlanul akár évtizedek óta épülhetett fel benned. Ezért nem ajánlom, hogy határidőt szabj, hogy mikorra küzdöd le őket.
Ehelyett légy következetes és haladj lépésről lépésre. Ha például nem bírod a nyilvános beszédet, akkor hetente egy alkalommal kerítsd egy olyan alkalmat, ahol nyilvánosság előtt beszélhetsz kezdetben 15 percet, aztán 30 percet stb. Minél következetesebben haladsz, annál jobb lesz.
6. Erősödj meg
Amint elkezded kezelni a leírt félelmeket győződj meg róla, hogy pozitív szempontból erősítik meg a tapasztalataid. Például, ha azt akarod, hogy kevésbé félj a nyilvános beszédtől és csatlakozol egy csoporthoz, ahol lehetőséged van ezt a félelmed leküzdeni, ennek ellenére az első beszéd után úgy érzed magad mint egy roncs, akkor gyorsan fordítsd ezt pozitív tapasztalatra. Tehát ismerd fel, hogy valójában ezzel óriási lépést tettél, kiálltál a nyilvánosság elé és beszéltél. Teljesítetted a célod.
7. Ismételj, ha szükséges
A félelem legyőzésére nem létezik varázspirula. Időbe telhet, amire leküzdöd őket. Plusz, mindig jöhet egy új félelem vagy kihívás. A legfontosabb az, hogy ezeket megtanuld kezelni és ne engedd meg a félelemnek, hogy úrrá legyen az életeden és akadályozzon téged a siker elérésében.
Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!
A LifeAdvisort megtalálod a legnépszerűbb közösségi oldalakon is!
Likeold az oldalunkat a FACEBOOKON!
Kövess be INSTÁN is!
